zsolesz (48+)
Szubmisszív, Mazochista, Szadista
Férfi, Hetero
  • Hitelesített profil
  • Van nyilvános albuma 
  • Van nyilvános őt ábrázoló képe 
  • Adott meg telefonszámot 
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Szombat este

2019. 05. 31. 11:47 | Megjelent: 1514x
Szombat este volt. Szombat este a megtisztulás estéje. Az Úrnő és szolgája ezen az estén beszélik át a hét történéseit, és rendezik le a hét folyamán felgyülemlett kihágásokat.

Az Úrnő alapelve volt, hogy sosem büntetett indulatból. Ha nagyon ideges lett is, egy mély sóhajjal és néhány halk szóval elintézte a dolgot. A szolga már tudta, hogy ilyenkor rosszat tett, és nagyon gyorsan megpróbálta helyretenni amit elrontott. Ez persze nem jelentette azt, hogy az Úrnő elfelejtette a kihágást. Kis noteszben vezette a listát. Mi történt, mi mennyi büntetést von maga után.

Hétközben sosem ütött nevelési célzattal. Játék közben igen, de az nem volt nevelő célzattal.

De most szombat volt, és az Úrnő kezében ott volt a lista. Arcán mély szomorúság tükröződött. A szolga nagyon hanyag volt a héten. Baráti hangnemben beszélgettek, de a sorok között érezni lehetett a közelgő vihar előszelét. A szolga Úrnője parancsára előkészítette a bakot, a szerszámokat és a kötöző kellékeket.
Az Úrnő csöndesen ennyit mondott: Ezen a héten sok bosszúságot okoztál kicsim.
Ezután a bakra mutatott, ahol a szolga gyorsan elfoglalta a helyét, és a végtagjait a bak lábai mellé tette. Az Úrnő rutinosan kötözte ki a szolgát, mélyen elmerülve gondolataiban.
Nem volt szadista, és sohasem szerette a brutális büntetéseket, de a szolganevelésben kérlelhetetlenül következetes volt. Ezen a héten a szolga 50 gumikorbács ütést és 80 nádpálca csapást érdemelt ki.

