Érdekességek a magyar tó partján (2)

Hagytam még egy ideig, had üsse csak Mikit büntetésképpen Ali s én közben azt figyeltem, hogy a verés alatt lassan kezdett megduzzadni Ali farka, már kibújt a bozótból s hamarosan mereven, előre állt az övé is. Igaz közben Mikié meg lekonyult, a verés hatására. Leállítottam Alit a veréssel, majd oda állítottam Miki mellé. Most már mind a ketten ott álltak előttem, ez-nélkül, álló, előremeredő dákójukkal. Alaposan körbejártam őket, többször is, de minden alkalommal a kezembe vett lovaglópálcával nagyokat csaptam a szépen feszülő popóikra, mikor elmentem mellettük. Közben Mikit kérdezgettem:
- Csak ketten lesztek, vagy mást is sikerült még beszervezned ma délutánra?
- Igen, Uram, még jön két srác majd. Az egyik húszas évei végén jár, s óhajod szerint ő is szőrös, mindenhol. Magas testalkatú, túl van a 190 cm-ren. Szép arcszőrzete is van, bajusszal s kis, ápolt szakállal. A szőrzete azonban – szintén kérésed s igényed szerint – rőt vörös. 
- Ügyes vagy, megdicsérlek ezért szolga! – szóltam közbe s tettleges dicséretképpen három hatalmasat csaptam a fenekére, külön-külön. Miki megugrott a csapásoktól, sziszegett, majd illedelmesen megköszönte a dicséretet. 
- Ez csak az egyik volt s a másik? – kérdeztem meg tőle.
- A másik Uram, éppen csak elmúlt tizennyolc éves, most érettségizett. Ő babaarcú, sima bőrű gyerek, alig pelyhedzik a szőre még, de ami s ahol már látszik, ott gesztenye szőke. Ő átlagos magasságú, vagy talán még alacsonyabb is, éppen csak átlépte a 160 cm-t. – válaszolta Miki.
- Az is rendben van, ezért is kapsz dicséretet. – mondtam, de Miki elhúzódott és Alira mutatva ezt mondta:
- Nem lehetne Uram, hogy most Ő is részesülhessen egy kis dicséretben? Segített nekem. Szívesen átengedem, vagy átengedek a magaméból. – mondta alázattal Miki.
- De, lehet. Azonban nem akarnám, hogy neked ne maradjon elég, ezért te is megkapod a magadét és Ali is ugyanannyit. – feleltem nevetve, s Miki is megkapta azonnal a maga három-három csapását a fél-fél zsemléire, amik már kezdtek nem csak pirosodni, de vörösödni is; míg Ali is kapott 3-3-at, de sokkal nagyobbat.
Szinte egyszerre köszönték meg a „jutalmat”.
- Más hír nincs? Mást nem készítettél, szerveztél be- meg? – unszoltam Mikit.
- Ja, bocsánat. Uram. Még szereztem holnaptól két napra egy vitorlást, amin négy alvóhely van a kabinban, de egyébként nyolcszemélyes, ezért holnap a kikötőben még, négy „matróz” csatlakozik majd hozzánk.  - mondta nevetve Miki.
- Ez is jó hír, jutalom jár érte. Nem hat, hanem nyolc.  - szóltam nevetve s mivel Miki már fogta a popóját, így Alival kezdtem s kétszer is kimértem neki a nyolcat! Mikiét s a magáét egyben. 
A csapások után már nem csak Miki, de Ali is sziszegett, fogta a pirosodó popóját, ami érdekes látvány volt. Annak fekete alapon kezdett pirosodni a popója. Még csak a popói közepe, de az már jól láthatóan.
Ezért Mikit utasítottam, hogy készítsen nekünk kávét, teát s kis harapnivalót, s közben Alival beszélgettem, kérdezgettem, hogy kicsit jobban megismerjem őt is.
Ali elmondta, hogy Fekete-Afrikából származik, szüleivel jött Budapestre, még szinte gyerekként, de már velük nem ment haza, mikor apjának lejárt a kiküldetési ideje. Az óta egyedül él, középiskolásként kollégista volt, majd az egyetemen is. Kiderült, hogy hamarosan végzett orvos lesz, már csak egy éve van hátra s a cselédkönyves időszak.
