Airbus - a kezdetek 10/4

Volt egy olyan sanda érzésem, – tudományos megfigyelés valójában nem támasztotta alá, csak amolyan hatodik érzék volt – hogy a Ferkó, tudod, kedves olvasó, a Luczy, újfent megjelent a színen és a Drágám fülébe susogott:
- Könyörögj neki! Biztos elengedi a büntit!
Azt hiszem, a szavak termékeny talajra is hullottak, de az én Vandám nem lett volna Vanda, ha nem túl büszke ahhoz, hogy könyörögjön.
Ez a büszkeség most a támadásom tárgya - és érdekes módon egyidejűleg a szövetségesem is volt.
Kivártam, amíg az erotikus csípőtánc félbe maradása jelezte, hogy alább hagyott a fájdalom és a fülébe suttogtam:
- Ebből kapsz tízet: bemelegítésnek.
Nálunk a bünti mindig szimmetrikusan értendő a páros alkatrészek esetében, így ez valójában húsz ütés volt, ráadásul a sokat sejtető „bemelegítés” címszó alatt. Mintha egy hajszálrepedés jelent volna meg a Büszkeség Bástyájának falán, a Kedves arcán egy pillanatra mintha rémület tükröződött volna, de aztán szenvtelen hangon beleegyezett.
- Igenis, Uram!
- És számolod, aztán megköszönöd! Ha eltéveszted, újra kezdem!
Ez egy nagyon hasznos extra: a hangján sokkal pontosabban le lehet mérni, hol is tartunk, mint az erotic show intenzitásán.
- Igenis Uram! – a hangja továbbra is eltökélt volt: juszt is kibírom! Mmmm … milyen finom is lesz a változást végig élvezni!
Felemeltem a deszkát és most csuklóból is rásegítettem kicsit. Csitt-csatt.
- Áúúúúúúúú!
Félig sikoltva mondta, gyönyörűséges hula-hopp mozdulatok kíséretében.
- Khm!
- Eeeegy, … Uram … - a végére egész konszolidált lett a hangja.
- Khm … khm – ne mondja, hogy nem vagyok humánus!
- K … kkk …köszönöm, Uram … - itt most egész hosszú szünet következett – hogy … meg … nevel! – A köszönet körülbelül olyan lelkesnek hangzott, mintha élő varangyos békákat öklendezne ki.
Gondosan kiosztottam még kettőt - hasonló eredményekkel – aztán úgy éreztem, ideje egy picit fokozni a helyzetet.
Mögé léptem és hátulról átfogva megszorítottam a csipeszeket a cicijén. Semmi kegyetlenkedési szándék nem volt ebben, csak örömöt akartam szerezni neki. Így is történt: csodálatosan megkönnyebbült sóhajt hallatott, amikor levettem őket. Remegő testével hálásan bújt hozzám, tolatva és édes csípőtáncot adott elő annak érdekében, hogy a megkínzott alkatrészeket megsimogassam.
Eddig az önzetlenségi roham, most viszont haladjunk tovább a büntivel!
Kiosztottam még egyet a deszkával, csak hogy megkeverjem, aztán átlopóztam a túloldalra és kézbe vettem a lovagló pálcát … (folyt.köv.)