Hetek

Az első hét még elment nélküled. Gondoltam rád ébredéskor, nappal, s mikor ágyamban landoltam. A másodikon már telefonom csörgésére összerázkódtam.
Eredmény nulla. Büszke dominanciám, nem hagyta, érdeklődjem felőled, inkább egyre jobban felhúztam az idegeimet. :)
Harmadik hét, haragudtam már rád, ezt biztosan direkt csinálnád?? Közben kicsit aggódva néztem a monitort, kezem már a címednél járt! Következő lépésben ahogy jöttem, olyan gyorsan ki is léptem. Nem és nem kereslek, nem hiányzom, nem érdekelsz, ilyen gondolatok járták át a fejem!!
Negyedik hét. Lefőzöm este a kávém, még maradt munkám elég, viszont a boldogsághoz, ez gyenge termék.
Hülyére vesznek az érzések, a poharat is a levegőben engedem el. Becsapódik a sakkmintás konyhám kövébe. Ezer szilánkot látok, szerte széjjel. Kapkodom őket fel, nem vigyázok, s egyikkel kezem vágom...piros vérem némán nézem, ahogy lefolyik ujjaim hegyére. Nem érzek semmit, talán az ijedtség is zaboláz. A poharat sajnálom............. egyetlen megmaradt darab amit nagyanyám hagyott még anno rám.
Csillogó üvegcserepek, pirosak és kékek, színes emlékek.

Kérdezem magam, meddig várjalak téged?
Várlak reggel, harmatos fűben lépve,
Várlak délben, rekkenő hőségben,
Várlak este.......... mikor hallgat a város
Várlak éjjel, félálomba érve.

Irodámban ért a hívásod, nagyot nyelve tettelek félre. Hallanám hangod, de hiába............. domináns érzéseim nehéz betuszkolni egy zsákba.
Rádcsörgök...
-Kerestél?
-Igen drága..
-Miért?
-Találkozzunk..
-Biztos vagy benne??
-Teljesen megvagyok róla győződve!!

Flegmán vezettem le veled a beszélgetést. Pár nap és kiderül, hogy érdemes volt-e a telefont pötyögetni érted.

Nyugszik a nap már, csendesen jön az este........ fátyolos félhomály....... s várom, hogy lássalak, várom, hogy halljam a hangod, s érezzem a tapintásod.
Mosolygok, ezt sem váltotta még ki belőlem senki, hogy én ennyit tudok várni!! :)

Bekapcsoltam a kedvenc meditációs zenémet, ezzel mindig sikerül karbantartani maradandó dühömet.

Megjössz, és itt vagy. Átöleljük egymást, abban benne van az egész éjszakai város fénye, az összes madárka csicsergése, a puha fehér tollak, ahogy a levegőben cikázva földre hullnak.
Fehér havas hegytetők kiáltják........vajon merre jártál?

Nem szólok semmit, hagyom, hogy lelkem lenyugodjék, s ilyenformán kényelmes fotelomban átvetett lábbal ülök......... nézlek téged, ahogy a ruhádat egyre csak gyűröd és gyűröd.

-Hagyd, nem vasalom ki!!
-Vessed le inkább.............. ezzel elveszett a némaság.

Segítek, kigombolom az inged, hátad mögé állva, le is kapom rólad hamarjában.
A többi a te dolgod lesz! Visszaülve helyemre.. nézem, ahogy tested megalázkodva kuporodik a földre gömbölyödve.
Mi jár nekem királynőm?? Hallom kérdésed, egymás után..... ugyanolyan kettőt.

Mi jár neked szolga?? A szád, amit innentől evésre használsz!!
Fortyog a vérem, el is engedem szépen. Megfeszülnek tőle izmaim, a látvány és a düh elérte célját.
Cikkázó gondolataimban, robogó tehervonat.
-Hol jártál szolga??
-Szabad ezt tenned??
Bizonytalanságot éreztem egyetlen pillanatra. Nem jelentett semmit, az ostorom nyelét a kezembe fogva.
Hátadra mértem az első csapást. Vékonyka halovány pírcsík jelenik meg hatásán.
Az a kaján vigyor rajtad, még csak olaj a tűzre. Férfi maradsz, nem nyihogsz, nem siránkozol némán, talán ezért maradtál a legjobb szolgám.
Egy piros csík, aztán kettő ..három....kiserkenő véred a láthatáron.

Kéjes nyögésed, halk zene dallama,
Izzadt tested, látványok színpada,
Csókjaid bokámon, érzékek birodalma,
Szemed ragyogása, lelkem kenyere,
Hangod hallgatása, szívem melege.

Talpad suhintása kérésedre .....tetszik!!:))
Biztos megfogom ismételni.

Nem tudom, hány óra, és mióta mérem rád ütéseim zálogát. Egyszer csak eldobom a fegyverem, oda guggolok melléd és .............szeretlek!
Úgy ahogy mostanában soha.......... ahogy kedvem tartja.
Finoman és durván. Hajad húzva.....számon az ujjad körbesétál, megharapom, ez is had fájjon, ahogy nekem az élet adta ezt a tulajdonságom.
Meglovagolom izzadt tested, a kéjek gyönyöre padlásán járok....te még mindig harcolsz a melleimmel. Nem adom őket könnyen, epedezve kapkodod a fejed hogy valamelyik cicibimbóm, végre a szádba vehesd.
A végére az is becsúszik a nyelved fölé, és úgy szophatod mint éhes gyermek, anyja ölén.
Megadom az engedélyt, hogy végre elengedd nedved, ami úgy tör ki belőled, mint a vulkán, ordítva feszülsz bennem. Bár sosem lenne vége...veled örök élmények maradnak az együttlétek.

Felhúzlak, s már a simogatós paskolómra cseréltem....jé a csipeszek ma lemaradtak a nagy hévben.
Megfürdünk együtt, minden kívánságom teljesíted, ahogy egy jó szerető szolga megtanulta. Gyengéden mosdatsz meg, illatos szappannal, amit mindig erre az alkalomra bontok meg. Szeretem még másnap is érezni a ceremónia illatát. A pislákoló fényekben csukott szemmel is látlak. Ahogy bokám s majd az egész lábam átmasszírozod ama kedves illat habjával. Haladsz felfelé, és ilyenkor ebben a pár percben a Tiéd vagyok. Még talán könnyes is lesz a szemem, mikor ostorcsapásaimtól piros tested a vízben ölelgetem. Aztán huss, ez pillanatok alatt elmúlik, és helyébe felállok.............. kérem a törölközőmet.
Máris adod, és nyakamba egy csókot kapok. Loptál...hát szabad???? Mosolygok rád, és mégis emelet fővel közlöm veled, hogy ennek lesz majd foganatja legközelebb. :))))))))))))))))

Miért van ez így....nem is tudom.....hacsak nem gondolok arra: fájdalom.... kín és gyönyör ...járnak ugyanazon szimpóziumra.
Egyet ne felejts el, domot és dominát..........szolgát és subicát ugyanolyan anya szülte. Valódiságát akkor élvezheted igazán, mikor rájössz, ez nem születési rendellenesség, hanem kiváltság.

Köszönöm, hogy elolvastál.
Írásaim képzeletem szárnyalása, melyben cseppenként ott van a valódisága.