Insomnia (X)

Már hetek óta nem tudott aludni. Éjszakákon át vergődött, forgolódott. Felkelt. Lefeküdt. Picit aludt. Aztán ismét hallotta az óra ketyegését. Megint felkelt. Ennie kellene valamit. Na de éjjel 2-kor? Mindegy. Kent magának egy vajas kenyeret, megsózta és megette. Aztán ivott egy pohár vizet. Lefeküdt. Forgolódott. Nem találta a kényelmes pózt az alváshoz. Sokára lesz még reggel. Mikor hajnalodik végre? Jártak a gondolatai. És nem találta a nyugalmat. Napközben fáradt volt, nyűgös. Mindenki azt gondolta, morózus, kötekedő, provokatív alkat. De teljesítenie kellett a munkahelyén. Muszáj, hiszen valamiből élni kell. A munkaidő végén egyenesen hazament. Onnantól azt várta, hogy jöjjön az este, lefekhessen és aludjon. Hátha azon az éjszakán sikerül. De ezt hiába várta.
Aztán egyik este, miközben éppen vacsorázott, csengettek. Három rövid csengetés. A jel. A szíve megdobbant. A gyomra összerándult. Hirtelen felállt az asztaltól, gyors mozdulattal berakta a mosogatóba a tányérját és az ajtóhoz sietett. Kinyitotta. És ott állt az ajtóban Ő. A Domina. Természetesen bőrszoknya,fűző, hosszú bőrkabát és tűsarkú, combig érő csizma volt rajta, ahogy mindig. A csizmájában közel 190 cm. Iszonyú magas, úgy kellett rá felnézni.
- Na mi van? Beengedsz, vagy itt a lépcsőházban akarsz szolgálni? - hallotta, amitől végigfutott a borzongás az egész testén. Félreállt, lehajtott fejjel engedte be Úrnőjét a lakásba. Hallotta a bőr suhogását, ahogy elvonult mellette. Mert az már nem is járás volt, hanem vonulás. Az ajtót becsukta, ráfordította a kulcsot és belépett a nappaliba. Az Úrnő más a kanapén ült és figyelmesen fordította felé az arcát.
-Tudod a dolgod! Ne vesztegesd az időmet!Hozd az eszközöket!
-Igenis Úrnőm, hozom.
-Ne a pofádat jártasd, hanem lódulj, amíg szépen mondom!- mondta és közben egy ott heverő újságot kezdett el lapozgatni.
Gyorsan átszaladt a hálószobába, kivette a bőröndöt és kipakolta az eszközöket egymás után. A korbácsot, pálcát, a köteleket, bilincset, a viaszt, a plugokat és az elmaradhatatlan strapon arzenált. Mindent áthordott a nappaliba és elhelyezte őket sorban, éppen úgy, ahogy Úrnője szerette. Amikor végzett, visszament a hálószobába, levetkőzött és térdelve várta, hogy szólítsák. Sokáig várt, legalábbis hosszúnak tűnt a várakozás. Akkor meghallotta a csizma sarkának kopogását. Közeledett a hang, majd meglátta a csizmákat is. Érezte ahogy a nyakára simult a nyakörv. Jó szorosan. Onnantól ő csak egy szolga volt. A világ megszűnt körülötte és más nem létezett, csak az imádott NŐ. Az igazi.
Innentől minden úgy történt, ahogy szokott. Használták. Korbácsolták, megkötözték, viaszozták, nyalhatta a csodás csizmákat is. De mindezt egy más állapotban élte át. Boldog volt. Boldog, mert szolgálhat. Mert használja egy olyan Istennő, akinek minden ujjára akad valaki. És ma őt választotta... Jól kell viselkednie! Szó nélkül és azonnal megtenni mindent, hogy boldoggá tegye Úrnőjét. Mert csak ez számít. Ez az egy. Hogy jó szolga legyen. Minden idegszálával az utasításokra figyelt, hogy ne hibázzon, ne okozzon csalódást. A verés nem számított. Az nem fájt, inkább a figyelem jele volt. Néha arra vágyott, hogy soha ne hagyja abba. Üsse addig, míg végül lábra sem tud állni. De ez sosem történt meg. Tudta, hogy nem is fog. Hiszen az Úrnőjének ismerte a gyengéjét. Hogy mit szeret igazán... És az most következett. Az előjáték után.
A strapon. Nagy és fekete. Ma ezt kapja. Térden állva várta, hogy megszopassák. Tudta, hogy Úrnője a felcsatolhatótól lesz igazán domináns. Ettől vadul be nagyon. Ettől csillog a szeme. És ő ezért létezett. Ezért született meg. Ezért élt, dolgozott, tartotta fenn magát. Hogy boldoggá tehesse Őt. Ettől volt ő valaki. Hogy használható volt.
