A lift

Forró, június végi péntek délután volt, munkából tartottam éppen hazafelé. Holtfáradt voltam, ahogy egy átlagos péntekhez illik, majdnem minden ügyfelem őrültként viselkedett aznap, ráadásul a légkondi is felmondta a szolgálatot napközben, mindenkiről csak úgy szakadt a víz. Alig vártam, hogy hazaérjek, lezuhanyozzak, és végre ledőljek egy kicsit egy pohár bor, és egy jó könyv társaságában. Gépiesen löktem be a társasház ajtaját, szinte vánszorogtam a lifthez vezető folyosón. Már éppen megnyomtam volna az ajtózáró gombot, mikor valaki kiáltott mögöttem.
Tartsd! - hallottam a hátam mögül egy vékony női hangot. Bevallom, először idegesített, piszkosul nem volt most kedvem senkivel cseverészni, de nem sok időm jutott bosszankodásra, mert a hang gazdája már mellettem is termett, mire megfordultam. Látványa hamar nagyot dobott a hangulatomon.
Lilla volt az, egy fiatal, huszonpár éves lány, aki pár hete költözött a mellettem lévő lakásba. Nem igazán ismertem még, alig pár mondatot beszéltem vele ezelőtt, de ragyogó mosolyára, mellyel rendszerint üdvözölt, hamar felfigyeltem. Annyit tudtam róla, hogy most végzett egyetemet, és egy közeli konditeremben dolgozik személyi edzőként. Ennek megfelelően csodásan vékony, sportos alakja volt. Most is éppen edzésről, vagy futásból jöhetett, ruházata nem sokat takart, de amit mégis, abból is igen sokat sejtetett. Piros cicanadrágja remekül emelte ki formás fenekét, fehér sportmelltartója pedig hívogatóan mutogatta kerek kis melleit. Sötétszőke haját egyetlen copfba fogta a feje búbján, mely így éppen a válláig ért, csillogó kék szemeivel, és kedves mosolyával együtt szinte kislányos külsőt adva neki.
Köszi, drága vagy! - mondta vidáman, amint megérkezett. A liftajtó becsukódott, elindultunk fölfelé. Ő persze véletlen sem maradt volna csendben, kellemesen csevegtünk, miközben nem mulasztottam el az alkalmat arra sem, hogy minél jobban - már-már szemérmetlenül - szemügyre vegyem útitársamat. Finom bőre még fényes volt az izzadságtól, erős, de korántsem kellemetlen illata határozottan lengte be a kabint, ez pedig még sokkal vonzóbbá tette. Pár pillanattal később azonban, valahol a negyedik és az ötödik emelet között, a lift nagy rántással megállt.
Nyugi, mindjárt továbbindul - nyugtattam Lillát - mostanában gyakran csinálja ezt, csak lusták kijavítani. - A lift azonban pár perccel később sem moccant meg, úgyhogy megnyomtam a vészhívó gombot.
Eehem? - szólt be egy unott hang a hangszóróba. Gyorsan vázoltam neki a helyzetüket, ő pedig pár perc türelmet kért. Jól elszórakozva helyzetünk komikusságán tovább beszélgettünk Lillával. Hamarosan újra megszólalt a hangszóró:
Rossz hírem van, urak, úgy néz ki, az összes kibaszott lift most rohadt le, aszongyák az izéjék, legalább két óra mire lesz szabad szakijuk, aki kijön. Ha nagyon szar a helyzet, kihívhatom a tűzoltókat, akarják? - kérdőn Lillára néztem, ő vállat vont, és megrázta a fejét.
Köszönöm, megleszünk. - válaszoltam a diszpécsernek - Ne zavarjuk emiatt a tűzoltóságot.
Jóvan, ha nem, nem. Ha mégis van valami, szójjanak csak! - mondta még a hang, majd elnémult. Vegyes érzelmekkel teli arckifejezéssel, némán néztünk egymásra. Kis idő múlva Lilla szólalt meg, némileg megszeppent hangon.
Mindig is paráztam attól, hogy egyszer beszorulok egy liftbe órákra… - mondta, és leült az egyik sarokba.
Igazán nem kell semmi miatt aggódj, majd kihoznak. - próbáltam újdonsült rabtársamat nyugtatni. - És legalább nem vagy egyedül…
Ó, hát épp ez az. - felelte maga elé bámulva. - Attól is féltem, hogy egy pasival ragadok be, aki közben megerőszakol. - hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a meglepődéstől. Oké, persze, mióta a liftben vagyunk, kábé ötvenszer gondoltam már arra, hogy milyen jó lenne megdugni ezt a lányt, de hogy megerőszakoljak valakit, az egészen más.
Jajj, emiatt tényleg ne aggódj. - válaszoltam, ahogy feleszméltem, tőlem telhetően bizalomgerjesztő mosollyal. - Úriember vagyok, nem fogok rád mászni.
Nem? - kérdezett vissza szinte meglepődve, majd mélyen a szemembe nézett. - Kár… - tette hozzá, az ajkába harapott, lesütötte a szemét, majd újra rám nézett.
