A lány a szomszédból XLII. rész

Sok idő eltelt az előző életképek óta. Nehéz lenne leírni mindazt a szenvedést, amit átéltem. A sok nélkülözéstől egy idő után annyira kimerültem, hogy egy nap már nem is tudtam felkelni a földről, ahol aludtam. Hiába rugdostak, hiába öntöttek le vízzel. Anna és Gabi tanáncskozni kezdtek mellettem, mintha ott sem vonék.
- Látod, lányom, mondtam én hogy nem bírja sokáig. Remélem nincs komoly baja.
- Tudom anya, igen. Azt hiszed nem látom? De tudod mit? Ezt is akartam basszus. Vártam azt a napot amikor megtörik, feladja.
- Csinálni kell valamit vele.
- Nyugi, semmi vész. Csak kimerült. Bízd rám. Fel fogom erősíteni, de csak azért, hogy újra letörhessem.
Egy ideig nevettek és tervezgettek. De kissé jobbra fordult a sorsom. Kaptam egy vékony matracot a földre és egy ócska párnát. És hosszú-hosszú idő után kaptam rendes ennivalót is. Igazi rántottát, salátával. És kávét. Igaz, hogy alig tudtam enni, összeszűkült a gyomrom. Hagytak pihenni is. Két napig nem kellett csinálnom semmit, sokat aludtam és ettem, ittam. Még gyümölcslevet is kaptam. Sőt, levették rólam az erényövet is, de annyira elgyötört voltam, hogy nemigen tudtam mit kezdeni a szabadságommal.
A harmadik napon délután Anna bejött hozzám és leült mellém beszélgetni. Egy pohár bor volt a kezében és kedves volt.
- Hogy vagy Zé?
- Köszönöm asszonyom, lassan kezd visszatérni az erőm. Sajnálom, hogy..
- Ne ne, ne mondd. Ne beszélj feleslegesen. Tudod, minden csoda csak három napig tart. Ma van a harmadik nap. Élvezd ki még holnap reggelig. Ma még nem foglak bántani, sőt. Ihatsz egy kis bort is, tessék, kortyolj belőle.
Olyan távoli volt ez az egész. Évek óta nem ittam alkoholt, annyira jól esett. Félédes rozé lehetett, hideg, isteni, érzetem ahogy szétterül bennem a melegség. Még beszélgetett velem. Elmondta, hogy hasznossá kell tegyem magam és be kell pótoljam a kiesett három napot. Felgyűlt a mosatlan és takarítani kell. Azt is elmondta, hogy a szenvedésem folytatódni fog, mert a 10 évből még 8 és fél hátra van. De mivel a fizikai állóképességem már nem olyan jó, ezért a szenvedés új formáit fogom megélni.
- Ne örülj nagyon Zé. Visszasírod még azokat az időket, amikor a térdepeléstől és a verésektől szenvedtél. Tudod sokat olvastam és egy barátnőm is adott tanácsokat. Testileg sikerült összetörnünk téged és ez jó érzés. Lelkileg is padlón lehetsz, életed sivár és nem szeret senki. De hamarosan megtapasztalod milyen az, amikor az elmédet veszem kezelés alá. Mentálisan, pszichésen foglak gyötörni. Az érzékszerveid által foglak kikészíteni. Téboly és őrület vár rád. Jó hír, hogy több ennivalót kapsz, viszont a feladataid ugyanazok maradnak és Gabi szerintem el fog verni időnként. Ő nem az a lelkizős típus. Tőlem se várj sok kíméletet, a fizikai gyötrelmek megmaradnak, csak tűrhetőbbek lesznek, mert nem azokkal foglak összetörni. Várom azt a napot, amikor egy reggel ugyanilyen elgyötört állapotban talállak. Mit szólsz? Most egy kicsit beszélhetsz szabadon. Ne hízelegj, most légy őszinte.
- Köszönöm, igazából nem tudom mit mondjak. Szerintem igazságtalan amit velem tesznek és szeretnék elmenni innen, de nem tudom hova és pénzem sincs, a lakásom már Gabié.
- Tényleg elmennél? Még jó, hogy nincs rá lehetőséged. Tudod, nem tartunk itt erőszakkal, bármikor kisétálhatsz az ajtón. De mindketten tudjuk, hogy nem fogsz. És tudod miért?
- Miért?
- Mert lelked mélyén akarod, hogy bűnhödjél. Ott hagytad a lányomat nehéz helyzetben és vele együtt engem is. Tíz évig nélkülöztünk. Ki kell egyenlítened a számlát.
- Ez igaz, sajnálom és megértem, hogy így gondolja.
