Romantika

Amikor ajtót nyitsz nekem csak bemegyek és elviharzok melletted határozott léptekkel. Majd megfordulok és megkérdezem jössz-e már, nagyon nem szeretek várni.
Kérek valamit inni, köszönöm, kedves vagy, majd leülök a kanapéra. Kortyolgatom az italomat és csak nézlek, mustrálgatlak, néha mosolygok, fogalmad sincsen róla mi jár a fejemben.

-Vetkőzz le!

Utasítalak és te szó nélkül megteszed. Tetszik nekem, amit látok, de ezt remekül titkolom. Meztelenül állsz előttem, kicsit megalázva érzed magadat, amikor arra kérlek tedd tarkóra a kezeidet és forogj körbe előttem. Hadd nézzem meg jó leszel-e nekem. Jó lesz-e farkad, a feneked, a szád. Megkérdezem szeretnéd, hogy rád tegyem-e a nyakörvemet és a pórázt, mert ha bólintasz, akkor bizony megkapod, és onnantól az én kis játékom vagy. Bólintasz. Jó fiú.
Ráteszem a nyakadra a nyakörvet, bekeakasztom a pórázt, csinos ez nagyon, így meztelenül.
Mögéd állok, hozzád simulok szorosan. Szagolgatom a nyakadat, mintha zsákmány lennél..érzed a szuszugásomat, nem csókollak csak a lehelletemet érzed, ahogy simogat. Kicsit már remegsz, az ujjaim hegyével cirógatom a mellkasodat, a mellbimbódhoz érve megcsavarom őket, még egyszer, morzsolgatom, megharapom picit a nyakadat közben. Csúszik a kezem lefelé. A hasadon finoman cikáznak az ujjaim. Hirtelen a markomba fogom a farkadat, simogatom, állsz nekem mint a cövek.

- Egész jó lesz.

Súgom a füledbe, amit aztán megharapok. Rácsapok egy picit a farkadra.

- Állj négykézláb, hajtsd le a fejedet és maradj így amíg nem szólok. Így ni!

Mikor visszajövök felhúzom a pórázzal a fejedet.

- Nézz rám! Lángol az arcod lehűtelek.

Teletömöm a szádat jégszívecskékkel. Ihjjj...most meg fázol...
Kell valami meleg.
Lenyomom a fejedet a padlóra, pucsíts szépen. Igen, így.
A jég olvad a szádban, alig tudod nyelni, kicsit kifolyik, a feneked az égnek áll. Simogatom, markolom, rá-rácsapok. Simogatom az ujjammal a popsidat, csorgatok rá egy kis nyálat, masszírozom, bedugom az ujjamat, kézségesen fogadod. Teszek egy kis melegítős síkosítót, hogy engedékenyebb legyél...így már két ujjal ujjazlak. A szád már lezsibbadt a jégtől, a segged forró. Végigsimítom a hátadat, a tarkódat, a hajadat markolgatom.
Maradj így! Megalázva érzed magadat, tudod, hogy valami finomat kapsz mindjárt. Megérzed ismét az ujjaimat, kúpba fogom őket és úgy tágítalak, gyors mozdulatokkal...aztán megérzel valamit becsúszni a fenekedbe, ne mozogj. Csak annyira dugom be, hogy megálljon majd, kicsit mozgatom. Beigazgatom a helyére, és meggyújtom a gyertyát. Jobban jársz ha így maradsz, ha mozogsz kiloccsan a forró viasz a fenekedre. Lefotózom a popsidból kiálló gyertyát, megmutatom neked a képet, nézd meg, csak vigyázz a viasszal.

-Hogy tetszik?

A szemed csillog, a szádat megcsókolom, tűrögetem a hajadat. Lenyomom a fejedet vissza a földre.
Előtted állok. Előtted vannak a lábaim.

- Csókolgathatod őket!

Addig csókolod a lábaimat, míg nem jut rád egy kis viasz. Ohhh...
Kilöttyen, megéget, felszisszensz.
Ott hagylak. Felülök a kanapéra rád teszem a lábaimat, a gyertya lángja mindig elbűvölt.
Vajon meddig hagylak így?