Ebéd és terepmunka

Ebéd és terepmunka

Fényűző étteremben ebédeltünk, s közben gyakorlatilag meg is egyeztünk az üzlettel kapcsolatban.
Persze a délutáni bejárást még meg kell várni a konkrét ajánlattételhez, de ez már valóban formaság,mondta vendéglátóm. Az ebéd finom volt, könnyed borokkal zártunk, majd konyakkal koronáztuk meg az eseményt. De ekkor már a hatalmas fák árnyékolta, hűvös teraszon üldögéltünk, sokkal meghittebb hangulatban: ekkor tárgyalópartnerem hozzám fordult: Mit szól a nevelési eljárásaimhoz kérdezte, gondolom meglepte, de én a klasszikus iskolán nőttem fel, ahol a pálca mindennapos használatban volt.
Nos , én is így gondolom, mondtam, néha szeretem én is fenekeléssel büntetni az engedetleneket, de persze ez a munkahelyemen szóba sem jöhet.
Igen ez valóban nem egyszerű, én azonban választás elé állítottam mindkét alkalmazottamat, amikor hibáztak a próbaidő alatt és után is, elmehettek volna akárhova, de ők maradtak és így vállalták az én büntetési módszereimet. Persze van jutalmazás is.
Indulnunk kell, folytatta, hamarosan itt lesz Thomas a kocsival-mondta. Bocsánat én még kimennék a mosdóba, óh persze jöjjön velem én is megyek .
A mosdó klasszikus berendezésű egybenyitott volt így felmérhettem a partnerem „adottságait”, mondhatom jól el volt látva, hatalmas farka és golyói voltam alig tudta belegyömöszölni abba a szűk öltönybe, de persze ő is felmért engem , tetszhetett a látvány mert mosolygott. Azt hiszem megértjük majd egymást, mondta. elindult kezet mosni , én is végeztem, majd követtem, nagyon vonzó férfi volt, a bőre barna és szőrtelen, csak néhány aranyszínű pihe látszott .
Elindultunk , hogy bejárjuk a terepet, a fiúk pontosan érkeztek és tökéletesen felkészültek, mindketten jöttek velünk és jegyzeteltek, ha szükséges volt.
A főnök készséges volt, átengedte Thomast nekem, aki nagyon igyekezett, szerette volna elnyerni a tetszését, de erre még várnia kellett.
a legnagyobb gond, hogy az erdőt hogyan tudjuk beépíteni a projektbe, mert én egyetlen egy fát sem engedek kivágatni, mondtam.
Ó, ennek nagyon örülök válaszolta, hiszen nagyon kedves emlékek fűznek ehhez az erdőhöz, igaz fiúk kérdezet vészjósló vigyorral az arcán.
Igenis Uram, hangzott a válaszuk szinte kórusban kiáltva, majd megint fülig vörösödtek, de ekkor a főnök így szólt. Ne szégyenkezzetek , az úr is szeret dominálni, látott már olyat, mint ma.
Írd, mondta Bernnek:
Megszövegezni a szerződéstervezetet és holnaputánra előkészíteni aláírásra, ha Önnek ez megfelel.
Persze feleltem,de mit csinálunk ma este és holnap is.
A vendégem lesz, mondta a főnök, megünnepeljük az üzletkötést.
De nem fogjuk zavarni kérdeztem, áh dehogy a fiúk sokszor vendégek nálam. hamarosan egy kis udvarházhoz hajtottunk be, Thomas és Bern ismerősként üdvözölte a házat, majd beparkoltak a garázsba. Kiszálltunk és a vendéglátóm így szólt. jöjjön velem, ti pedig tudjátok a rendet, felhozzátok a csomagokat-ja mondta, remélem nem zavarja, de nálam meztelenül kell szolgálniuk.
Erre mondta és elindultunk egy kalandos éj felé. ( folyt. köv.)