Az Alku IV: Fájdalmas közösülés

Pár óra tévénézés után Dom a szoba egyik sarkában lévő ajtóra mutatott.
-Ott a mosdó, intézd el szükségleteidet!
Péter felállt, és elidult az ajtó felé. Érezte, hogy a Dom szemmel tartja, és ágyékát maszírozza. A mosdóba kiérve, kis mennyiséget vizelt. Éppencsakhogy végzett, a Dom berontott, nyakánál fogta, kirángatta és hassal a földre ledobta. Bal kezével fejét erősen a földre lenyomva, jobb kezével a saját farkát ingerelte. Erős lihegések közepette a Dom szárazon átnyomta a zárt ánuszon magát. Péter sikított fájdalmában, azonban az erőszaktevőt ez nem érdekelte. Nagy lendülettel egyre mélyebre és mélyebre került. Kezdetben alig húzta ki a farkát, majd ahogy lazult az ánusz, úgy fokozta a dörzsölölést azáltal, hogy mély benyomás után közel kihúzta. Pár perc után a mély behatolás után farkát teljesen kihúzta, majd jó mélyen visszadugta.
A Dom nem fáradt, egyre inkább belejött, és akárhányszor az elélvezés határára került, leállt. Mikor az érzés csökkent, újra belendült.
Nagyon sok perccel később a Dom nem bírta tovább és hangosan beleélvezett Péterbe. Kihúzta farkát, Pétert hanyatt fordította, majd ráült a mellkasára. Spermával és vércsíkokkal festenyzett farkát Péter arcába nyomta. Kézi rásegítésssel a szolga arcába törölte a farkát.
Az Úr felállt, kézen fogta Péter és a konyhába vonszolta és a földre ledobta. Egy kutyatálba kutyatápott tett. Levette Péter szájzárát, majd fejét belenyomta a tálba.
-Egyél!
Péter szeme kopogott az éhségtől, nem kellett neki kétszer mondani. Annyira éhes volt, hogy még ezt is hajlandó megenni. A férfi végig ott állt felette és végignézte az „étkezést”. A konyhaablakon beszűrődő fény alapján már estefelé lehetett. Mikor abbahagyta az evést, Dom egy hatalmas pofont lekevert neki, majd visszanyomta a szájzárat. Miután visszatette, hajánál fogva abba a szobába vonszolta, amelyikben magához tért. Ismételten egy hatalmas pofont adott neki, majd a földhöz vágta. Kilépett az ajtón, és hallani lehett ahogyan kulcsra zárta.
A szobában egy nagyon vékony ablak volt a mennyezethez közel, a szobában lévő összes fény innen származott.
A szolga a földön maradt, becsukta a szemét, és imádkozott, hogy ez csak egy álom lehet. De ha mégsem, a 24 óra holnap reggel úgyis letelik. Még egy kicsit kell még kibírni.
…
Reggeli fény szűrődik be az ablakon.
-Végre! Vége van!
Kiáltott fel magában Péter. Kezei és lábai már szörnyen zsibbadnak a mozgáskorlátozottcság miatt. Feje és ánusza még mindig erősen fájdalams, az éhségtől mozogni sem tud.
Dom lépett be mezítelenül egy korbáccsal és minden erejével ráütött a szolgára.
-Tudod mennyi az idő? Hét óra 1 perc! Nagyon élveztem a tegnapi napot és úgy döntöttem, hogy megtartalak! A ruháidat, irataidat, mindent ami nálad volt elégettem. Térdelj le és fordulj meg!
Péter remegő testtel és könnydús szemekkel elegett tett a kérésnek.
Pár pillanat múlva fejét ismételten a földhöz nyomták …