A perverz borbély

adj még két percet kérlek
ülj le kicsit a várakozószébe
addig nézd meg képeim a falon
az én műveim nem tagadom
sok szép hölgy feje csupaszon
itt a szalonban lettek kopaszok
nyugalom a tied is ily szép lesz
nem kapcsoljuk addig ki a gépet

ott fenn láthatod a szép violát
feje ragyog mint a holdvilág
halkszavú, csendes, szerény
babaolaj csillog a kerek fején
kapott egy fazont koratavaszra
a haját levágtam teljesen kopaszra

és ő? emlékszem még Ágnesre
rászorult egy alapos hajvágásra
fokozatosan vágtam kisebbre
ebből lett egy apró sérelme
az volt neki az egyetlen baja
hogy a végére nem maradt haja

imádtam a barátnéket ildit és Idát
göndörek voltak, mint holmi birkák
rajtuk két órát dolgoztam serényen
ama kettő loncsos, bodros sörényen
sajnáltam, hogy íly sokat várakoztak
kárpótlásképp tarkopaszon távoztak

és a kedvencem: a kis adrien és bea
suli után hozta fodrászhoz őket anya
anyukát egy kis pénzzel megnyertem
a szőket copfokat a lányokról lenyírtam
havonta hozták aztán őket kis ápolásra
egy-egy alapos nullásgépes fejmasszásra

Ama ott Erika szigorú üzletasszonyka
valami rövidebb fazont kért tavaszra
ha így akarja gondolám vágjunk bele
jó csíkot vágtam a nullásgéppel bele
dühödten üvöltött látva ezt a fazont
de végül csontkopaszon hagyta el a szalont

De néha szívesen térek be máshoz
Grétit befizettem egy férfifodrászhoz
megmondtam előre hogy mit tegyen
biztatásképp én is beültem vele
szavait úgy hallgattam, mint a zenét:
„forró a nyár, lássuk a zérós pengét”