Közben Miki végzett, már behozta a kávét, tejet, teát s a bögréket, s kistányérokat, majd kiment s újra bejött, de már valahogy másképpen, mint ahogyan kiment. Elsőre nem is tudtam pontosan mi változott meg.
De egyszer csak rájöttem s elnevettem magamat.
Miki somolygott, de Ali még nem kapcsolt. Így Miki megszólalt:
- Ugyan szendvicsek, vagy kis „harapnivalókat” mondtál Uram, de ugye nem baj, hogy nem csak azt készítettem – azt is mindjárt hozom – de előbb a pizzát hoztam be. – kezdte, de Ali közbevágott:
- Miért nem teszed az asztalra le s hozod a többit is, hogy mihamarabb ehessünk? – sürgette Mikit.
Már egyszerre nevettünk Mikivel, majd én Alihoz fordultam:
- Miért nem segítesz Mikinek? Talán meleg, vagy „meleg” az a pizza? – mondtam nevetve, mire Miki így tromfolt:
- Igen, lehet, hogy „meleg”, de semmi esetre sem meleg! Hideg az! Ja és „kolbászos”!  - tette még hozzá tovább somolyogva.
- Tedd már le!- szólt rá ingerülten Ali, mire megjegyeztem tiltakozva:
- Le ne tedd Miki! Én, így szeretem! Kézből!– jelentettem ki, majd leültem s magamhoz húztam Mikit a kötényénél fogva.
Megfogtam annak alját két kézzel, majd lassan felemeltem a kötényét s már rá is buktam. Ali csak nézett elhűlve mit teszek.
Ő még ahol állt, onnan nem látta, hogy én mit kaptam be.
Kicsit odébb lépett, majd mikor meglátta, elbődült s nevetett már ő is.
Miki előtt egy pizza-lap volt, megrakva minden finomsággal (gomba, sonka, oliva bogyó stb., megkenve alaposan ketchappal, mustárral, de chilivel is, s a közepéről ki”lógott” – szó szerint lógott” – egy tövénél szőrös, vastag „kolbász”, melynek makkja kilátszott, de azon nem piros ketchap, hanem zöldszínű wasabi volt.
Azt szopogattam, bár én is sziszegtem közben, mert igencsak csípett a wasabi. (A wasabi egy mustárféle, ami zöld színű és igencsak csípős ízű.)
Ali alig bírta abbahagyni a nevetését, de csak sikerült, viszont akkor rám szólt:
- Nekem is hagyjon valamit a Miki féle pizzából, Uram. Olyant még sohasem kóstoltam, s ahogyan látom ízletes. 
- Csak ne sürgess, mert másfajta „kolbászost” is készíttettek Mikivel s akkor majd sóhajtozhatsz!  - fogadkoztam, de foglalkoztam tovább a saját, kolbászos pizzámmal.
- Igenis, Uram! Megpróbálnám… - kezdte Ali, de leintettem. – Mindent a maga idejében!- szóltam.
Végre abbahagytam, vagy inkább félbehagytam a pizzámat s odakínáltam Alinak, de figyelmeztettem:
- Nagyon érzékeny! Nem harapni, csak harapdálni ám! – hallotta, de láttam nem érti, mert alig hogy a helyemre bukott s kitátotta a nagy száját s kezdte volna a kolbászos pizza fogyasztását, Miki felkiáltott:
- Ne harapd! Csak harapdáld, vagy inkább szopd! – utasította Alit.
- Igenis, Miki, bocsánat…. – szabadkozott máris Ali.
- Csak így tovább! Óvatosan! – ugrattam Alit:
- Addig lehet, s mehet, míg van a kolbászból…. – tettem hozzá.
- Vagy a pizzából. – tette csatlakozott nevetve Miki.
- De ha egyszerre tudsz mind a kettő „végére” érni, akkor jutalmat kapsz! – ugrattam Alit, aki azonnal tiltakozni kezdett:
- Nem, nem köszönöm, Uram. A jutalomból mára már elég volt.  - nyöszörögte a popóit fogva s közben leállt a pizza „fogyasztásával”.
(folyt. köv.)