Tavaszi séta

Sétálunk. Valahol a természet lágy ölén teljesen kötetlenül beszélgetve, egy-egy hátizsákkal, néha valamely fa árnyékában megpihenve, élvezzük a lágy szellő simogatását. Egy tőből sokfelé ágazó fa hűsében megpihenünk. Leterítünk egy plédet, s kipakoljuk az "uzsonnát". :) A hátizsákból egy egy vizes kulacs, valamint egy egy alma kerül elő. Plusz néhány olyan eszköz, melyeket nem fogyasztásra találtak ki. az egyik almából szép kis körben kivágom a csutát, s átfűzök rajta egy kötelet. harapok belé néhányat, majd leteszem. felveszem a fekete kendőt mely túránk során vállamat védte a perzselő nap fényétől. érzékeny bőröm, nehogy megégjen. s a kendővel bekötöm a szemed. Szád mosolyra húzódik, s én hátrabilincselem kezeidet.

Szomjas vagy, hisz mióta elindultunk nem is ittál. Az alma nedve is megteszi, így szádba helyezem, s a kötelet megkötöm tarkód mögött. Ingedet, mely lágyan simogatja tested ahogy lengeti a szél, kigombolom s kétoldalt legörgetem karjaidon, egészen a bilincselt csuklóidig. Lágy szellő simításait a kezeim játéka szakítja meg. Felállítalak, s eltávolítom az útban levő ruhadarabokat. Előttem állsz, kint a semmi közepén, a világ közepén érezve magadat, azon gondolkodva hány tolvaj tekintet lop el egy egy pillanatot a játékból, mégis tudatában annak, hogy csak az enyém. :) Bár az inkább hozzáad. Először hátratolva amíg a fa érdes törzse eléri hátadat. Letérdeltetlek, s lábaidat a fa törzsét ölelve, hátul össze bilincselem. könyökeidet összehúzom egy szíjjal, majd egy másikat a fa köré tekerek ugyanezen magasságban. egy hosszabb kötelet vetek át a könyökeidet tartó szíjon és a fát ölelőnél rögzítem. előre tudsz dőlni de ha előrebillennél, ez megtart. Nyakörvet kapsz, s az elöl levő karikába egy láncot akasztok. a szétterpesztett lábaid között, a fa törzsén körbevezetem a lánc másik végét, egészen addig húzom, amíg a könyökeidet a fához rögzítő kötél meg nem feszül. A fatörzzsel kb 45 fokos szöget bezárva függesz a levegőben.

A késő tavaszi meleg igen felhevített mindkettőnket. Hát iszom néhány kortyot, körbetekintek a környéken, s élvezem a szellő simogatását. Közben rögzített testedben gyönyörködöm. Egy vékony fűszálat szakítok le a pléd mellől és játszadozni kezdek vele. A fűszál simítja végig tested. Vállaidat, kulccsontodat, mellkasodat, bimbóidat, végig a hasadon, majd hímvessződ körül tesz pár kört. előveszek egy gumióvszert,s rád helyezem. Egy fekete ragasztószalaggal körbetekerem, csak a heréid látszanak. Egy pálcával kezdem símogatni, mely érzést a ragasztószalag igencsak csökkent. szépen fel, le mozgatom a pálcát. néha kicsiket ütök is. a pálca végével megemelem fejed, felállok, közvetlenül eléd. Meztelen vagyok. Nem tudod mikor kerültek rólam le a ruháim.. nyilván nekem is elég volt a hőségből :) Meztelen puncim az orrodat éri. Én pedig fejedet simogatom. Majd kikötöm az almát tartó kötelet, és kiveszem szádból az almát. De előtte határozottan megkérlek, ne szólj semmit se. Különben minden bizonnyal megbánod. :) Én pedig egyik kezemmel a pálcával combod belső felén, s hasadon kalandozom, míg másik kezem fejedet, arcodat, ajkaidat simítják. egyik ujjamat szádba dugom, s nyelvedet simogatom vele. lassan húzom ki a szádból, te próbálod követni nyelved hegyével, ám az hirtelen másba ütközik. de nem húzódik vissza. Ugyancsak hegyével érinted bőrömet, mégis érzem, nedves vagyok. Illatom a szellő orrodhoz szállítja, így tudod, igenis élvezem a játékot. :)

leguggolok, s letekerem rólad a ragasztószalagot, nem kell hogy tovább kordában tartsa fellépő izgalmadat. :) farkad ismét simogatja a szél. Lüktet benne a vér... kissé végigsimítom. Minden vágyad volna hogy valaki kezelésbe vegye, de tudod ezt nem lehet. Hát, hátrébb lépek, leülök, s csendben figyellek. Igen hamar megszólalsz. "még..." . Ezt vártam :) Az előbb említett pálca végighasít belső combodon, nem túl nagyot, de a meglepetéstől összerezzensz. "Ne csináld, tudod, hogy nem látszhat semmi" - persze hogy tudom, ezt jó előre tisztáztuk, de úgy látszik nem bízol józan ítélőképességemben. :P Hát suhintok még néhányat. Eszedbe villan, hogy nem beszélhetsz, így egy elfolytott bocsánatkérés után összeszorítod ajkaid. Késő.. Szorosan eléd állok, hogy arcod a puncimat éri, s már záporozik is fenekedre a pálca.. egy.. kettő.. három...
mikor már pirosodik kissé abbahagyom, leveszem szemedről a kendőt, eloldom a lefelé húzó láncot majd a többi kötelet is, egyedül a lábaidat hagyom a fa köré kötve, azzal az utasítással hogy nem nyúlhatsz hozzá. hanyatt fekszem a pléden, élvezem a szellő simogatását, terpesztett lábaimmal szemközt ülsz te.. pont olyan távolságban, hogy ne érhess el, bárhogy nyújtózkodsz is. s csak te tudod milyen gondolatok kavarognak benned... " ennyi.. ha akarod kiszabadítod magad, csinálj amit akarsz" hallod szavaim... "csinálj, amit csak akarsz!"................. :)