A szolga tortája

Teljesen természetes, hogy a szolgák születésnapját megünnepeljük és ilyenkor őt is megjutalmazzuk. A torta régi hagyomány, amiről az esetükben sem kell lemondanunk, de érdemes néhány tanácsot betartani vele kapcsolatban.
A megfelelő darab kiválasztásában figyelembe kell vennünk a szubunk ízlését. Ne felejtsük el, hogy ez ma az ő napja, ezért nem söpörhetjük le az asztalról a kívánságait. Én személyszerit a csokis dobostortát tartom a legjobb választásnak, de mindenki maga válogatja. Ha igazán el akarjuk kényeztetni a kis mihasznát, ne a boltból vásároljunk, hanem cukrásznál csináltassunk egy egyedi darabot. Személy szerint nem javaslom, hogy falloszt, vagy egyéb nemi szervet ábrázoló tortát csináltassunk a szubunknak, mert most nem arról van szó, hogy megakarjuk alázni.
A megfelelő torta kiválasztása után egy szép gyertyát kell hozzá választani. Személyes tapasztalataim szerint a számot kitevő, egy tagú gyertyák a legjobbak, de ha az nincs, akkor a kéttagú is megfelelő. Ezeket a torta közepén helyezzük el. Marcipán kiegészítőket is rakhatunk rá, tetszés szerint. Én személy szerint a virágokért vagyok oda.
A tálaláskor hívjuk be a szolgánkat a konyhába. Feltehetően már sejtheti, hogy a születésnapján van, így felfokozott állapotban lehet. A kezét bilincseljük össze a háta mögött, vagy kötözzük össze. Térdeltessük a földre, majd kössük be a szemét, esetleg húzzunk zsákot a fejére. Hogy a kis mihaszna félelmét tovább tudjuk növelni azzal, ha kicsit megsuhogtatjuk az ostorunkat, pálcánkat, had higgye, hogy büntetést fog kapni. A szóbeli fenyegetés is fontos, mert így nem fog felfigyelni a gyanús zajokra.
A tortát tegyük tálcára, amit helyezzünk a térdelő szolga elé. A gyertyát gyújtsuk meg és vegyük le azt a fejéről, ami blokkolja a látását. Garantáltan meg fog hatódni, hisz abban a hitben élhetett, hogy verést fog kapni, most mégis tortával kínáljuk. A kedvesség és a figyelmesség a legfontosabb dolgok, amivel magunkhoz tudjuk láncolni a kis semmirekellőket. Utasítsuk, hogy fújja el a gyertyát-gyertyákat. Meg fogja köszönni, ha jól nevelt és simogassuk meg, kedveskedjünk neki, ha érezze azt, hogy szeretjük.
Ha már a gyertyák kihűltek, rúgjuk le őket a tortáról. Ha biztosra akarunk menni, nyalassuk le vele a kanócot. Ha viszont nincs rajtunk cipő, akkor meztelen lábujjunkkal dobjuk le őket. A torta közepét vegyük célba. Határozottan, de tiszta erőből tapossunk rá. Egyrészt ront az élményen, ha az egész konyha maszatos lesz, a másik, hogy élvezzük ki a pillanatot, ahogy a szép torta szétfolyik a lábunk alatt. Látni a kis szolga képét, hogy mi lesz az ajándékával, az megfizethetetlen! Én a mezítlábas taposás híve vagyok. Fantasztikus érzés, ahogy a hab áttör a lábujjaim között és kibuggyan. a kis mocsok nyelvének érintését imádom a talpamon és azt is, amikor a lábujjaimról szopogatja le a tortáját. Viszont keményebb tetőnél (csoki, vagy karamella máz) érdemes cipővel csinálni. A kemény máz áttöréséhez használjunk magas sarkú csizma-cipő sarkát, mert a platform, vagy telitalpú cipő alatt csak össze fog préselődni és lefolyik a tálcáról a süti. A különböző marcipán és kemény cukor kiegészítők összezúzására viszont hasznos lehet a telitalpú, vagy legalább is a magas sarkú lapos része. Természetesen a talpon maradt maradványokat akkurátosan nyalassuk le vele.
Jó étvágyat kívánunk!

Harley úrnő