Első... /2

Első...

második részlet

Folyamatosan gondolkozol, de egyszerűen nem tudod, mi az, ami nem tetszhetett Uradnak. És egyszer, mint a villám végigfut rajtad, hogy igencsak hangosan nyöszörögtél a kocsiban... Talán ez? Biztosan, de hát ez nem olyan nagy bűn... Ilyen gondolatok járnak a fejedben, miközben forró fürdőmet készíted. Nem is kell szólnod, pár perc alatt ott termek melletted! Hátulról átkarollak, és lágyan a füledbe súgom: gondolkoztál ugye? A leheletem a nyakadban olyan, mintha a tűz perzselne végig, majd végigszalad a hátadon a hideg. A lábad mintha földbe gyökerezett volna, és a szavaid is akadoznak.
Igen Uram! - feleled.
És mire jutottál?- kérdezem kaján vigyorral az arcomon, amit csak a tükörből látsz, mert még mindig ölellek, de már egyre szorosabban.
Biztosan hangoskodtam a kocsiban, de tényleg nem ak...
Elég legyen!-csattan fel a hangom immár erélyesebben, miközben befogom a szád, nem is hagyva végigmondani a jól megfogalmazott kis mentségedet.
Nem magyarázatokra vagyok kíváncsi!- azzal ledobom a ruháimat, és kényelembe helyezkedek a kádban.
Téged, még móresre tanítalak ma, Te kis szófogadatlan szuka!
Nem azt mondtam, hogy leveszed a ruháidat? Ott vannak már a dobozban? Igyekezz, amíg jó kedvemben találsz! Nem értem, mi volt ebben olyan bonyolult kérés!
Kicsit szégyenlősen elkezded levenni magadról a ruhadarabokat, amikor megálljt parancsolok!
Állj meg! Már kár lenne kapkodni! Szépen lassan, mintha szriptízelnél! Kapcsold be rádiót, és mozogj hozzá, mint egy rendes, jól nevelt kurva! Elvégre is szeretnél az lenni nem?
Ahogy akarja Uram!- mondod ezt olyan kislányos huncutsággal, hogy majdnem kiugrok a kádból, és tövig nyomom a szádba a farkam, hirtelen felindultságomban!
Bekapcsolod a rádiót, és pont egy olyan szám megy, mintha erre lenne kitalálva, átveszed a ritmust, játszol a blúzodon keresztül a melleiddel, majd lassan elkezded kigombolni. Közben meredten figyeled minden reakciómat, meg kell hagynom rafinált egy némber vagy! Forogsz előttem, kinyomva domborítod a feneked, miközben tudod, hogy a szoknyád alól ki-kivillan a harisnyatartó, és a bugyid sem marad titokban.
És ez így megy, amíg le nem veszed magadról az utolsó ruhadarabot sem. Már sehol nem látom a szégyenlős kislányt, egy borzasztó kívánatos kis szukát látok, akit igazán megtanítok minden kis ügyességre, amivel egy férfinak örömet okozhat.
Ügyes vagy, kis kurvám! Gyere ide mellém! Igazán nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogod csinálni, ezért megfelezem a büntetésed, amit azért gondoltam ki, mert feleslegesen zajongtál a kocsiban! Ez még nem is húzott fel annyira, mint az, hogy még meg is akartad magyarázni, hogy ez nem olyan nagy dolog. Itt csak akkor magyarázol, ha kérdeznek! Világos voltam? Ez nem az egyetem, ahol mindenbe belepofázhatsz!
Jó jó, mosolygok, és megsimítom az arcod, azért nem kell annyira beijedni! Hozd csak ide a bugyidat! Meg van ott a bejárat melletti cipőszekrényen egy széles ragasztószalag, egy ollóval, azt is hozd be, ha megkérhetlek!
Úristen!- mit akar ez? Csak nem azt, amire gondolok! Neem ne, ne már! -gondolod magadban, miközben teszed amire kértelek.
Gyere csak! Fordulj meg és tedd hátra a két kezed! -utasítalak.
Megkönnyebbültél, már tudod, hogy csak a kezed akarom hátra kötni... Meg is teszem pillanatok alatt, ó szorosan a csuklód köré is tekerek párat, elvágom, majd a könyököd magasságában is összehúzóm pár tekeréssel a karjaidat. Vállaid hátrafeszülnek, melled kidomborodik, és meg kell mondjam, nagyon kívánatosan nézel ki ebben a testtartásban...
