Egy érdekes délután s éjszaka Pekingben (15)

Hallva, amit lefordítottak nekem, engedelmeskedtem s a fehér fanszőrzetű néger felé fordultam. Az kérdőn rám nézett, hogy merre a szobám? Én nem neki, hanem a magyarul tudó felé fordultam s mutattam az utat, a lépcsőn fel, a recepción át, de az a már megindult négert visszafogta s rászólt menjen utána. Így végig vezetett minket az alagsori folyosón, majd lifttel felmentünk a mi emeletünkre s ott végre elértük az ajtónkat, hogy közben nem sok vendéggel s csak pár személyzettel találkoztunk. Bekopogtam s választ sem várva beléptem a szobánkba, magam után húzva a pórázon a néger srácot.
A barátom hátra nézett a beléptünkre, elcsodálkozott, hogy lát engem s felugorva odalépett s kérdezett. Én elmondtam gyorsan a sztorit s mutattam közbe a néger fehér fanszőrzetére. A barátom rámeredt, nézte, majd meg is simogatta, húzkodta. Végre megszólalt:
- Érdekes s furcsa is. De visszaállítani az eredeti színét, annak két útja, módja van:
- Az egyik, hogy lenyírni, tőből s mivel a fehérítőszer nem érte a bőr alatti szőrtüszőket, majd ha kinő a szőr, az eredeti, fekete színű lesz. De ez idő, ami nincs!
- A másik, hogy valamilyen tartós festékkel visszaszínezni most a fehérített szőrt, s pár naponta újra-újra megtenni ezt, míg csak ki nem nő a szőr. De ez alatt nem szabad víz érje a fanszőrzetet, mert lemegy, eltűnik róla a festés s újra fehér lesz.
- Akkor mi legyen? Melyik módszer? – kérdezte s nézett rám.
- Talán nem nekünk kellene döntenünk, hanem a kínai domnak, vagy az itteni kupl…., nem mondtam ki, elhallgattam…. – de a barátom értette.
- Rendben. - hagyta helyben s odaszólt a négernek: - Vidd vissza az alagsorba….- kezdte s megállt, rám nézett s megkérdezte tőlem:
- Merre jöttetek? A földszinti recepció előtt?
- Nem. – ingattam a fejemet. – A szolga vezetett s hozott ide minket kerülő utakon. – válaszoltam az igazsághoz híven.
A barátom elnevette magát, rácsapott a hátamra s annyit mondott még:
- Állítsd fel! Most! – parancsolta s várta/nézte, amint megteszem.
Megvárta, míg sikerült s már újra állt, mereven előre a farkam, akkor rászólt a négerre s parancsolóan mutatott az ajtóra.
A néger felkapta a pórázom végét, s rátekerte a nyakamra azt, majd elkapta a merev farkam végét – s mivel nem talált igazán fogást azon, így rámarkolt a farok tövemre – s úgy húzott maga után. De most végig ment a folyosónkon, le a liften, ki a földszinten, majd ráérősen végig vezetett a foyeren át a lépcsőhöz s azon le az alagsori kínzószobához.
A foyeren át igen lassan vezetett, igaz még a liftben elengedte a farok tövemet s újra a nyakamból levett póráznál fogva vezetett.
Sokan voltak már lent, sok vendég, mert mentek, kijelentkeztek s páran már jöttek, bejelentkeztek. A kijelentkezők is megnézték párosunkat, de csak egy-egy pillantással, vagy hosszabban azok, akik még nem láttak mezítelen, csupasz fehér férfit szolgai szerepben, de az érkezőknek még minden új volt, így azok közül többen is bámultak minket. (Érdekes, minket, pontosabban engem, mert azt senki nem vette észre, hogy a néger fan szőrzete fehérített. )
Nem tudom barátom milyen utasítást adhatott a néger vezetőmnek, de biztosan annyit:” Nem sietni, lassan, komótosan vezesd át a foyeren. Hadd bámulják meg, de fényképezni ne engedd!
Ezt abból gondoltam, mert az egyik bejelentkező fényképezőgépet kapott le a nyakából, de elkattintani már nem tudta, mert a négerem odaugrott, kikapta a kezéből s rámordult, tiltóan feltéve a kezét, ujját. Végre átértünk s lementünk az alagsorba, a kínai domomhoz.
Mikor beléptünk, az éppen az ott maradt néger rabszolgát gyötörte, aki ki volt kötve a két csuklójánál, úgy lógott a köteleken, s korbácsolta keményen, nem csak a testét, de alaposan a lábai közém a farkát, s golyóit is. Az persze ordított, ahogy a torkán kifért.
