Tilosban 2:)

-Fordulj vissza szubocskám-kérted kedvesen. Pár másodpercig csak meredtem rád, de aztán tettem amit kértél. Kezeim az ajtón pihentek, és egész testem kissé remegett. Nem szerettem volna még egy ütést a „kegyetlen fegyverrel”. Lehet, hogy másnak meg sem kottyan, ha egy övvel kap a fenekére, akik ezt élvezik, de én nem tartoztam közéjük. Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben, éreztem amint Gazdám mögém lép, és gyengéden félresimítja hajam, és nyakamat kezdi cirógatni. Szinte csak súrolja ajkaival nyakamat, de érzem amint az a kis félelem feloszlik, és helyét átveszi a vágy. Ajkaid, és karomon felfelé kúszó ujjaid hatására egyre szaggatottabban veszem a levegőt. Egész testem reszket a vágytól, amelyet testemben szítasz. Kezed karomon haladva eléri mellem, mellbimbóm, majd arcomra tévednek ujjaid, és magad felé fordítod fejem.
-El sem tudod képzelni mennyire kívánlak, kis szubocskám-vallod meg szemembe nézve, és egy csókkal zárod le ajkaim. Csók közben kezeid lefelé haladnak csípőmön, és megmarkolod fenekem, markolászod. Hihetetlen mennyire jó érzés.
-Gazdám…-lehelem ajkaid közt-én is nagyon kívánlak.
-Mit szólnál egy kis játékhoz?-kérdezted ajkaim harapdálva.
Feléd fordultam, és kétkedve néztem rád, jobb az óvatosság, gondoltam.
-Ne aggódj, semmi köze az övemhez.-Gazdám szája mosolyra húzódott, de én ezt nem találtam mulatságosnak.
-Miért kaptam?-kérdeztem Gazdám szemébe nézve.
-Ne haragudj, elismerem, hogy nem kellett volna. Még nem állsz készen rá.
-Nem haragszom Gazdám, de szeretném tudni miért kaptam.
-Emlékszel arra a megjegyzésedre miszerint „pár hónap….”?
-Igen-feleltem.
-Úgy gondoltam ez a megjegyzés megérdemel egy kis......
-Értem-mondtam lesütött szemmel.
Gazdám ujjai arcom simogatták.
-Sajnálom Gazdám. Nem úgy gondoltam. Tudom, hogy elfoglalt vagy-folytattam rád emelve tekintetem.-Én csak…kavarognak bennem a gondolatok. Amikor elkezdtünk ismerkedni akkor még minden tökéletes volt, olyan amilyet szeretnék. De aztán találkoztunk, és egyre ritkábban beszéltünk. Akárcsak az előző ilyen kapcsolataimban. És…-mondtam hadarva….-annyira örültem amikor azt mondtad, hogy nem szeretnéd ha találkoznék mással…és annak ellenére hogy hozzátetted, hogy ha nagyon úgy érzem találkozzak mással nyugodtan…annak ellenére hogy sokáig kellett várnom, és vágytam a testi kapcsolatra, szerettem volna ha nem csalódsz bennem, így próbáltam betartani hogy nem találkozok senkivel…..-Még folytattam volna, ám Gazdám ajkamra tette az ujját.
-Ezek szerint találkoztál valakivel?
-Igen-suttogtam lesütött szemmel.
-Semmi baj. Megértem kis szubocskám. Tényleg sokáig kellett várnod, csak tudni szeretném ki az, hol ismerted meg.
-Egy társkereső oldalon ismertem meg. Először nem is volt szó találkozásról, csak beszélgettünk, beszélgettünk, és egyre szimpatikusabbak lettünk egymásnak. Ő nem keres jelenleg komolyabb kapcsolatot, mert nagyon elfoglalt, és hetente csak pár óra szabad ideje van. Már nem is tudom melyikünk hozta fel először a találkozás gondolatát, de azt tudom, hogy sokat hezitáltam, hogy találkozzak-e vele. Épp azért mert én sem szerettem volna melletted mást.-Itt kissé elmosolyodtam, majd folytattam.-Végül meséltem neki a köztünk lévő „viszonyról”.
-És ehhez mit szólt?
-Látszólag megértette hogy érzek, miért nem tudom eldönteni, és türelmesen várt.
-És találkoztatok….
-Igen. 2 hete találkoztunk beszélgetni, sétálgatni.
-Értem-mondta Gazdám kedvesen.-Nem tagadom, hogy csak „magamnak” szerettelek volna, de nem neheztelek emiatt. Köszönöm, hogy elmondtad. És gondolom tud arról is, hogy nemcsak én vagyok?
-Igen.
-És akkor gondolom nem zavarja.
-Valamilyen szinten biztos zavarja, legalábbis ahogy a szavaiból kivettem. De erről annyira nem szoktunk beszélni.-Gazdámra mosolyogtam, és így folytattam: azt mondta egy másik férfi nem zavarja, de egy Dom már konkurencia🙂
Ezen Gazdám is elmosolyodott.
