Úrnőm rabságában. 1. rész.

Finom kopogást hallottam, majd lágy lépteket, s máris egy ismerős hang szólt hozzám:
- Ébresztő kicsikém!

Természetesen ő volt az, félve reménykedtem benne, hogy a mai napon kevésbé szigorú arcát mutatja majd.
Miközben aggodalmaim irányították gondolataim, addig ő lágyan, könnyed mozzanatokkal az ágyra ült, szorosan mellém, a combomat cirógatta.
- Ideje felkelni, különleges nap elébe nézünk! És azt szeretném, hogy sokáig emlékezz erre a napra.

Zavarban voltam, és nem mertem válaszolni, ugyanis nem tudtam miként szólítsam. Úrnőmnek? Anyucinak? Semmiképpen se szerettem volna megkeseríteni a sorsom, ezért csak rámosolyogtam. Ekkor aztán teljesen összehúzta a combocskáimat.
- Egy hozzád hasonló kislánynak még az ágyban, a takaró alatt fekve is figyelnie kell az ilyesmire. Tudod jól, hogy a Mami ezektől az apróságoktól lesz igazán boldog, ugye?
- Bocsánat -válaszoltam elcsukló hangom.

Mint kiderült, a mai nap vendéget várunk, Úrnőm aki ma anyuci szerepét tölti be, kifejezetten kérte tőlem, hogy viselkedjek jól, és lélekben készüljek az estére, mert nem szeretné ha csalódást okoznék. Bár a pontos programot nem kötötte az orromra, így hát nem tudtam mire kell készülnöm, ami miatt kissé aggódtam is.

- Ugye nem fáj a feneked? -kérdezte, utalván a tegnap esti fenekelésemre.
- Nem, már egy picit sem. -válaszoltam lesütött szemmel.
- Bízom benne, hogy ma nem kell elfenekeljelek, ajánlom, hogy jól viselkedj!
- Jó kislány leszek, ígérem! Azt teszem majd amit csak kíván.

Azzal máris lehúzta a takaróm és parancsba adta:
- Fordulj hasra szépen, és várj meg itt.

Nem tudtam mire készül, valamint az újabb fenekelést egyetlen porcikám sem kívánta.. vagy a szokásos reggeli beöntés gondolatától pedig még a hátam is borsódzott.
- Ne félj, cseppet sem lesz kellemetlen -azzal máris a combjaimra ült.
- Húzd szét a feneked kérlek -mondta szokatlanul barátságos hangnemben.

Egy aprócska fém plugot kaptam, ami elsőre nagyon hideg volt, korábban sosem éreztem még ilyesmit, azonban kellemetlennek valójában nem nevezném, inkább csak furcsa érzés.
- Ez a fém plugocska délelőtt benned marad, élvezni fogod! -mondta.
- Köszönöm!
- Vedd megtiszteltetésnek, ugyanis ez a kis kavicsos ékszer a kedvenc plugom. -hívta fel a figyelmem, milyen kegyes ajándékban részesülök, majd folytatta:
- A reggeli sminkelést rád bízom, ennek függvényében helyezem kilátásba a továbbiakat, igyekezz minél kifinomultabb sminket készíteni, nem szeretnélek úgy látni mint tegnap.

Anyuci intelmeit követően máris a tükör elé ültem, miközben a sminkemen ügyeskedtem, a plug kellemesen feszített odalent, miután végeztem, anyuci magához hívott és a következőket mondta:
- Legközelebb ügyelj jobban a tartásodra, húzd ki magad, és a lábaid szépen zárd össze. -hangzottak intelmei.
- Bocsánat! Mostantól jobban ügyelek erre. -feleltem szégyenkedve.
- Most pedig igyekezz, cseréld le ezt a harisnyát egy vastagabbra!