Bevallom, kevés nő hozott ennyire zavarba ezelőtt. Hirtelen nem tudtam, mit tegyek, utolsó pillantása egyértelműen felhívás volt, de korábbi ijedtsége is hihetőnek tűnt. Mikor már nem bírtam tovább rám szegezett szemeibe nézni, tekintetem óhatatlanul is lejjebb, a melleire tévedt. "JUST DO IT." - hirdette nagy, fekete betűkkel a fehér melltartó. Azonnal döntöttem. Ha ez a bájos teremtés erőszakosdit akar játszani, hát tőlem megkaphatja.
-Akkor legyen úgy. Vedd le a cipőidet, fűzd ki a cipőfűzőket. - parancsoltam rá erélyes hangon. Láthatóan megszeppent kissé a hangnemváltástól, habozás nélkül cselekedett. Körbenéztem a liftben, hogy mik a lehetőségek. Kamera nem volt, ez jó. A kabin tetején szellőző rács futott körbe, ami még hasznos lesz. Az ajtóval szembeni falon jókora tükör volt, ami még érdekesebbé tette a helyzetet. Eközben leendő áldozatom végzett a cipőivel.
- Kérem a fűzőket. - parancsoltam rá. - Állj fel, nyújtsd ide a kezeidet! És ha mást nem mondok, kussolsz. - Szótlanul követte az utasításaimat. Mindkét csuklójára kapott egy-egy cipőfűzőt, szorosan körbecsavarva, jö erősen megkötve, egy-egy arasznyi maradékkal. Miközben a kezeit kötöztem, végig vigyorgott, bár próbálta leplezni. Gondoltam, elveszem a jókedvét, hirtelen megragadtam a vállainál fogva, és arccal a tükörnek nyomtam. Egész testsúlyommal ránehezedtem, érezhetően kevésbé kapott így levegőt, hangosan fel is nyögött. Nem túl durván, de erősen a lábai közé térdeltem.
- Mondom kussolsz! - nyomatékosítottam előbbi utasításomat, miközben arcát tenyérrel erősen a tükörre nyomtam. Ezután már meg se nyikkant. Megragadtam a jobb kezét, és a fűző szabad végeivel a felső sarokban a rácshoz kötöztem. A bal keze hasonló módon a bal sarokba került. Elég magas volt a kabin, könyökeit épp csak egy kissé tudta így behajlítani. Szorosan átöleltem, benyúltam a nadrágjába, ami alatt nem volt bugyi. Pár mozdulattal megmasszíroztam a punciját, középső ujjammal kicsit fel is nyúltam neki. Már egészen nedves volt, úgyhogy nem izgattam tovább. Másik kézzel is benyúltam a nadrágjába, és néhány mozdulattal lerángattam róla. A nadrág felső részét gombócba gyűrtem, és a szájába tömtem, szárait a tarkóján megkötöttem, hogy ne tudja kiköpni a rögtönzött szájpecket. Hátrább léptem, hogy magamat is rendbe szedjem. Feltűrtem az ingujjamat, levettem a nyakkendőmet. A nadrágomat csak lejjebb húztam a combomon, jelzésértékűnek tartottam, hogy csak ő meztelen. Elővettem már igencsak meredező farkamat. Ekkor jutott eszembe egy fontos apróság. Fél vállról vetettem oda neki a kérdést:
- Akarod, hogy húzzak gumit? - megrázta a fejét.
- Tablettát szedsz? - bólintott. Ez jó hír, gondoltam, természetesen az igazi. Mögé léptem, széles terpeszbe rugdostam a lábait. Megmarkoltam kerek kis fenekét, és játszadoztam kicsit vele, majd jól benyálaztam két ujjamat, és egyetlen határozott mozdulattal az ánuszába dugtam őket. Ha nem lett volna betömve a szája, azt hiszem sikított volna, de így csak halk nyögdécselést hallatott, miközben úgy ficánkolt ujjaimon, és felkötött kezein, mint valami horogra akadt hal. Nem hiszem, hogy élvezte a váratlan irányból történő behatolást, de nem is ez volt a célom. Másik kezemmel átkaroltam a derekát, hogy valamennyire lefogjam, ujjaimmal pedig gátlástalanul matattam a fenekében. Ahogy éreztem, hogy kicsit kezd ellazulni, kihúztam belőle a kezemet. Farkamat párszor végighúztam farpofái között, majd lassan és erőteljesen tövig benyomtam neki. Csodálatos érzés volt egészen bent lenni abban a szűk popsiban, egy pillanatig azt hittem, azonnal elmegyek. Két kézzel fogtam a csípőjét, és elkezdtem lassú mozdulatokkal dugni. A tükörben láttam eltorzult arcát, és segélykérő pillantását, láthatóan igen kellemetlen érzésben volt része. Kezeimmel lassan feljebb kúsztam az oldalán, benyúltam a melltartója alá, és felhúztam azt a nyakáig, szabaddá téve kis kerek kebleit. Az eddigiekhez képest egészen finoman masszíroztam őket, kis élvezetet is akartam adni neki, miközben odalent megkínzom. Ez láthatóan bevált, érezhetően kezdett ellazulni, arcán is inkább a kéj tükröződött már, mint a fájdalom. Egyre gyorsabban mozogtam benne, de hamarosan abba kellett hagyjam, nem akartam még elélvezni. Kihúztam farkamat a fenekéből, és pár másodpercnyi pihenőidőt adtam magamnak, miközben egyik kezemmel újra a puncija felé kezdtem kalandozni. Most már kifejezetten nedves volt odalent, így nem haboztam sokat, hirtelen mozdulattal hatoltam be péniszemmel ebbe a kellemesen nyirkos barlangba.
