A kezdet vége

A próbaidő már lassan egy hete, hogy lejárt és Úrnőm elengedett, hogy átgondolja igényt tart e rám a jövőben. Idegőrlő egy időszak… Nem volt olyan pillanat, hogy a telefonom ne lett nálam…Már már beletörődtem, hogy ennyi volt és véget ért életem legszebb és legboldogabb időszaka, mikoris péntek este üzenetet kaptam:

„Holnap kilenc órakor az előtted lévő kávézóba!”

Mindössze ennyi volt, hírtelenjébe nem is tudtam, hogy most örüljek vagy mihez kezdjek. Ahogy teltek a percek és a hirtelen jött izgalom is kezdett alább hagyni, úgy éreztem, hogy igenis van esélyem…

Másnap jókedvűen, vidáman ébredtem, hiszen több, mint egy hét elteltével láthatom az Úrnőm, aki nem felejtkezett meg rólam. Miután elkészültem, szép kényelmesen lesétáltam a sarkon lévő kávézóba, leültem és türelmesen vártam. Tudtam, hogy nem rendelhetek magamnak semmit, mert tudtam, hogy az hiba lenne…

Tíz perc várakozás után megérkezett Úrnőm is, felálltam köszöntöttem, majd segítettem Neki leülni.
Mikor jött a felszolgáló rendelt Magának egy …. és egy vízét, én nem kaptam engedélyt semmire, és lehajtott fejjel várakoztam.
Úrnőm miközben kávézott telefonált, nagyon jó kedve volt. Mióta ideért hozzám se szólt, kezdtem kétségbe esni, mikor megszólalt.

- Ma van valami dolgot?

- Nincs Úrnőm – felelem, továbbra is lehajtott fejjel.

- Helyes, akkor fizess, megyünk fel hozzád, sok megbeszélni valónak van ma.

- Igenis!

Kértem a számlát és rendeztem, majd elindultunk, természetesen én, ahogy tanította, alázatosan mögötte lépdeltem. Mikor a ház elé értünk, gyorsan ajtót nyitottam Előtte, majd miután belépett gyorsn hívtam a liftet Neki, miután beszállt, én futva elindultam felfelé a lépcsőn, hiszem a lift számomra luxusnak számított, amit nem használhattam.
Mire felértem Ő már az ajtó előtt várt rám és a tekintetéből tudtam, hogy nem elégedett velem. Ajtót nyitottam, majd ahogy beléptünk egyből térdre ereszkedtem és Úrnőhöz illően, cipőjét megcsókolva köszöntöttem.

Ügyet se vetve rám elindult befelé és közben leemelte a falon logó pórázt, amitől én egyből tudtam mi a dolgom. Gyorsan levetkőztem, feltettem a nyakörvet és négykézláb után siettem. Úrnőm időközben kiment a teraszra, ahol rágyújtott, én sietve mellé térdeltem, a fejemet hátra hajtva kitátottam a szám és vártam.

Miközben cigarettázott a telefonján nézett valamit, és olvasott közben, engem használva hamutartónak, majd mikor végzett letette a telefont, a nyelvemen eloltotta cigarettáját és mintha mi sem lenne természetesebb a csikket a számba dobta.

- Hozz egy narancslét – utasított miközben kényelmesen hátradőlt.

Én rohantam, hogy mielőbb kiszolgálhassam. Visszaérve átnyújtottam Neki a poharat és elfoglaltam a helyem Mellette, ahogy tanította.

- Itt az ideje, hogy beszélgessünk – mondta pár korty után.

- Az elmúlt héten gondolkodtam, hogy mihez is kezdjek veled. Aztán úgy döntöttem, hogy
megtartalak – mondta rám sem nézve.

Én a hír hallatán szinte úsztam a boldogságban. Gondoltam, hogy végre tényleg valóra válik az álmom és teljes lesz az életem.