Fordulj csak körbe párszor! Hmm! Nem rossz!
Legeltetem rajtad a szemeimet, ami neked is hízelgő, mert eddig azt hitted észre sem vettem, hogy már meztelen vagy...
Elkapom a nyakad, odahúzlak magamhoz!
Lépj csak be a kádba! Hagy nézzelek meg közelebbről is!
Boldogan teszel eleget, bár kicsit ügyetlen vagy igy kezek nélkül, mivel elég magas a kád széle!
Na gyere segítek! Lásd kivel van dolgod! Azzal megfogom a karodat, és szinte felemellek, amíg belépsz hozzám.
Szeretem az ilyen engedelmes kislányokat! Kár, hogy nem mindig tudják, hol a helyük!
Belemarkolok a hajadba, hátrafeszítem a fejed, és beletömködöm a bugyidat! Fel sem fogod mi történik veled, mire már körbe is tekertem a ragasztószalaggal a fejedet!
Most majd megtanulod, hogy akkor zajongsz, akkor pofázol, ha kérdeztelek!
Érzem, ahogyan reszketni kezd a lábad, majdnem bepisilsz félelmedben, amikor rádöbbensz, hogy nagy bajban vagy! Miután a térdeid felett is párszor körbetekertem a ragasztószalagot elégedetten hátradőlök, és engedek egy kis melegvizet a zuhanyrózsával, mert már kezd kihűlni a fürdőm... Ott állsz egy karnyújtásnyira tőlem, már vagy fél órája tudomást sem veszek rólad, de nyikkanni sem mersz! Tudod, ez most azért van, hogy tanulj belőle! Szeretnéd látni az elégedettséget rajtam, szeretnéd, ha büszke lehetnék rád, midig, és mindenhol! Így hát tűrsz!
Egyszer csak rád nézek, és megnyitom a zuhanyrózsát, pont kellemesen melegre állítom, és finoman, megfürdetlek! Minden porcikádat alaposan megmosom, különösen jól esik játszanom a melleiddel, amelyek már egy ideje égnek meredő bimbókkal árulkodnak arról, hogy milyen hatással van rád a szituáció, és természetesen én. A mikor a puncidhoz érek, leveszem a térded feletti kötést, és terpeszbe állítalak egyetlen kézmozdulatommal. Felnyúlok a puncidba, egy, majd két ujjammal, és beigazolódik a sejtésem. Már egy jó ideje vágyakozik egy kis játszadozásra a kicsike. Abba is hagyom, mert még a végén azt hiszed, már vége a büntetésednek.
Fordulj meg, és nyomd ki a segged! Hagy nézzem, mennyire vagy használható! Úgy odanyomod a segged az arcom elé, hogy kedvem lenne beleharapni! Ehelyett rácsapok a tenyeremmel nem túl nagyot, de annál csípősebbet! Hallom, ahogyan a bugyid mögül egy halk nyikkanás távozik!
Hát még ez sem elég! Mit tegyek veled?! Tudod mit? Nyugodtan nyavalyoghatsz, sikíthatsz, ahogyan jól esik! Meg van engedve! Azzal elkezdem módszeresen tenyeremmel ütni, a feneked, combod, olyan rafináltan, olyan csípősen, hogy tényleg nem tudod nyögések nélkül hagyni! Kicsit abbahagyom, de csak annyi időre, amíg egy buttplug kerül a fenekedbe!
Ne mondd, hogy nem élvezed!- mondom miközben a fenekedbe nyomom. Aztán ott maradjon ám, amíg nem mondom, hogy kiveheted! Értetted?
Szorgosan bólogatsz, mintha mindig is egy ilyenre vágytál volna... Szorítod, nehogy kiejtsd, miközben tovább kapod a fenekedre az ütéseket. A puncid már rettentően nyugtalan, combodon folyik az izgalmad leve, és folyton azon jár az eszed, mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerültél.
Magad sem tudod hogyan lehettél ennyire felelőtlen, azt sem tudod, hol vagy, mi van ha örökre fogva tartanak?
De már az sem érdekel, élvezed, rettentően élvezed a helyzetet, és minden ütés ami a fenekeden csattan egyre inkább felszabadít!


Folyt. köv.