Ezt látva s hallva a fehér fanszőrzetű néger rabszolga is megtorpant s remegve állt, várt.
A kínai domom megállt, leengedte a korbácsot s rá nézett, majd valamit kérdezett tőle, mire az hosszasabban válaszolt. Mikor befejezte, hozzám lépett s kérdőn rám nézett.
Én csak elmutogattam, hogy lenyírni a fehér fanszőrzetet, de az idő; majd a festést imitáltam. A kínai domom elnevette magát, vállon veregetett, hogy megértette, majd az ajtóhoz ment s valamit kikiáltott.
Hamarosan jött a boy s hozott egy üveg festéket, s ecseteket is, amit beadott.
A kínai domom mutatta, hogy lássak munkához. Nem kérettem magamat, a néger srácot hanyatt fektettem egy padra, majd lábait a pad mellém letéve odakötöztem a pad lábaihoz. Most vettem a slagot s alaposan leslagoztam, először hideg, majd fokozatosan melegebb vízzel s közben kezemmel, majd kefével is alaposan megdörzsöltem, míg szép tiszta lett.
Nem álltam meg, hogy pár fehér szőrszálát, meg ne húzogassam, alaposan, míg csak fel nem emelkedett a teste a padról s sziszegni nem kezdett. Ekkor azonban a kínai dom alaposan végig vágott rajta a kezében lévő korbáccsal, a mellkasán, hasán. Így már fel is ordított, de én is, mert a korbács pár bőrszíja a fülemet érte.
Nem zavartatta magát a domom, újra ütött, de most már rám, pontosabban a popómra, erőset. Kettőt. S nevetett. Intett folytassam a munkámat.
Így hát vettem az ecseteket, kiválasztottam egyet, s az üvegbe mártva alaposan végig kentem a fanszőrzetét a négernek, minden oldalról, szinte minden szőrszálat külön-külön. Közben a kínai domom alaposakat húzott, ütött a korbáccsal a domboruló fenekemre, biztatásul s mindig nevetett mellé.
Végre elégnek véltem a festést, meg voltam elégedve az eredménnyel is. Szép, egyenletes fekete lett a fanszőrzete is.
Hátra léptem, megnézetettem, gusztáltam minden oldalról, majd hoztam egy hajszárítót s megszárítottam a festett szőröket.
Kis ideig vártam, majd kipróbáltam, hogy eléggé tartós-e. Pár szőrszárat ujjaim közé fogtam s húzogattam alaposan, majd megnéztem az ujjaimat, de nem láttam azokon fekete nyomokat.
Hátra léptem s kérdőn kínai domomra néztem.
Az is elégedetten megszemlélte s mutatta, hogy a nagyon szőrös néger srác rám vár s a negyedvérű is. Eléjük penderített. Én pedig kezelésbe vettem azokat…….
Míg én kettőjükkel, kettőjükön dolgoztam, a kínai dom a négerrel foglalkozott. Őt vonta fel a kötéllel, széttárt karokkal, csüngve s látott neki alaposabb korbácsolásához, majd azt megunva, az előtte csüngő testhez lépett s különféle cbt kínzásokat művelt azon. Elkötözte a farka tövét, külön kötözte a golyóit, majd vett egy többkerekes, tűs eszközt s azt sétáltatta meg mindenhol a néger testén. Az persze nem csak sziszegett, de már ordított is.
Még mielőtt leengedte volna, a közeli gyertyás állványról elvett egy égő gyertyát és annak lángjával is közelítve a széttett lábak szőreit csiklandozta, de a szétkötözött golyói bőrét is meg- megkapta a láng. Volt is üvöltés ezért.
Végre leengedte, lefektette a földre, hanyatt, majd végig sétált a testén, a mellkasán, hasán, de még a farkán s golyóin is, ahol még ugrált is párat.  Ezt persze – a néger rabszolga szerencséjére – nem cipőben, pláne nem magas sarkúban  tette, hanem csak zokniban, de így sem volt semmi, amit az alatta lévőnek kellett kiállnia tőle.
Mikor megunta ezt a sétálgatást s gyötrést, akkor leszállt róla, szétrugdalta a lábait, minél szélesebb terpeszbe, s most azzal szórakozott, hogy egy teniszlabdával próbálta eltalálni a lábai között lógó, külön kötözött golyóit. Ha sikerült a rabszolga sikított fel, ha nem, akkor a kínai dom mordult egy nagyot, s mélyet.
Közben – közben oda-odanézett miránk is, én éppen mit teszek az aktuális partneremmel, az milyen tortúrákat kap, szenved el.
Mondhatnám próbált ötleteket lopni. 
(folyt. köv.)