- Így gondolom. De mást is akarok. Azt akarom és el is fogom érni, hogy imádj és szeress minket. Lányom úgysem néz rád, neki csak egy köpócsésze maradsz. De én figyleni foglak. Látni akarom, hogy szerelmes vagy belém.
- Ezt hogy érti? Gabi iránt még vannak érzelmeim, szeretem őt, de önre sosem gondoltam úgy.
- Hehe még szép. Nem is fogom viszonozni ne félj. De el fogom érni, hogy reménytelenül szerelmes legyél belém és ezt ki is mutasd minden nap. Minden napod arról szól, hogy szeress és reménykedj. És én minden nap összetöröm a szíved és a lekedbe gázolok. Gyere csak. Nyisd ki a szád, kapsz még egy kis bort.
Kortyolt egyet a poharából és közelről a számba csorgatta. Éreztem leheletét és láttam szemeit, az arcát. Kedves volt, mosolygott és láttam benne Gabi vonásait is. A kényelmes élet, az úszás, a napozás, a nyaralások megtették hatásukat, szép bőre volt, ápolt, izmos teste. Ebben a pillanatban kicsit ágaskodni kezdtem, hirtelen jó érzés töltött el.
- Látlak ám te kis mocsok. Most még szabadon hagylak, de nem nyűlhatsz magadhoz. Pihenj csak, holnap reggel telik le a három nap. Egyél, igyál, aludjál. Reggel 8-kor kezdődik a szolgálat és szenvedés számodra. Alig várom.
- Köszönöm asszonyom. Nem tudom mi a terve velem, de beletörődöm. Szeretném elérni, hogy őn és a lánya is megbocsássanak nekem a végén.
- Ó igen. Ha kibírod a 10 évet, lehet megbocsátunk.
- És akkor elengednek?
- Talán. De addigra el fogom érni, hogy ne akarj elmenni.
- És akkor lehet, hogy teljes jogú életem lehet? szabadon?
- Ennyi szolgálat után? Ne reménykedj. Hozzászoktunk a szolgálataidhoz, attól soha sem fogunk eltekinteni. Csak nem gondolod, hogy főzők neked kávét?
- Értem, az nem is lenne gond. De lenne...
- Elég volt az álmodozásból. Erre visszatérünk amikor letelt a 10 év. Most köszönd meg nekem a kedvességem.
Egy széken ült és én melette a földön. A lábait felém nyújtotta és én elkezdtem puszilgatni. Lopva ránéztem és láttam, hogy lehunyt szemekkel hátradől és mosolyog. Felbátorodtam és elhalmoztam csókjaimmal. Izgató érzés volt. Hosszú idő óta először éreztem ilyet. Merevedésem lett és boldogság hormonok szabadultak fel bennem. Megkívántam és kezdett eszembe jutni, hogy férfi vagyok. Már-már megmarkoltam volna a lábait és egyre feljebb haladtam volna, de az agyamban megszólalt egy kis csengő, ezért maradtam diszréten a lábfejénél, csak kicsit haladtam felfelé a vádlián. Majd látva, hogy nem tiltakozik elértem a térdeit és a combjait is. Rövid nyári szoknyában volt és a szoknya alsó széléig minden négyzetcentiméternyi területet végig csókoltam. Kezeimmel finoman megfogtam lábait és simogattam is. Éreztem, hogy neki is jó. Sok kidő telt el és már-már megrészegültem ettől a közelségtől, az érintéstől. Ekkor hirtelen felállt és ellökött magától.
- Elég volt. Ne feledd, emgem soha, soha nem kaphatsz meg. De álmodozhatsz rólam. Reggelig még szabadon maradsz de nem jöhetsz ki a tárolóból. Pssszt.. vége a beszélgetésnek.
Becsukódott az ajtó és magamra maradtam. A Nap utolsó fénysugarai bevilágították a tárolót a kis ablakon át. Végre szabad voltam. Szerettem volna könnyíteni magamon, de emlékeztem szavaira, nem nyúlhatok magamhoz. Elkezdtem értelmezni ezeket a szavakat, végül is ha nem nyúlok magamhoz, akkor nem követek el engedetlenséget. Ezért hasra feküdtem és lassan átadtam magam a gyönyörnek. Nem így képezltem el életemet, hogy egy tárolóban hason fekve élem meg ezt az érzést. Hiányzott egy nő érintése, ölelése, egy csók. De lehetőségeimhez képest ez most a Mennyország volt. Boldog voltam és próbáltam nem gondolni a holnapra miközben lassan elnyomott az álom.