Viktor megállítása a lejtőn 2. rész (X)

Viktor nehezen tudott megszólalni. A Mistress hosszú, földig érő ruhában és bokacsizmában várta őt, és ahogy Viktor belépett a lakásba, bereteszelte az ajtót. Kezét közönyösen csókra nyújtotta, amely jelzés volt a fiú számára, hogy mindenkinek tudnia kell a helyét, egyúttal figyelmeztetés is volt arra, hogy tisztelettel és udvariasan viselkedjen.
- Vedd le a cipődet és gyere be a nappaliba, Viktor - közölte a Mistress, majd előrement és leült a vajszínű bőr kanapéra.
Viktor rettenetesen zavarban volt, láthatóan elszokott a gyakorlattól, attól, hogy a nevelőnője nemsokára levetkőzteti és úgy elfenekeli, mint egy taknyos kis kölyköt, ő pedig megéli majd azt a sok bűnt, amit elkövetett az elmúlt időszakban.
- Gyere csak ide, hozzám, Viktor, jó régen nem láttalak! Mutasd magad! - majd a fiú kezét hátul összefonva megállt az asszony jobbján, a kanapé szélén és lesütötte a szemét.
- Tudom, hogy hibáztam, Asszonyom! Itt vagyok, és szeretnék megbűnhődni, bocsánatot kérni mindenért, amit tettem. Higyje el, nem vagyok rájuk büszke!
Az asszony kigombolta a fiú nadrágját, letolta azt a bokájáig, majd parancsolóan intett, hogy feküdjön fel a térdére, haladéktalanul.
Az első ütések még az alsónadrágján csattantak el, de hamarosan érezte, hogy az asszony azt is leveti róla, majd a meztelén fenekét érték záporozva az ütések.
A Mistress közben felhúzott egy órát, amely pontosan 60 percet mért. El nem tudta képzelni, hogy mi fog vele történni egy óra alatt, hiszen az eddigi büntetései, a fenekelések mindig gyorsan lezajlottak, pedig keresztül ment már pár jó kemény szeánszon korábban is.
- Az első büntetésed ma egy óráig tartó OTK lesz, olyan hosszú, amit korábban még soha nem éltél meg. Felváltva foglak fenekelni a kezemmel és a hajkeféimmel, és addig nem fogom befejezni, amíg az óra nem jelez nekem, hogy letelt a büntetésed. Hiába sírsz, fogadkozol, könyörögsz, nem leszek irgalmas hozzád. Mindig azt ígértem, hogy megkapod életed büntetését, de valahogy egyiket sem érezted annak, így hát most egy büntető szériában foglak részesíteni, azaz a 3 nap alatt, ma estétől vasárnap estig összesen hatszor foglak, különböző pózokban és eszközökkel elfenekelni. Biztosíthatlak arról fiam, hogy a harmadik nap végére, ismét olyan jó gyerek leszel, amilyen korábban voltál.
Mindezt a te érdekedben teszem, hogy tanulj és okulj a hibáidból, és változtass az életmódodon és az életeden, mert ez így nem mehet tovább! Megértettél, Viktor?
- Igen, Asszonyom! Köszönöm, hogy törődik velem - sóhajtott a fiú.
Az első ütések még nem voltak nagyon fájdalmasak, de Viktor tudta, hogy lesz még sokkal rosszabb is.
Korábban, ha térdére fektette a Mistress, 5-10 percig tartott a fenekelése, akár kézzel, akár kefével történt, és az utóbbiak közül bizony volt pár fajta kefe, amiket kifejezetten gyűlölt és félt is, mert annyira kegyetlenül tudtak csípni a hátsóján. Sosem kapott belőlük pár tucatnál többet vagy pár percnél hosszabban.
Az egy órányi büntetés hallatán, Viktor összerezzent és elkezdett töprengeni azon, hogy vajon, hogyan fogja kibírni a maratoni fenekelést.
Túl sok ideje azonban nem maradt a gondolkodásra, mert kezdte érezni, hogy az ütések egyre erősebbek és a feneke egyre jobban ég, főleg miután az asszony már igazán nagy ütéseket mért rá a lángszóró tenyerével. Viktort bizony elhagyta néhány sóhaj és nyögés, és néhány auuu is kicsúszott a torkán.
A Mistress intenzív fenekelése egyszer csak megszűnt, de még felocsúdni sem volt ideje a fiúnak, mert a Mistress nem abbahagyta, csak eszközt fogott a kezébe és immár a vaddisznó sörtés bükkfa kézműves hajkefével folytatta a náspángolását, ritmusosan ütötte a fenekét, hol alul-fölül, jobbra és balra, a két farpofán szabályos ütemben, monotonan csattogtatva azokat. Viktor érezte a fokozódó fájdalmat és kicsit fészkelődni kezdett, mire az asszony a lábaival ollóba fogta őt, majd a kefét letéve ismét a kézi fenekelésre váltott. Kb. az idő két harmadánál járhattak, mikor Viktorban megmozdult valami.