Szopott. Ügyes volt benne, Ő mondta. Tövig képes volt bekapni, amit az Úrnő imádott. Fogta a fejét és húzta rá, közben a csípőjével tolta befelé, egészen a torkára. Könnye, nyála egybefolyt... És a Domina szeme csillogott. Onnan tudja, hogy látta. Mert belenéz a szemébe, miközben csinálja. Kötelező a szemébe nézni. Szereti látni a hatást, amit kivált.
Amikor megkapja az utasítást, akkor az ágyra térdel. Ez a magasság megfelelő, hogy a strapon a megfelelő magasságban legyen. Érzi, ahogy a gumikesztyűs ujj behatol. Síkosítóval bekenve, 1,2,3 ujjal tágítva. Ha tudta volna, hogy jön, ha számított volna rá, akkor pluggal előkészült volna- futott át a fején. De ez most nem fontos. Koncentrál, lazít. Tudja, hogy el kell engednie magát, hiszen ki kell tágulnia. Szerencsés alkat, ez hamar megy. Ezért is szereti a Dominája. Mondta már neki. Most is megvan. Készen áll. És IGEN!!! Behatolt! Hirtelen, gyors mozdulattal tolta be tövig. Érezte a Domina bőrét a sajátján, és hallotta a csattanást, ahogy egymáshoz értek. És dugta. És csattogott. Neki csak annyi dolga volt, hogy mozdulatlan maradjon és várja meg, amíg befejezi. Változó volt, hogy mikor meddig tart. Sosem volt világos számára, hogy mitől függ. Nem is gondolkodott rajta. Hiszen nem kell az agyát használnia. Semmijét sem kell használnia. Őt használják. És ez megnyugtató, felszabadító érzés.
Mikor az Úrnő befejezte és levette a strapont, az halkan koppant a földön. Valami fáradt kielégültség lett úrrá az Úrnőjén. Most bármi lehet. Most kell résen lenni, most sok múlik a hangulatán.... Magához hívja vagy nem? Hívja! Istenem! Hívja! Szeretné boldoggá tenni! Kielégíteni a nyelvével... De nem szól. Csend van. Ő még mindig négykézláb az ágyon, várja, hogy most mi lesz.
-Le a földre! - hallja az isteni hívószót. Lefekszik hanyatt.
-Nyalj! De ne feledd, Úrnődet nyalod! Használd fürgén a nyelved, nyalj tisztára, te semmirekellő! - mondja és fölé guggol. És ő mindent megtesz. Jár a nyelve az isteni kelyhen. Semmi másra nem tud gondolni, csak arra, hogy jó legyen. Hogy ügyes legyen. Hogy engedje, hogy élvezésig nyalhassa. De ha nem jól teljesít, akkor eltaszítja magától. Akár örökre. És ezt nem engedheti. Teljesen beleéli magát. Semmi más nincs, nem létezik, csak az édes, rózsaszín ajkak. Kényezteti. Gyengéden és határozottan. Hosszan és röviden. Gyorsan és lassan. És figyel. Vár.... És megrándul. Igen! Sikerülni fog! Még egy kicsit. Már fáj a nyelve. De nem baj. Nem számít. Csak ki kell tartani. Az Istennőnek elkezd remegni a combja. Egyre többször és egyre hosszabban. És ő nyal. Nem áll le. Nem szabad. Gyönyörű lesz. Mindjárt. Nem változtathat azon, amit csinál. Mert így jó neki. És akkor megtörténik a robbanás! Remegés és rángás, lihegés és sóhajok. Sikolyok és nyögések. Akkor, abban a pillanatban amikor a Domina elélvezett, abban a pillanatban ő is. Persze nem fizikailag. Az nincs megengedve. Hogyan is lehetne? De a lelkében igen. Hasznos volt. Jól szolgált. Sikerült.
A Domina felállt, felvette a szoknyáját és a kabátját, majd szó nélkül kisétált. Hátra sem nézett. Rá sem pillantott. Ennyi volt.
Nagyon későn került ágyba. Éjfél is elmúlt, mire mindent összepakolt és lefeküdt aludni. Az ébresztőt nem állította be, hiszen álmatlanságban szenvedett, úgyis éber lesz hajnaltól.
Reggel, amikor felébredt, a szeme még csukva volt és érezte, hogy valami nincs rendjén. Mi történt? Valami furcsa. Kipihenten ébredt. Süt a nap. Csicseregnek a madarak. Ránézett az órára. 10 óra volt. Elaludt. Elkésett.
Fülig érő mosollyal kezdett el öltözködni.