fárasztó nap

epedtem egész nap utánad
sétáltattam a kutyádat

kiporszívóztam a nappalit
lepucoltam a papucsod talpait

most végre a zárban a kulcs fordul
az öröm a szívemben túlcsordul

ha tudnád mennyire vártam már
hogy itt fekhessek a lábadnál

hogy lehúzhassam a csizmádat
hogy megsimogasson a kis lábad

hogy a rendet a lakásban megcsodáld
hogy eléd tehessem a vacsorát

hogy feltedd a lábad az asztalra
hogy a nyelvem amíg eszel azt nyalja...

de te rám ripakodsz: "te kis izgága
mit teszed a kezed a csizmámra?

ki engedte meg te kis takony?"
és a csizmád orrával rúgsz nyakon

"nade én csak..." - "kuss legyen" és leköpsz
"fárasztó napom volt te pöcs

a főnököm annyira otromba"
rúgsz tiszta erővel a gyomromba

"azt hiszi kedvére piszkálhat"
és a torkomra teszed a csizmádat

és amíg levegőért kapkodok
nyafogó hangon folytatod

"akkora köcsög az a pista
komolyan mondom szadista

azt amin dolgozom két napja
befejeztem végre odadtam ma

mire azt mondja (bele se nézett!)
hogy csináljam újra az egészet

pedig úgy csináltam ahogy mondta"
és beletalpalsz a gyomromba

"szóval ideges vagyok mint állat
és te meg itt erre a csizmámat

a mocskos kezeddel basztatod...
amit megérdemelsz most azt kapod"

és elkezdesz annyira rugdalni
hogy azt hiszem ott fogok meghalni

az arcodon felragyog egy mosoly
és csak rugdosol és csak rugdosol

a bordáimnak a repedése
beleolvad a kéjes nevetésbe

"na mi az" nevetgélsz "nagyon fáj?"
mielőtt az arcomba taposnál

és a csizmádat forgatod ott körbe
mintha egy csikket taposnál a földbe

és nem érdekel hogy üvöltök
a dühödet rajtam kitöltöd

és mikor már moccanni sem bírok
és a csizmádat csókolom és sírok

te csak átlépsz azt sem mondva szia
és bemész cipőben a nappaliba

s amíg zokogva nézek utánad
ott megsimogatod a kutyádat