Ki vagy Te?

Ócska vagy, mint a többi, megveszlek egy akciós bonbonnal. Nekem mindegy ki vagy, csak add oda magadat! Mert igazából pusztán a mindened kell és nem fogok érte adni semmit. Hogy nem adod magadat? Akkor elveszem. Miért nézel ilyen meglepődötten, nem ezt vártad? Nem ehhez szoktál hozzá? Hát mihez? Hogy pátyolgatnak? Hogy szépen kérnek rá, hogy add oda magadat egy szép csillogó szempárért, édes ajkakért, vip tagságért, gáztűzhelyért?

Nem fogsz mégcsak látni se, nem kapod meg még a látványt sem. Semmit se fogsz kapni, csak az érzést, hogy egy játék vagy, bábu, tárgy.

A nyakörvedbe rögzítem a láncot, majd az ágyam lábához, ezen a szolíd egy méteren szabad vagy, mint egy kótyagos kismadár. Mondanál valamit? Nem? Príma. Akkor innentől Csend a neved.

Beteszem a szájpecket a szádba, a szemedet bekötöm, ne ficánkolj, jobban jársz, nyughass!
Sok rajtad a ruha, így nehéz lesz levenni, maradj nyugton, nehogy megvágjon a kés.

Ohhh..igen, ez hatásos, az életlen felével lassan megsimítom a nyakadat, megfordítom a pengét és elvágom a trikód pántját, finoman áthúzom a másik oldalra a kést, a pengéje kifelé áll, elvágom a másik pántot is. Bedugom a mellkasodhoz a kést végigsimítom az életlen felével a melleidet, hasadat és hirtelen megfordítom, kettévágom elől.

De gyorsan ver a szíved, félsz? Bólogatsz. Nem kell félned. Lehúzom a nadrágodat, nincs rajtad fehérnemű, kis huncut, az ágyékodra csapok. Odanyúlsz, véded az erényedet. Mitől véded magadat, a fájdalomtól, tőlem? Nem babám, ez most itt az enyém, rossz vagy, hátrahúzom a kezeidet és megkötöm őket szorosan.

Állj térdre, gyere előrébb, amíg a lánc enged, nem mozdulsz, ellenállsz, a nyakörvednél fogva húzlak addig, amíg a lánc meg nem feszül. Beigazítom terpeszbe a lábaidat, akkorára, hogy pont beférjen a lábfejem.

Így maradsz! Ha megmozdulsz nagyon megbüntetlek.

Odahúzok egy széket veled szembe, leülök és a tüskés cipőmmel simogatom a legféltettebb pontodat. Upsz, kicsit megrúgom, kicsit masszírozom, a sarkát is szeretnéd igaz?
Megkapod, megszúrkodom vele a húsodat. Milyen kis izgatott vagy, folyik a nyálad, mint egy kiéhezett kutyának, izzad a tested, a szíved zakatol, pofon kell, hogy vágjalak, annyira kedvellek. Kiveszem a szájpeckedet, elmaszalom az arcodon a nyáladat.

Odaállok eléd, a fejedet a lábam közé nyomom, tetszik neked ez a kis jutalom, megcsókolhatod bugyin keresztül a szeméremdombomat.

Még!

Szorosan rányomom a fejedet, dörzsölöm a szádhoz, tetszik ahogy zihálsz. Lehúzom a bugyimat, puszilgasd a puncimat, én pedig két ujjammat bedugom, hátrébb lépek, jönnél te is, de a lánc visszatart.

Belesimogatom a nedvességemet a tenyerembe, a kezem bőrébe, ezzel fogom be az orrodat és a szádat, várom, hogy mikor kezdesz vergődni a levegőért, elengedlek. Remeg a szád, megharapom csók helyett, adok egy kis vizet, betömöm a szádba bugyimat. A mellbimbóidra teszek egy-egy csipeszt.

Dolgom van, itt foglak hagyni. Lehet pár perc és jövök, lehet pár óra, vagy éppen sok.

Talán addigra azt sem tudod fiú vagy, vagy lány, eddig tudtad?

Ha visszajövök megnézzük.