Közben Ő folytatta

- Tudom, abban maradtunk, hogy, ha kellesz, akkor egy hét után átbeszéljük a jövőt, Én
azonban másképp tervezem – mondta és nevetett.
- Amikor megismertelek azt mondtad, hogy igazi szolga, szó szerint rabszolga akarsz lenni.
Hát remélem még mindig így gondolod? – kérdezte.

- Azt hi…. – próbáltam felelni, de Ő nem hagyta.

- Na, nem mintha érdekelne, hogy te mit akarsz, hisz nincs választásod – mondta hidegen
miközben az álamat felemelve a szemembe nézett.

Hirtelen teljes volt a zavarodottságom, nem értettem mire is gondolhat. Ő mindezt láthatta, mert ezt mondta

- Illetve van választásod, de nem hinném, hogy élni akarsz vele. A helyzet az, hogyha
nemet mondasz, amit végülis megtehetsz, akkor minden, amit tudok rólad, amim van
felkerül a netre és eljut minden ismerősödhöz és a munkahelyedre is – nevetett, olyan
vidáman és felszabadultan, mint talán meg soha.

Én nem tudtam mi folyik itt, zavarba volta és csak meredtem magam elé. Ő elengedte az álam

- Látom gondolkozol, hát jó, kapsz pontosan 2 percet, hogy átgondold, ha úgy döntesz, hogy
igen, akkor szó nélkül visszajössz ide és elkezded tisztára nyalni a cipőm talpát, ha
nem, akkor ne is gyere és Én elmegyek, de akkor tudod mi lesz. Nincs 3 lehetőség vagy
visszaút egyik esetben sem. – mondta ridegen.

- Akkor indul a két perc, most takarodj - mondta és felvette a telefonját az asztalról.

Én teljesen magamba roskadva berohantam, fejemben csak az járt, hogy miért teszi ezt velem, hisz eddig igyekeztem megtenni Neki, Érte mindent, amit csak tudtam. Nem értem….
Abban igaza volt, hogy szolga szeretnék lenni, de így, így nem…. Aztán rájöttem, hogy abban is igaza van, hogy nincs igazi választásom, hisz, ha nemet mondok vége az életemnek….

Így megtörve elindultam a terasz felé, hallottam, hogy valakivel beszél, de ez most nem számított. Mikor kiértem, szó nélkül lehasaltam és elkezdtem nyalni a cipője talpát.

- Igazam volt, tudtam, hogy megteszi, nem hiszed, na várj - mondta a telefonba.

- Fordulj meg, és nyisd ki a szád – szólt hozzám és oldalba rúgott.

Én immár félve Tőle tettem, amit mondott. Ekkor a cipőjének a sarkát a szamba nyomta.

- Gyerünk, szopjad – mondta, és a telefonjával elkezdett fényképezni.

Majd mikor megunta, újra hátradőlt és feltöltette a képeket a Facebook oldalára, és folytatta a beszélgetést.

- Nézd meg az fb oldalamat – mondta a telefonba és nevetett.

- ….

- Én megmondtam, de most mennem kell, később beszélünk, szia!

Újra kortyolt párat a narancsléből, majd élvezte a napsütést.

Én, folytattam tovább a cipőjének tisztítását, miközben az járt a fejemben, hogy mi is történt velem, hogy tudnék innen szabadulni. A percek teltek, és én egyre inkább úgy éreztem, hogy nincs menekvés, nincs kiút!

Fél óra elteltével Úrnőm megszólalt:

- Menj öltözz fel és várj az ajtónál.

Sietve indultam, hogy teljesítsem a parancsát. Gyorsan magamra kaptam egy pólót és egy farmert, mert már megtanultam, hogyha Vele vagyok csak ez lehet rajtam, hacsak nem mond mást. Ahogy kész lettem egyből elfoglaltam a helyem az ajtó mellett térdelve , és vártam.
Közel tíz perc elteltével egy csengetés terített magamhoz a gondolataimból.

(folyt.köv.)