Amikor végzett a kötözéssel, egy nagy plugot nyomott fel a szolgának, hogy kellemetlenül nyomja a fenekét, majd csipeszekkel látta el a heréit és a mellbimbóit, és az egészet egy lánccal fogta össze. A szolga fájdalmasan nyögött már az előkészületek alatt. Ez a rész felizgatta az Úrnőt, aki egy kis nedvességet is érezni vélt a lábai között, ezért arra gondolt, talán nem is lesz olyan szörnyű a büntetés. Jobb kedve lett, és mosolyogva szólt a szolgához: "Az első pont 20 gumikorbács, amiért négyszer visszabeszéltél. Mindegyik ütés után hangosan kimondod: Nem beszélek vissza Úrnőmnek!"
Elhelyezkedett, majd lesújtott.
A gumikorbács vörös csíkokat hagyott a szolga hátán, aki összerándult a fájdalomtól. Amikor levegőhöz jutott remegő hanggal mondta: "Nem beszélek vissza Úrnőmnek! Köszönöm!"
Az Úrnőn jóleső bizsergés futott át, hogy a szolgának még ilyenkor is eszébe jut megköszönni a büntetését.
Felemelte a korbácsot, és újból lecsapott. A szolga összerándult, majd mondta a szövegét. A csapások egymást követték, és az Úrnő érezte, ahogy a nedvesedés a lábai között egyre erőteljesebb lesz.
A 20 korbács után kis pihenőt engedélyezett a szolgának, aki nagyon nyöszörgött.
Megszánta, és úgy döntött a pálcákkal folytatja, mert nem akarta, hogy a szolgája nagyon kikészüljön.
"Késés! Tíz alkalommal késtél! Tízszer 5 pálca! Minden pálca után hangosan mondod: Igyekszem pontos lenni Úrnőm!"
Megsuhogtatta a pálcát, és lecsapott. A szolga fenekén abban a pillanatban egy fehér csík jelent meg, ami mire kimondta a szövegét, pirosba alakult át. A csík vége vöröses lett. Az Úrnő megijedt az ütése hatásától, de tudta, hogy nem engedhet.
Folytatta a büntetés végrehajtását. A szolga vonaglott a fájdalomtól, és szavai gyakran elcsuklottak, nyögésben végződtek. Az Úrnő kezdte egyre kevésbé jól érezni magát.
Amikor végzett, kiment és elszívott egy cigarettát. A hangulata egycsapásra elromlott, amikor belegondolt, hogy mennyi van hátra, és a szolgája milyen rossz állapotban van.
"Háromszor elfelejtetted megtakarítani a cipőmet este, és reggel nekem kellett ezzel foglalkoznom. Háromszor 10 gumikorbács! Mindegyik után mondd: Minden este megtakarítom Úrnőm cipőit!"
A szolga háta vörös csíkokkal volt tele, a háta szélén, ahol a gumi vége leért, bíbor aláfutások keletkeztek. Az Úrnő megborzongott. Majdnem rosszul lett a látványtól. Erőt vett magán, és határozott így szólt: "Kezdjük!"
Az első utés után a szolgát mintha áramütés érte volna. A háta már rendesen megdagadt, az előző ütések nyomai érzékenyek lettek, és rendesen fájtak is.
Levegőért kapkodott, és minden erejét összeszedve mondta a mondatát. Nagyon megjegyezte, hogy milyen fájdalommal jár megszegni az Úrnőnek adott szavát. Az ütések jöttek egymás után, a szolga pedig elkezdett zokogni. Feladta a férfiasságát, a büszekeségét a tartását. A fájdalom letarolta az agyát, és csak a büntetés mondata visszhangzott a fejében: "Minden este megtakarítom Úrnőm cipőit!"
Mire a 30 korbács végére értek, nem lehetett érteni mit is mond. Sírt, felszabadultan, hogy megkapta a büntetését, és az Úrnő megbocsájtott neki.
Az Úrnő megindult, hogy megsimogassa a szolgáját, de az utolsó pillanatban, mielőtt hozzáért volna eszébe jutott, hogy most nem lehet. A szíve majd megszakadt, amikor látta a szeretett szolgáját, amit zokog, és ő nem vigasztalhatja meg. Hirtelen nagyon gyönge lett, és úgy érezte nem tudja végrehajtani a megmaradt rendetlenségért kiszabott háromszor tíz pálcát.
Megfordult, és összeszorította az ajkait... Pár pillanatig erőt gyűjtött, majd visszafordult és így szólt: "Rendetlenségért háromszor tíz pálca. Minden ütés után mondd: Mindig elrakodok magam után Úrnőm!"
A szolga görcsösen kapaszkodott a bak lábaiba, amikor az első ütés leért. Azt hitte vége, elájul, de a teste kibírta. Hangosan kimondta:"Mindig elrakodok magam után Úrnőm!"
Az Úrnő behunyta a szemeit, majd újra és újra lesújtott. Hallotta, hogy a szolga mond valamit, de kilépett abból a térből és időből. Csak számolt és ütött. Amikor végzett, gyorsan leoldott a szolgát, kivette a plugot, és levette a csipeszeket. A szolga még egyszer fájdalmasan összerándult, és lemászott a bakról. Az Úrnő leült a fotelbe, becsukta a szemeit, és halkan magához hívta a szolgát. A szolga odament és Úrnője ölébe hajtotta a fejét. Fájt mindene, és próbálta összeszedni a gondolatait, hogy még egyszer bocsánatot kérjen. A szavak vad táncot jártak a fejében, amihez a teste minden porcikájából áradó fájdalom szolgáltatta a fülsiketítő zenét. Teljesen belefelejtkezett a gondolataiba, amikor valami nedvesség érte az arcát. Felnézet Úrnőjére, és látta, hogy hogy csendesen sír.
A szolga ledermedt. Nehezen jutott el az agyáig, hogy ez a kemény nő, aki soha nem mutat szélsőséges érzelmeket, sír.
A szolgában ott és akkor megvilágosodott, hogy kétszer is fájdalmat okozott Úrnőjének. Először, amikor megszegte a szabályokat, másodszor pedig amikor olyan büntetést érdemelt ki, aminek a végrehajtása ekkora fájdalmat okozott az Úrnőnek.
Hirtelen kisöpört minden gondolatot a fejéből, és csak ennyit mondott: "Bocsánat Úrnőm, hogy ennyire meg kellett büntetnie. Nagyon sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam!"
Az Úrnő kizökkent fájdalmából, és ez a csodás bocsánatkérés az egekbe emelte a lelkét.
Szolgája rájött arra, amit sosem mondott volna ki: minden ütés, amit a szolgájára mér, ugyanannyira fáj neki is, ha nem jobban, mint a szolgának.
A szolga szivét elöntötte a szerelem, a hála és a gyönyör. Úrnője egy csodás fényben ragyogott előtte, és tudta, hogy ezentúl minden cselekedetére még nagyobb figyelmet fordít, hogy az imádott Nőt többet meg ne bántsa!

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.