Egy érdekes délután s éjszaka Pekingben (14)

Feljajdult s természetesen elengedett, majd vinnyogva mutatta, hogy az nagyon fájt Neki. Rá sem rántva a vinnyogására, oda szorítottam a padlóhoz, markomban tartva az „ékszerét” s mutattam, hogy ott maradjon, meg ne merjen mozdulni. Nehezen értette meg, többször is kellett az ékszer-szorításához, - csavarásához folyamodnom, de végre – ha nehezen is – bólintott, beleegyezően. Még is csak ő volt a dom, de nem most, s nem ebben a helyzetben. 
Rögtön ott hagytam, rádobtam valamit, ami alól nem látszott ki, majd felkaptam egy gatyát, az ajtóhoz mentem s behívtam a magyarul tudó szolgát. Az bár csodálkozott, hogy én hívtam, de meghallgatta, amit neki mondtam, amire utasítottam:
- Ezeket azonnal idehozod – mutattam a katalógusban lévőkre, a kiválasztott kettőre -, s ha már az ajtónál vannak, kopogsz, s akkor jöhetnek be, ha értük jövünk s beengedjük azokat! Megértetted? – kérdeztem meg szigorúan.
Hamarosan jött, kopogott s én beengedtem az ajtón a két rabszolgát. Mindkettő tök meztelenül állt s várt az ajtó előtt. Sem érdeklődés, inkább közöny volt rajtuk látható. Ők nem néztek rám, de a sarokban lévő kínaira sem. Álltak s elbámultak mellettünk, közönyösen. (Míg jöttek, a kínai domom felkelt a padlóról, felvette a sportnadrágját, s pólót is húzott s a sarokasztalnál várakozott. Rajtam nem volt póló, csak sportgatya.)
A fekete, núbiait kicsit előrébb húztam a másiktól, majd körbe- körbejártam s alaposan megbámultam mindenhol, s természetesen meg is tapiztam közben, amit flegmán tűrt. (A sarokban a kínai domom szeme villogott, azonban ezt csak én láttam, ők nem, mert mindkettő mögött volt.) Viszont én mást is észrevettem, amin fenn- s pontosabban kiakadtam. Újra szembe álltam a núbiaival, hogy jól láttam-e, de igen. Jól láttam. Közelebb hajoltam, alaposan megnéztem, majd a fejemet fogtam, valóságban is hitetlenkedve.
(Most már felfigyelt erre a kínai domom is, előre jött s maga is konstatálta, amit én észrevettem.) A núbiai tök fekete bőrű s szőrű volt, kivéve a lankadtan lógó farka környékét, mert az fehér volt, mintha kihipózták volna. 
Mindketten bámultuk, meg is tapogattuk, simogattuk, míg nem a kínai kérdezett tőle valamit s a núbiai hosszasan válaszolt arra. A kínai domom hitetlenül hallgatta, majd mikor befejezte, az ajtóhoz ment, valamit mondott ott – eléggé parancsolóan – s visszajött, de hamarosan a magyarul tudó szolga is megjelent s meghallgatta az is a núbiai újra elmondott szövegét s fordította nekem:
- Már jó pár napja kibéreltek fehér emberek egy éjszakára, akik igen sok, fájdalmas dolgot tettek velem, igazi tortúra volt az az éjszaka velük. Erős, cbt dolgokat is műveltek velem, majd reggel hozattak valamilyen fehérítőszert, azzal bekenték a szeméremdombomon a szőrzetemet s aznap estére, mire felébredtem, már kifehéredett a szőröm, ott. – mutatott az ágyékához.
Majd a núbiai s folytatta:
- Nem, nem fáj sem akkor, sem most, de olyan furcsa. Mások is kiakadtak ezt látva, nem csak most Önök. – mesélte tovább.
- Ezt látva volt, akik vissza is küldtek, így végül jól jártam, mert volt pár napnyi pihenőm, máig, mostanáig. Uraimat nem zavarja ez, maradhatok, vagy visszaküldenek?– fejezte be alázatosan, szinte kérlelőn.
Mi összenéztünk a kínai domommal s én vállat vontam, rá mutattam, hogy nekem mindegy, mire ő mondott valamit a núbiainak is (feltehetően, hogy maradhat), de a szolgának is, mert az kiment s hamarosan újabb kopogtatás hallatszott az ajtón. A kínai domom intett, hogy menjek az ajtóhoz s nyissam ki. Így is lett. Az ajtó előtt állt egy másik néger, akit szintén én kiválasztottam korábban, javasoltam a képnézegetéskor. A nagyon szőrös néger srác volt.
