A szadó-mazó társadalom második rész

Mint az előző részben írtam, a szadó-mazó társadalomban mindenki egy központi adatrendszerben szerepelt, mely interaktív volt. Bárki küldhetett a szubmisszív, mazó szolgák oldalára büntetéseket, melyeket a büntetett személy nem tudhatott, hogy kitől származik.

Aki küldte a büntetést, csak be kellett írja a szolga nevét, vagy kódját (minden szolgának volt egy kódszáma, mely az adatlapján is látszott, de az alkarjára is fel volt tetoválva, illetve télen a ruhájára varrva), ki kellett választania a büntetést és elküldenie. A szolgák majdnem mindennap megnyitották az oldalukat és a jobb felső sarokban megnézhették, hogy kaptak-e büntetést? Általában verést lehetett küldeni a szolgák részére, melyeket egy hivatalos stúdióban, vagy a város főterén kellett végrehajtani erre kiképzett, vagy kötelezett Dominákkal, Domokkal. A verések után a hivatalos végrehajtók a mobiljukra letöltött aplikációval törölték a büntetéseket. Aki a verést küldte 5 kategória között választhatott: 15, 25, 30, 40 és 50 ütés között dönthetett és megjelölhette az eszközt is, például, hogy korbáccsal, ostorral, pálcával, lovaglóostorral, vagy lovaglópálcával kapja a kiszemelt áldozat a fenyítést.

Egy nap alatt a rendszer maximum 250 ütést engedélyezett, ha valaki elérte ezt a számot és azután küldött még neki valaki verést, akkor a program jelezte az illetőnek, hogy betelt az aznapi adag, de másnap ha még akarta ismét elküldhette a büntetést. A szolgák maguk választhatták meg, hogy melyik testrészre akarják kapni a verést. Ha akarták már másnap megverethették magukat, hogy letörlődjön a büntetés az oldalukon, de ha azt akarták össze is gyűjthették a veréseket. Ha valaki egy héten összesen csak 3-400 ütést gyűjtött ki, érdemes volt azt egy nap alatt letudnia. Ezer ütés kigyűjtése esetén a szolga beállhatott a városokban elhelyezett hintók, fogatok elé, ahol 5 óra szolgálattal letudhatta a büntetését. A város különböző pontjain voltak hintók, fogatok, melyekbe csóré szolgákat fogtak akiket ostorral, lovaglóostorral nógattak az Urak és Úrnők. Tehát a szadisták a városban ingyen közlekedhettek. Ha siettek, akkor nagyon nagyokat húztak a szolgák hátára, ülepére, hogy gyorsabban szaladjanak. Külön voltak a női, férfi szolga hintók. A hintók elé négy, vagy hat szolgát fogtak be, a fogatokba csak egyet. A mazók csuklóján volt egy óraszámláló szerkezet, mely 5 óra után, a kódszámuk alapján törölte a büntetést.

Minden olyan városban, ahol nagyobb folyó, tó, tengerpart létezett gályahajókat építettek. Aki 3000 ütést gyűjtött ki, egy napi gályarabsággal letörölhette, 5000 ütést pedig két napi gályarabsággal. A gályarabok reggel hattól, este tízig dolgoztak, a padhoz voltak láncolva és erős korbácsokkal verték őket, hogy teljes erőből húzzák az evezőket. A főtéren felállított kalodákban, vagy szégyenoszlopokra kötözve is egy nap alatt 3000 ütést lehetett törölni. Reggel hattól, éjfélig kellett csórén az oszlopon, vagy a kalodában lenni, miközben egész nap bárki megverhette, rothadt élelemmel megdobálhatta őket. Aki 5000 ütést akart törölni, az két napig bakkra volt kötözve, mialatt bárki megverhette, vagy dildóval megdughatta.