-Hát, mi tagadás, ebben van valami🙂 Igaz, Cicus?🙂-kérdezted, és megcsókoltál.
-Talán, Gazdám🙂-mondtam immár felszabadultan, hogy Gazdám nem haragszik.
-Igen??-kérdezte Gazdám kissé meghökkenve.
-Úgy értem, hogy persze, nagyon jól érzem magam veled, de….vele is jól éreztem magam.
-És az ágyban…
-Nem, nem. Tényleg csak sétáltunk, beszélgettünk.
-De gondolom azért megcsókolt?
-Persze🙂
Ezen kissé elgondolkoztál, végül csak ennyit szóltál.
-Hát drága szubocskám….nem tilthatom meg neked, hogy találkozgassatok, de tudni szeretnék ezekről az alkalmakról.
-Köszönöm, Gazdám🙂
-Hát akkor ezt megbeszéltük-jelentette ki Gazdám.-Mit szólnál ha ennénk valamit? Én már farkaséhes vagyok🙂
-Rendben.-Felkapkodtam a földről a ruháim.
-Csak a pólót vedd fel-hallottam újra Gazdám határozott, parancsoló hangját.
-Rendben, Gazdám.-Egy nagy adag mosollyal az arcomon felkaptam a pólóm. Kicsit hosszabb fazonú volt így eltakarta a fenekem.
-Mit szeretnél enni?
-Lássuk csak….-Gazdám igazán otthonosan érezte magát, a hűtőhöz lépett, és szemügyre vette a tartalmát.-Együnk szendvicset. Mit szólsz egy kis főtt tojáshoz?
Bólintottam, és már raktam is fel a vizet a tojásoknak. Gazdám mellém lépett, és már bele is tette őket a lobogó vízbe.
-Gyere, várnak a szendvicseink-Gazdám fenekemre csapott, persze úgy hogy azért érezzem🙂
Miután elkészültek a tojások, elkezdtem megpucolni a szemetesbe.
-Nem, nem. Ne guggolj le. Csak dőlj előre. Látni akarom a feneked.
Hát ha ezt szeretné, gondoltam🙂 Mosollyal az arcomon lehajoltam, és a tojásokkal kezdtem foglalatoskodni. Ám így, hogy éreztem magamon Gazdám tekintetét, nem is ment olyan könnyen. Izgató volt a helyzet🙂 Szüntelenül máshol jártak a gondolataim. „Gazdám mögém lép, megfogja csípőm, a fenekemen érzem férfiasságát. Érzem mennyire kíván, és közben a keze csípőmről puncimra téved, simogat….”
-Úgy látom kicsit elkalandoztunk-riasztott fel ábrándozásomból Gazdám hangja, és tenyere csattanása fenekemen.
-Aú!-kiáltottam fel, és fel akartam egyenesedni, ám Gazdám keze hátamon ebben megakadályozott.
-Maradj csak, és folytasd! De ezúttal itt leszek, nehogy elkalandozz.-Eközben kezed fenekemet simogatta, markolászta, néha rácsaptál egyet-egyet, néha kicsit karmoltad fenekem. Testem lángolt, annyira vágytam rád. Már az utolsó tojás következett, amikor kezed puncimra tévedt. Egyre simogattál, majd megtaláltad csiklóm.
-Gazdám….kérlek…
-Ssss kis szubocskám. Folytasd, még nem végeztél!-És ujjaid csiklóm izgatták, ajkaid pedig hátamon éreztem. Beleborzongtam ahogy megéreztem ajkaid hátamon, amint finoman csókolgatsz, harapdálsz.
-Úgy megbasználak így kis szukám!-Ezeket a szavakat hallva ha lehet még jobban hatalmába kerített a vágy.
Végre végeztem azzal a fránya tojással, és Gazdám elhúzódott tőlem. Csodás ujjai eltűntek, és én csalódottan sóhajtottam fel. Felegyenesedtem, és szembe fordultam veled. Gazdám láthatta tekintetemben a csalódottságot, mire így szólt:
-Elhiheted, hogy én is épp annyira vágyom rá, mint te, drága kis szukám, de előbb enni szeretnék.
Nem szóltam semmit, csak kissé durcásan hátat fordítottam, hogy megcsináljam azokat a szendvicseket.
Mindketten végeztünk a szendvicseinkkel, végre🙂 Evés közben Gazdám folytatta az izgatásomat, hisz tudta, hogy a szavai éppoly izgatóan hatnak rám, akárcsak az érintése.
-Jó kislány! És most…-tekinteteddel a mosogató irányába néztél.
-Óhh ne már…. Meddig akarsz még „szenvedtetni”?-kérdeztem felháborodással a hangomban.
-Szenvedtetni?-Gazdám jót derült a felháborodásomon.-Na nyomás! Jobb ha igyekszel.