Lehet, hogy a szidás hallatán, meg a szünni nem akaró fájdalom hatására, a kiszolgáltatott meztelen pózban, ahol újra gyereknek érezte magát, egyszer csak feltört belőle a könny. Először csak kapkodó levegővételnek tűnt, ahogy a visszafojtott zokogás elindult a felszín felé, és ő próbált ellene küzdeni, de hiába való volt minden ellenállás. Viktorban megtört valami. Éppen az egyik ében hajkefe csattogott felváltva a fenekén, majd középen, erősen, és végül a fenék párnácskáin, azokon a részeken, ahol a combtő és a fenék találkozik, - ami különösen érzékeny rész volt a fiúnál,- amikor a zokogás kitört belőle. A Mistress ekkor még párat lehúzott az ébenfa kefével, majd újra kézi fenekelésre váltott, és bíztatta Viktort arra, hogy hagyja feljönni a könnyeit, hiszen most alaposan megérdemli a büntetését, mert tényleg rossz fiú volt. Mondta neki, hogy most van itt az ideje a sírásnak, most van itt az ideje a bűnbánat és a büntetés lefolytatásának és nyugodtan sírjon, mert az csak annak a jele, hogy beismeri, hogy sok rosszaságot csinált.
Viktor sírdogált. Hol erősebben, szinte zokogva, hol halkan szipogva, néha pedig némán csak a könnyei folytak.
Nagy sokára megcsörrent az óra, jelezve, hogy letelt a 60 perc.
Az ütések abbamaradtak.
Viktor arca a könnyektől, feneke az ütésektől volt feldagadva, amikor a Mistress kiment a konyhába, és a hűtőszekrényből kivett egy bőrápoló krémet, és a fiút egy mozdulattal visszafektette a térdére.
Az asszony most gyengéd volt, anyáskodó, szeretetteli. Viktornak nagyon jól esett ez a törődés, ahogy a Mistress gyengéd mozdulatokkal bekrémezte a fenekét, ahogy érezte a bőrén a jéghideg krém hűsítő hatását, úgy a lelke is csillapodni kezdett.
- Tudom, milyen jó fiú vagy te valójában, Viktor, - mondta a Mistress, - ezért nem hagyhatom szó nélkül azt, amit műveltél. Az életben ugyanis nem lehet elmenekülni a nehézségek elől, hanem emelt fővel szembe kell nézni velük, nem választhatod a tagadást és a menekülést, önáltatást minden alkalommal, amikor nehézségekkel találod szemben magad, - ezzel gyengéden simogatni kezdte a fiú fejét.
- Tudom, sajnálom... - mondta Viktor, de egyelőre nem tudott többet mondani, mert az érzés, az ápoló törődés, a simogatás és a gyengéd krémezés a lángoló hátsóján együtt valami olyan furcsa érzelmi koktélt alkottak a lelkében, ami felért egy megvilágosodással, azzal a tudattal, hogy neki erre mekkora nagy szüksége is volt.
- Ma vacsora nélkül fekszel le Viktor, - mondta a Mistress végül - és reggel én foglak ébreszteni 7 órakor, mégpedig úgy, hogy az ágyadban, hason fekve, nadrágszíjjal kapod meg a büntetésed következő sorozatát. 100-at fogok rád sózni a katonai övemmel, majd utána elmész zuhanyozni, beágyazol, kijössz reggelizni, majd ebédig átbeszéljük a házasságod kudarcához vezető lépéseket, hogy megértsd, miért is veszítetted el azt, hogy a hajdanán meglévő, Isten előtt egy emberöltőre vállalt hűséged, kitartásod és szerelmed, miért lett a múltté, és mi a felelősséged benne. Rendben, fiam?
- Igen, Asszonyom! Köszönöm! - mondta Viktor, és felállt majd a sporttáskájáért nyúlt. Engedelmesen átadta a Mistressnek a kikapcsolt telefonját, iratait, pénztárcáját, óráját, szóval minden személyes tárgyát, amiket az asszony a pénzkazettába rejtett.
Viktor tudta, hogy itt és most megállt az idő, a jelenben van, és, hogy megérkezett.
A vendégszobában friss ágynemű várta, és egy pohár víz bekészítve, és azt is tudta, hogy hasonfekve, nyitott ajtónál fog aludni. Sajgott, égett a feneke a fájdalomtól, az arca pedig a könnyektől és a szégyentől piroslott. Egyszerre mégis biztonságot és törődést érzett a szigor mögött, pedig jól tudta, hogy reggel a büntetés második köre bizony nem kevésbé lesz fájdalmas a mainál, hiszen az érzékeny fenekére, a hajkefék nyomára kapja majd a nadrágszíjjal záporozó ütéseket.

(folyt. köv.)