Nem hezitáltam, nyakon fogtam, pontosabban farkán fogtam, behúztam s oda penderítettem a kínai dom elé. Az végig mustrálta, körbe forgatta, még a karjait is a feje fölé emeltette. Ellenőrizte, hogy mindenhol szőrös, de fekete színű szőrzettel. Ekkor intett nekem, én magam elé mutattam, mire az odajött s elém állt, de én lekevertem neki egy nagy pofont jobbról, s balról is, s magam elé, a földre mutattam. Határozottan.
Megértette, lekuporodott elém, oda. Lenyomtam a fejét, mögé lépve szétrugdaltam a lábait, majd közé lépve mind a két kezemmel széthúztam a farpofáit s ott is alaposan megszemléltem, hogy eléggé szőrös-e ott, majd még meg is tapogattam, ujjaztam, egy- két ujjal. Végül kihúzva a gyapjas hajába törültem a kezeimet, ujjaimat. Majd a gyapjas hajánál fogva a sarokba vittem s alaposan leslagoztam, minden oldalról s dobtam neki egy törülközőt, hogy törölgesse meg magát.
A kínai domom pedig a magáét is felém penderítette, így azt is leslagoztam, még kézzel alaposan megdörzsöltem a kifehérített fanszőrzetét s úgy engedtem megtörülközni.
Mivel a fürdetéstől alaposan vizes lettem magam is, odaálltam a középre, széttett karokkal s kis terpeszben, mire a kínai dom utasította a már száraz srácokat, hogy most fürdessenek ők meg engem.
Kicsit óvatosan húzták le rólam a sportnadrágomat, mert már állt, meredt előre a szerszámom benne, majd a pólómat is áthúzták a fejemen s beállítva a hidegről kellemes langyosra a víz hőfokát, alaposan megmosdattak, s végül a gyapjas hajukkal törülték le rólam a felesleges vizet mindenhol.
Az egyik, a kifehérített szőrzetű akarta elsőre leszopni a farkamat, de eltoltam a fejét és a másiknak engedtem meg, míg azt a kínai felé lódítottam. Az tudta is a dolgát azonnal, a kínai is átesett a fürdetésen általa.
Mikor a farkam már nagyon állt, meredt előre, magamhoz intettem az eddig csak állót s rátaszítottam, nyomtam egy bakra s már alaposan ott, mindenki előtt, keményen megdugtam. A nagyon szőrös négernek meg addig alá térdelve annak a farkát, golyóit kellett kényeztetnie, nyalakodnia, szopogatnia.
Jól elvoltunk ezzel egy darabig, míg nem a kínai domom ráeszmélt, hogy ketten vagyunk domok s három a rabszolga.
Gyorsan maga elé intett s mivel a fürdetés után nem húztam vissza sem a gatyámat, sem a pólómat, így én is meztelen voltam, míg ő volt csak újra sportnadrágjában. Erélyesen rám nézett s rámutatott a fehér szőrűre parancsolón.
Egy kis ideig hezitáltam, mert hirtelen nem értettem mit is akar, majd leesett a tantusz, s már én borultam az elé s fogtam át a lábait s lehajtottam a lábához a fejemet. Gondolom az értetlenül nézhette ezt, ezért felemelve a fejemet végig nyalakodtam az előttem lévőt, közelebbi lábfejét, külön-külön az ujjait is megnyalakodtam, majd a másikkal is ugyanezt tettem. Az csak állt s hitetlenkedve nézte, amit tettem.
Most a kínai domom rászólt, parancsolóan s mutatott az ajtó felé közben.
A néger srác, rabszolga még mindig nem hitte el a kapott parancsot, csak akkor, mikor a kínai dom alaposan megtaszította a kezével és úgy farba rúgta, hogy a lábai közén, a golyóin csattant a lábfeje. Ekkor felüvöltött s nekiindult. Odaért a falhoz, levett onnan egy széles nyakörvet, majd hosszabb pórázt tett rá s elém állva a nyakörvet felcsatolta a nyakamra s megfogva a fejemet előre lódított, miközben maga kinyitotta az ajtót s kivezetett azon.
Az ajtó előtt álló – magyarul beszélő srác – értetlenül nézett rám, majd rá, de mikor mondott valamit neki, máris fordította:
- Fel kell, menj vele a szobádba, megmutatni a barátodnak őt s megbeszélnetek, hogy tudtok-e valami módot, hogy visszasötétedjen a fanszőrzete. Akár igen, akár nem, utána vissza kell térned ide vele. – fordította le, amit hallott.
(folyt. köv.)