Ha egy szolga úgy kívánta, előre is kérhette a büntetését, így minuszba került az oldala. Tehát, ha egy szolga például elment gályarabnak, egy nap alatt mínusz 3000 ütéssel rendelkezett, vagy ha fogaton szolgált, akkor 1000 ütése lett mínuszban. Amúgy az oldalra egyéb büntetéseket is lehetett küldeni a verésen kívül. Például el lehetett valakit küldeni közmunkára egy napra, vagy el lehetett adni rabszolgának. Akit eladtak, annak a neve bekerült egy programba és 100 kilométeres körzetben véletlenszerűen egy szadistához sorsolták, majd kapott egy értesítést, hogy kinek adták el. Természetesen a program figyelt arra, hogy egy leszbikus szolga Dominához, egy meleg szolga Domhoz, egy hetero szolga Dominához kerüljön, hacsak nem jelölték be, hogy másképp is lehet. Például egy hetero férfi kipróbálhatott egy Dommal, vagy transzvesztitával is egy napot. A program arra is ügyelt, hogy egy szolga (nagy örömére) havonta csak egyszer lehessen eladható . A büntetésekben a házimunka opció is szerepelt. Ez azt jelentette, hogy a szadisták bejelölték az oldalon, hogy milyen munkára várnak szolgákat, az ezzel megbüntetett szubokat pedig kisorsolta a program. A házimunka délelőtt, vagy délután 6 órát tartott. Természetesen a szolgák számíthattak arra, hogy munka közben többszörös verést is kapnak.

Még volt egy büntetési forma: a szemétben tartás egy nap és egy éjszaka. Az a szolga, akit ezzel büntetett meg valaki, a szeméttelepen kellett jelentkezzen, ahol több pincében egy méter magasan állt a szemét, főleg nem friss ételekkel. Az elitéltek választhattak, hogy mocskos melegítőben, vagy csórén hajtják rajtuk végre az ítéletet. A büntetésre reggel hét órakkor kellett jelentkezni, ami azzal kezdődött, hogy egy fenekelőpadra kötözve 250 kemény pálca ütést kellett elszenvedni, majd délután két óráig a szemétbe feküdni fájó fenékkel, összekötözve. Aki melegítőben jelentkezett, az jobban járt, mert a 250 pálca ütést nadrágban kapta, de a szemétben beázott a melegítője a rohadó zöldségtől, gyümölcstől. Elég kemény büntetés volt ez, mert a sok szemét rettenetes bűzt árasztott, egy órát is nehéz volt benne eltölteni, nemhogy egy teljes napot és éjszakát. Délután kettőkor elmehettek a Wc-re, majd az összes szolga hátrakötözött kézzel egy vályuból ételmaradékot kellett egyen, miközben ostorral verték őket. Ezután este kilencig szintén a szemétben feküdtek összekötözve. Ekkor megint elmehettek a wc-re, ihattak vizet, majd utána megkapták az esti fenekelést, 250 ütést, ezúttal lovaglópálcával, majd ismét a szemétbe dobták őket összekötözve, ahol reggel hatig feküdtek égő fenékkel. Reggel hatkor a wc –zés után száz korbácsütést kaptak a fenekükre útravalónak.

Csakhogy ezzel a büntetésük nem járt le. Mosakodás nélkül három órát a városban kellett járniuk, vagy csórén, vagy a retkes, bűzös melegítőjükben, de mindenképpen kéz és lábbilincsben, hogy az emberek lássák, mennyire alávaló, mocskos szolgák. Ezek után egy köztéri bakkra feküdve, meg kellett kérjék valamelyik Domot, Dominát, hogy még 150 ütést szabjon ki a fenekükre tetszőleges verőeszközzel. Ez a büntetés majdnem mindenkinek nagyon tetszett (kevésbé a szolgáknak), mert izgató látvány volt amint a csinos nők és férfiak mocskosan, bűzösen, kéz és lábbilincsben órákig járkáltak a városban, amikor pedig elfenekelték őket nyilvánosan, az volt a hab a tortán. A szadisták nagyon élvezték, amikor egy egy mocskos szolga megkérte őket, hogy verje el a feneküket a bakkon. Eső esetén és télen a szolgák szupermarketekben kellett három órát járjanak és az ottani központi részben felállított bakkon elveressék a feneküket. El lehet képzelni, minden szolga milyen izgatottan nézte meg az oldalát esténként, hogy megtudja milyen büntetésre számíthat.

A perverz férfiak rengeteg időt töltöttek az összegző oldalon, ahol kötelező módon, minden szolga sok fényképet kellett magáról és a büntetéseiről feltöltsön. Általában kiválasztottak egy csinos szolgalányt és vagy pálcát küldtek neki, vagy szemétbe tartást. A büntetés nyilvános végrehajtásáról minden szolga fel kellett tüntesse az oldalán az időpontot, amit a perverz férfiak élőben megnéztek, a szerencsésebb szadisták pedig maguk verték el a kiszemelt szép testű szolgákat. Persze a szadista hölgyek meg jó vágású, izmos férfiakkal tették ugyanezt. (folytatása következik)