Itt már nem finomkodtam sokat, olyan gyorsan és erősen dugtam fiatal, szűk punciját, ahogy csak bírtam. Éreztem, hogy hamarosan elélvezek, és tudtam, hogy ő sincs messze a csúcstól. Elengedtem a melleit, melyeket időközben újra kezelésbe vettem, egyik kezemmel a torkát ragadtam meg, épp csak annyira, hogy kicsit nehezebben vegyen levegőt, de azért ne fulladozzon, másik kezemmel pedig megragadtam szép hosszú copfját, és hátrahúztam a fejét. Arcán a fájdalom és az élvezet keverékének totális extázisa ragyogott, szemei tágra nyílva meredtek a semmibe, és úgy zihált, mint egy versenyló. Ebben a pillanatban élveztem el, szinte éreztem, ahogy forró spermám minden maradék helyet kitölt benne. Csak egy pillanatra álltam meg, de szinte azonnal folytattam is tovább, éreztem, hogy ő is nagyon közel jár a csúcshoz, és a lehető legtöbb élvezetet akartam neki is adni. Alig pár másodperc telt el, és ő is elérkezett az orgazmushoz, a vaginájából kiinduló remegés villámgyorsan töltötte be egész testét. Kihúztam a farkamat,, elengedtem őt, és a falnak dőlve leültem a földre. Nem csak én fáradtam ki, remegő lábai a másodperc törtrészéig sem tudták megtartani törékeny testét, összecsuklott, mint egy rongybaba, két kikötözött kezén lógott, akár egy megkínzott fogoly, feje előrebukott, zihálva kapkodott levegőért, és minden porcikájában remegett. Megelégedve figyeltem, ahogy összekeveredett nedveink lassan folytak végig mindkét combján. Azt hiszem, ezelőtt egy lánytól sem láttam ennyire erős orgazmust, és meg kell mondjam, büszke voltam magamra.
Talán fél perc telhetett el így, mikor láttam, hogy próbál újra talpra állni, nem sok sikerrel. Térdei folyton megbicsaklottak, lába nem talált fogást a linóleumpadlón. Felálltam, felhúztam a nadrágomat, és karjainál fogva talpra segítettem. Kioldoztam a kezeit tartó csomókat, kivettem szájából a bele tömött nadrágot, és leültettem magam mellé a földre. Átöleltem a derekát, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét, és még mindig remegő hangon, suttogva szólalt meg:
Ez… Valami eszméletlen volt. Sose kaptam még ilyet senkitől, köszönöm. - Épp próbáltam szavakat keresni, mikor a hangszóróból megszólalt a már jól ismert hang:
Hálló! Megvannak még? Megjött a szerelő, tíz perc és kihozza magukat! - recsegett a jó hír, betöltve az egész kabint.
Basszus, én meg gyakorlatilag meztelen vagyok! - kiáltott fel ő egy halk sikolyt követően. Visszarendezte melleit a melltartó alá, és gyorsan magára kapta a nadrágot, ami persze elöl-hátul tocsogott a különböző testnedvektől.
Te jó ég, hogy nézek ki?? - kérdezte kétségbeesve.
Őszintén? Mint akit úgy megdugtak, hogy járni is alig tud… - válaszoltam kaján vigyorral, és az a helyzet, hogy igazam volt. Esélytelen volt megszárítanunk, és semmi mást nem tudott felvenni, így csak annyit tudtam felajánlani neki, hogy majd takarom, amennyire lehet. Persze ez elég esélytelen volt, pár perc múlva, mikor a lift ajtaja újra kinyílt, a szerelőcsapat sokatmondó pillantásainak kereszttüzében hagytuk el a helyszínt. Mire felértünk a lakásainkhoz, Lilla arca legalább olyan vörös volt, mint a nadrágja.
Azért nagyon nem haragszol, ugye? - kérdeztem tőle az ajtajában megállva.
Szeretnék, de nem nagyon tudok… - válaszolt nevetve.
Helyes. - mondtam, elkaptam az állát, és egy pofátlanul hosszú csókot adtam neki, miközben másik kezemmel újra mélyen a nadrágjába nyúltam, és rámarkoltam még mindig sikamlós puncijára. - Vannak még veled terveim. - tettem hozzá, majd kimásztam a nadrágjából, és anélkül, hogy újra ránéztem volna, visszavonultam a lakásomba. Hirtelen rámtört a fáradtság, úgy éreztem, ebbe a napba már nem fér bele semmi más, öt perc sem telt el, és már ágyban voltam, vacsora, zuhany, és minden más nélkül.