A nő

Szinte kihalt. Sokan nem értették, miért van, hogy partnerük mellet sétálnak, és ő képtelen nem megnézni a vele szemben jövő jelenséget. Már önmagában a szóban is van valami bujaság, valami olyan, amit nem lehet darabjaira bontva elemezni, egy komplex mentális előjáték. A hangja, az illata, a mozgása olyan, hogy körülötte mindenki éretlen kisgyermekké válik. Akivel mindent el tudsz képzelni, de semmihez nem lenne bátorságod. Én ismertem egy nőt, aki sírás, vagy haragja alatt is az maradt. Bármit tehetett, és meg is tett.
Amikor először találkoztam vele az egy füstös kocsmában volt, a bárpultnál ült és mivel csak gyorsan egy sört akartam inni egy éjszakai randevú előtt, nem terveztem ott időzni. Egy harminc éves férfinak nem kérdés, hogy lemondjon egy kisfurskás randevút egy vérbeli nőért. Leültem mellé és figyeltem, ahogyan tequilát rendelt. A beszélgetésünk nem indult érdekesen, csevegővé váltam, ő meg rövid címszavakban , vagy néha csak bólintva jelzett vissza. Ha a egy Einsteini felfedezést is mondtam volna neki, akkor is úgy érzem, hogy az időjárásról erőlködöm egy magasröptű beszélgetés illúziója felé. Amikor lényegében felajánlotta, hogy átjön hozzám, igazából először szégyelltem el magam kiskorom óta. Méltó-e hozzá a környezet? Meg akartam venni, mint mindent az utóbbi tíz évben, és azzal, hogy ingyen adta volna magát, nem lehetett birtokolni. A kocsiban feszülten ültem, hirtelen nem is éreztem a sajátomnak, ő meg olyan természetességgel és erotikával gyújtott rá, hogy oda sem kellett néznem, hogy érezzem. Nem kérdezett semmit, szinte ő engedett be hozzám.
Amikor elém állt és elkezdte kigombolni az ingem rám sem nézett. Mintha nem érdekelné, ki vagyok, zavarban voltam, nem láttam, élvezi-e vagy sem. Hirtelen semmi másra nem vágytam, csak hogy boldoggá tegyem. Ki akartam elégíteni, megmutatni, hogy nem kell ennek az egésznek rólam szólnia, de akkor még nem tudtam. Utólag úgy gondolom semmit. Megkérdeztem a nevét, és akkor láttam először elmosolyodni. Többet mondott, mint egy név. Először finoman odatolt az ágyhoz ráfektetett és kicsatolta az övemet.
Úgy éreztem, bármit tennék is, csak elrontanám. Ahogyan rajtam ült a fekete ruhájában a hosszú barna hajával azzal az átszellemült tekintettel, amikor kinyitotta a száját és hagyta, hogy a nyála lassan lefollyon rám azokon a vörös ajkakon. Érezni akartam, leteperni és megerőszakolni, de az a szigorú tekintet, ami mögött az ember nem tudhatta mi zajlik, túl határozott volt. Szavakat sem engedett. Aztán hiretelen felállt, és vetkőzni kezdett. Leírhattlan volt. A tökéletessége azokat a hibákat is elfedte, amikre ma már nem is emlékszem, de azóta is bizonygatom magamnak, hogy voltak. Kellett lenniük. Nem vett le mindent, csak a parányi feket bugyit. Mégis láttam mindent. A combját, a mellei mozgását, ahogyan előrehajolt. Ezután visszajött hozzám, a nyakkendőmet a kezébe vette, és végighúzta a mellkasomon. A fejem felé tette a kezeimet és olyan természeteséggel kötötte össze, hogy észre sem vettem. Aztán hiretelen arconköpött. Meglepődtem, nem számítottam rá, de szinte azonnal meg is csókolt olyan hevesen, mint aki nem akarja, hogy gondolkozzam, nem akar szavakat, csak megnyugtatni, és bántani. Vagy fordítva. Nem voltam naív, hallottam már ilyen dolgokról, talán valamikor meg is fordult a fejemben, de ebben a pillanatban , csak azt szerettem vonlna tudni, hogy megkapom-e. Amikor ezután felljebb csúszott, érezhettem is, hogy alul nincs rajta semmi. Gyermeki, pokoli, brutális, az ertikánál valami sokkal durvább érzelem tört rám. Nem tudok semmit.
Meglepően könnyen emelte a nyakamhoz a tűsarkút volt, és beszorította a sarok és talp közötti részbe, közben hátrahajtotta a fejét. Élvezte. Akartam, hogy folytassa, mindent, bármi is legyen. Meleg volt a szobában, nekem hirtelen túlságosan is. Ezután rámszólt, hogy forduljak meg. Nem parancs volt, olyan jellegű intonációt használt, mintha arra sem lenne szüksége hogy parancsoljon, hiszen megteszem. Hason fekve bántam egy kicsit, hogy nem látom. Erős combjaival szétfeszítette a lábam és mielőtt felnyúlt volna annyira közelhajolt, hogy érezzem a lehelletét, és úgy nedvesített be. Ellazított, megnyugatóan simogatott, ugyanakkor volt egyfajta kérlelhetetlenség a mozdulataiban, amikor elvárják, hogy elfogadd a sorsod, szereped, pozíciód, alárendeltséged. Tiltakoztam volna, de amikor megkíséreltem, az ellenkező hatást értem el.
Eluralkodott rajtam, kihasználta a szépségét, megerőszakolt, nemcsak a maga modján, kíméletlen és durva volt. Végigkarmolta a hátam, szenvedéllyel és erővel, és amit mindezért kaptam, a kéjes nyögések, a lábamra simuló nedves kegyhelye, mindenért kompenzáltak. Végül visszavette apró bugyiját, nem mondott semmit. Kértem volna mindent, ami ilyenkor illik, de amit akkor mondott megértette velem, miért nem ad. Tökéletes valaki csak egyszer lehet.