Első...

Első...

Az első találkozás egy új partnerrel, ez olyan történet, fantázia, amely mindenkiben megfogalmazódik, akár többször is.

Izgatott levélváltások, chatelések után körvonalazódott, hogy mi is az , vagy inkább melyek azok a dolgok, melyek mindkettőnknek örömet, és élvezetet nyújtanának.

Kaptál hát egy levelet, amelyben minden pontosan le volt írva, amit tenned kell, ha szeretnéd megvalósulttá varázsolni azokat a mocskos, perverz képeket, amelyek nem hagynak nyugodni, szinte soha...

" Ha leszállsz a vonatról, elindulsz..."- így kerültél a parkba, szemed bekötve, ahogyan utasítottalak, és már vagy negyed órája csak ülsz, és vársz. A fejedben az jár, hogy mi a fenét keresel te itt. Felállok, és hazamegyek! Én tiszta hülye vagyok!- gondolod magadban, amikor lépteket hallasz... Remegni kezd a lábad, és moccanni sem tudsz. És most már nem is akarsz.

Kitartó vagy kis ribancom! Nem gondoltam volna, hogy lesz merszed, de látom itt vagy! Ha akarod még meggondolhatod magad, de én azt javaslom, inkább menjünk, mert nagyon sok tennivalónk van... Mondom ezt olyan hangsúllyal, hogy eszed ágában sem lenne lelépni... Érzed karodon az erős kezet, ami szorít, és próbálod követni szapora lépteimet. Pár perc gyaloglás után, ami nagyon nehezen ment, mivel a kendő még mindig takarja a szemed, egy autó ajtaja nyitódik, és lábadat térdeidnél átnyalábolva, felkaplak, és betuszkollak a kocsi csomagtartójába.
A kezeidet! mordulok rád, és szép engedelmesen hátraadod mindkettőt. Látom, hogy tetszik a szituáció, egy félmosoly akaratlanul is megjelenik arcodon. felültetlek, csodálkozol is, hogy milyen nagy hely van itt. Biztos valami egyterű, gondolod. Mire végigér az agyadon, a lábaid már össze is vannak kötözve a bokádnál. Nem szeretném, ha az úton zavarnál a hangoskodásoddal! Világos voltam? Azért biztos ami biztos, kapsz valamit! Megmarkolom a hajad, és megcsókollak, finoman, majd erélyesen újra, mire visszacsókolsz, olyan hévvel, hogy érzem a lélegzetvételeden, hogy izgalomba jöttél. Nyisd ki a szád! -utasítalak. Aminek boldogan eleget teszel. Egy szájpecek kerül gyorsan a szádba, amire nem is számítottál. Átfordítalak a hasadra, a bokádat odakötöm, a kezedhez, és már csukódik is az ajtó.
Szegénykém! Ott fekszel egy idegen autójában, gúzsbakötve, szádban egy ballgag, és fogalmad sincs, hogy hol, és mi fog veled történni...
Elindulunk, zötykölődik az autó egy darabig, majd érzed, hogy lehúzodik és megáll.
Most el kell intéznem valamit, de ne menj sehova, várj csak meg itt- mondom mosolyogva, amit te is érzel a hangomban.
Olyan fél óra telhet el, mire visszajövök, és már nagyon elgémberedtek a tagjaid. Ismét elindulunk, de egyre lassabban peregnek a percek. Olyan érzésed van, mintha órák óta kocsikáznánk, és minden egyre kényelmetlenebb. Ennek próbálsz is hangot adni néha egy-egy kis nyöszörgéssel, de figyelembe sem veszem. Legalábbis azt hiszed:)
Egyszercsak megállunk, és nyílik az ajtó!
Megérkeztünk kiskurvám! Gyere szépen segítek! Azzal eloldozom a bokáidat és kezedet összekötő kötelet, a vállamra kaplak, és beviszlek magammal a házba. Köteleidet eloldom, és lekerül a szemedről is a sál!
Bemész a fürdőbe, és elkészíted a fürdőmet. Mindent megtalálsz, amire szükség lehet hozzá! Nagyon rossz napom volt, úgyhogy jobb lesz, ha sietsz vele. A ruháidat leveszed, és beleteszed a dobozba, amit kikészítettem. Azokra most egy darabig nem lesz szükséged. Szólj, ha elkészültél, kint leszek az udvaron!
Gyerünk, gyerünk mire vársz? Különben is még lesz mivel elszámolnunk!
Elindulsz, és fürgén teszed a dolgodat, de közben ott motoszkál az utolsó megjegyzésem... mivel kell számolnunk? hiszen te jól viselkedtél...


folyt. köv.