Sétára inultam egy bilincsel

Sétára indultam egy közeli erdőbe, gondoltam a szerzett bilincsemmel csinálok pár fotót. Csak anyi volt elgondolásom, hogy a telefon fotóidözítő majd segít. Mi baj lehetne.? Pár semmi extra kép után, jöhet egy kép, egy fa köré bilincselt kezeimről. Időzítő beállít, siettem, és összebilincseltem a kezem a fa körül. Én buta meg is feledkeztem a bilincskulcsról, ami a zsebemben volt. Ami abban a pillanatban eszembe jutott, ahogy kattant a bilincs. Pár perc szerencsétlenkedés után vettem észre, hogy jön valaki nem messze tőlem az ösvényen, kutyát sétáltatva,
sört iszogatva.
Gondoltam ha összehúzom magam, és legugolok, talán nem vesz észre.
Persze hogy tévedtem. Bár mondhatom, még kicsit izgatott is a szitu.
Hát te? Mi történt?... Jöttek a kérdések. Egy általam ismert srác volt.
-Segítenél? Kérdeztem.
Itt van a kulcs a zsebemben.
Pár másodpercig gondolkodott, felvette a telefonomat a földről, belenézett majd megszólalt.
-Mi van? Ezt te csináltad magadnak? Gondolom, leeshetett neki. Kikötötte a kutyáját egy másik fához, az pedig folyamatosan morgott, ugatott rám
-Igen én...
-Csend legyen!
Szólt rá a kutyára.
Én azt hittem ez a felszólítás nekem szólt. Észre is vette hogy abba hagytam a mondanivalómat.
-Nem neked szóltam, a kutyának. Vagy te ilyen kis csicska, izé vagy? Akkor te azt is szereted, ha megvernek ugye? Néztem már pár ilyen filmet.
Mosolygott, és már kaptam is egy hatalmas pofont.
Ha elmondod mi ez a szitu, elengedlek.
Nagyvonalakban elmondtam mi történt. -Mondtam én! Csattant fel.
De jó! Akkor, jókor találtalak meg. Most levezetem rajtad a felesleges mai idegemet! Állj fel, hajollj előre ahogy bírsz!
Kicsit vonakodva, de megtettem. Lerángatta a gatyámat, és tenyérrel a csupasz seggemre csapott párat. Meg sem mertem mukkanni, de megremegtem.
Szóval nem fáj? Kemény vagy mi? Elment és tört egy gallyat.
Na majd most! 
Kb. tizenöt-húsz ütést mért rám, amitől én hangosan fel-fel jajjdultam.
Ne ordibálj, mert akácgallyat keresek!
Na most mi legyen?
Kérdezte, és a telefonjával csinált rólam pár képet.
Kérlek engedj el!
Nem megy az csak így. Akarsz még magadról képeket?
Kérdezte.
Nekem már van rólad. Nevetett.
Nem. Jött tőlem a válasz.
-Talán nem főnök!
-Bocsánat. Köszönöm nem, főnök! -Látom érdemes volt megnevelnem téged!
Kivette a zsebemből a kulcsot, kinyitotta a bilincset. Fel akartam húzni a nadrágom.
-Mit csinálsz?!
Kiáltott rám.
Nem mondtam hogy felhúzhatod. Vedd le teljesen! A pulóvered is! Vetkőzz, mert már osztom is meg a képeket, ha nem vetkőzöl!
Nee, kérlek!
Levettem minden ruhámat. Gondolkodott, majd megszólalt.
Na most mond szépen rá a telefonomra, hogy ezt az egész történetet megbeszéltük, és te beleeggyeztél. -Rendben.
Hangzott tőlem a válasz, és belegondolva, tényleg tetszett! Izgatott!! Majd meglátott egy kissebb tüskés fenyőfélét.
-Menj csak oda!
Mutatott a fára.
-Ezen át tudod majd magad küzdeni.
A fa körül újra összebilincselte a kezeim. -Na jó mulatást!
Nevetett!
A kulcsot a telefonodra teszem. Ha lemásztál itt a kulcs.
Elindult megfogta a sörét, elindult a kutya felé.
Na basszus ez a sör felmelegedett. Megfordult a sörrel a kezében
-Te is biztos olyan vagy mint ez a sör. Ismét nevetett.
Akkor kapsz egy kis ajándékot. Visszalépett hozzám.
Hajolj előre!
Kérem főnök ne! Bár ekkor még azt sem tudtam mit akar.
De! Jött a válasz.
-Na gyerünk, vagy hozom az Akác gallyat!
Előre hajoltam, mert már így is sajgott a seggem, és az akáctól nagyon tartottam. A hátamra, és a seggemre öntötte nevetve a sört, és amin csodálkoztam, nem dúrván felnyomta az üveg nyakát. Hangosan nevetett, majd megszólalt. Azthiszed a képeket megosztottam volna? Nem bolondultam meg!
Erre kaptam tőle ismét egy pofont.
De azért magamnak megtartom, Hátha kelleni fog.
Nevettet, és kivette ez üveget.
Ezt vidd haza emlékbe. Ismét nevetés, majd fogta a kutyájàt, és mintha misem történt volna elsétált.
Nehezen átküzdöttem magam a fán, ami rendesen megszúrkàlt. Rengeteg tüskét kaptam, kiszedegettem magamból. De végig gondolva, még ez is tetszett. Lassan összeszedtem magam, felöltöztem kissé fájdalmasan az üveget felvettem, majd elindultam én is haza. Vége.