A főnök
2019. 07. 15. 08:47 | Megjelent: 1564x
Ő a vezéregér. A részlegvezető, akitől félnek. A beosztottak arról duruzsolnak, hogy gyomorgörcsük van azokon a napokon, amikor a keze alá kell dolgozniuk. Amikor felhívják a két ajtónyira lévő irodájában, alig mernek megnyikkanni. Aztán félrebeszélnek, mert annyira tartanak tőle. A főnök ugyanis mindenben talál kivetni valót. Sosem szól bele a telefonba, csak a légzését hallani. Ha felbosszantja magát, hangosabban kapkodja a levegőt, szinte fújtat. Olyankor senki nem áll meg előtte. Repülnek a berendezési tárgyak és a szitokszavak.
A főnök régen egy babusgatott, dagadt, kerekfejű kisfiú volt. Biztosan nem volt túl sikeres a társasági érintkezések terén sem. Amikor együtt látom őt a feleségével, nyilvánvalóvá válik, hogy ők az első és utolsó szexuális partnerei egymásnak. Kölcsönös, mélyen elrejtett szánalom és megosztott szégyenkezés az, ami összetartja őket.
A főnök lenézi és végletekig kigúnyolja a beosztottak, a kollégák és a klinesek szexuális aspektusát. Elváltoztatott hangszínben meséli, kinek mekkora hódításairól pletykálnak, undorodó tónussal női nemiszervek nevein illeti és szólítja a nőnemű bosztottjait. Szánakozik a férfiak üres hódításain és zárt ajtók mögött megjegyzést tesz a kliensek falloszára is.
Eleinte talán engem is kóstolgatott. Nem tűnt fel. Ma már mosolygok magamban, amikor szándékosan kicsit közelebb hajolok hozzá, és érzi a légáramlatot, a parfümömet, vagy a testem melegét. Látom rajta, hogy megáll pár pillanatra. A teste is megmerevedik, és a monológjai gondolati fonalát is elveszti. A közelségemet nem bírja cérnával.
Nemrég uniformis tervezetet küldött a cég. A főnök két számmal kisebb pólót próbált fel, és kijött megmutatni. A lógó csöcsein és domború hasán feszült a textil. Lehangoló látvány volt, néhány bátrabb kolléga élcelődő megjegyzést is tett. A főnök persze minden mondanivalót végletekig képes kitekerni. Jól gyakorlott komplexusos, a szavak nem érik el. Én elnyújtóztam a székemben, és megvártam, míg odafordul.
Amikor nekem parádézott, úgy mustráltam, mint egy kívánatos szextárgyat. Végigmértem fejétől a lábáig, majd vissza, mint egy prédát. Szerintem önmagán is csodálkozott, hogy állta. Élvetegül megjegyeztem, hogy mindig ilyenben kéne járnia, nem kéne rejtegetnie magát a bő ingekben. Elvékonyított hangon nyöszörgött valamit, és a pólója szegélyét lefelé húzgálva csoszogott át a másik helyiségbe átöltözni.
Bejutottam a bőre alá. Az a szexualitás, amit annyira elítél bennem, amivel képes vagyok dróton rángatni bárkit, befurakodott belé. Amit annyira megvet, amit hangosan ócsárol, amiből gúnyt űz: most bekúszott az intim helyeire és megerőszakolta. Megerőszakoltam az agyát. Olyan vágya ez a fajta elismerés, amiről ő eddig nem tudott. Félelmetes neki az újszerű vágy, hogy a sok küzdelem ellenére végül is tárgyiasítva szeretne lenni.
Azóta nem mer rám nézni. Ha csúnyán viselkedik, én pedig hangosan kezdem ezért kritizálni, hanyatt-homlok menekül, hátra sem pillant. Eljátssza, hogy nem hallja. Lemondja a csapatépítő tréningeken való részvételét. A vezetőség elkezdte szondázni a beosztottakat, hogy vajon mi történhetett a részlegben, mert furcsán viselkedik a főnök.
Én tudom, mi történt. A rettegett főnök arról álmodozik, hogy a fejére lépek, a szájába köpök, és ha jobb napom van, megengedem, hogy a szájába vegye a cipőm sarkát.
Hozzászólások (2)