Délben kivette a plugom, aminek viseléséért újra köszönetet mondtam Úrnőmnek. Mielőtt félreérthettem volna, úrnőm felhívta a figyelmem, hogy csak és kizárólag Úrnőnek szólíthatom, nem nevezhetem Anyucinak vagy Maminak, ugyanis azt csak ő teheti, én nem engedhetek meg magamnak efféle tiszteletlenséget. Miután ezt letisztázta, ismertette a későbbi programot, miszerint kora este érkezik egy bizonyos Mihalov úr, aki különösen fontos vendégünk lesz, ezért a lehető legjobb formában kell lennem, bár Úrnőm újfent sem kötötte az orromra mi lesz a feladatom a találkozó során. Annyi biztos, hogy előkészülésem a következő sorrendben zajlik majd:
- Először is, beöntést adsz magadnak, addig én kiválasztom a ruhádat, majd megigazítom a sminkedet, utána pedig rendet raksz a nappaliban.

A beöntést persze csak nem úszom meg.. -mérgeskedtem magamban. Viszont hála a 4 órányi plug viselésnek, kicsit sem volt kellemetlen érzés a beöntéshez használt fej felhelyezése. Láthatóan úrnőmet is meglepte, hogy különösen jól bírom a mai napon, ezért végül ő adta a beöntést és játszott is egy kicsit a fenekem bejáratánál.
- Örülök, hogy végre jól viseled a beöntést! Úgy döntöttem, ezért több vízzel ajándékozom meg a feneked. -közölte vidáman

Úrnőm láthatóan kedvét lelte effajta kínzásomban, nekem azonban egyre inkább fájdalmat okozott.. Persze már megtanultam, hogy mindennek oka van amit velem tesz, ezért hát tűrtem.
Miután végeztünk a beöntéssel magához ölelt, a homlokom a mellkasához szorította és közben a fülembe súgott:
- Kicsim, bármennyire is nem szereted ezt, tudod hogy ezeket a lépéseket nem hagyhatjuk ki, ezért jobb lesz ha idővel hozzászoksz és megtanulod élvezni.

A délután hátralévő részében Úrnőm megigazította a sminkemet. Később pedig kifestettem a körmeimet, mindezt már a gyönyörű pöttyös ruhámban tettem. Egy különösen elegáns csipkés fehérneműt kellett felvennem erre az alkalomra, így igazán nőiesnek érezhettem magam. Boldog voltam, hiszen lelkem mélyén mindig is erre vágytam, bármit is tartogasson számomra az este, élveztem a mai napot. Ráadás eszembe jutott Úrnőm korábbi tanítása, miszerint az elegáns fehérnemű, magabiztosságot kölcsönöz.

Miközben a nappaliban portalanítottam és azon elmélkedtem, hogyan érdemelhetném ki hogy újra viselhessem Úrnőm kedves ajándékát, Úrnőm telefonhívást kapott, Mihalov úr hívta, kíváncsian füleltem, hátha megtudok valamit az estéről..

- Természetesen Mihalov úr, ahogyan megbeszéltük. -mondtam úrnőm kimért hangon.
Sajnos ezen kívül más nem hallottam a beszélgetésből, s vesztemre Úrnőm rendkívül szemfüles, így hát észrevette, hogy nem a feladatomra koncentráltam, ezért miután letette a kagylót máris magához parancsolt.
- Tudom, hogy hallgatóztál, miután Mihalov úr elment, rögvest visszatérünk erre, addig is szégyelld magad! -mondta miközben alkarom erősen megszorította.

Hát ennyit a plugról, gondoltam szomorúan. Furcsa ez a plugos dolog, ugyanis alig pár órácskát viseltem, mégis mostanra úgy érzem, hogy hiányzik, és ha csak picit is, de mintha mégis a részemmé vált volna.

15 perccel hat óra előtt Úrnőm magához szólított:
- Gyere szépen kicsim, nemsoká ideér Mihalov úr, szeretném látni, hogy minden rendben van, had lássalak, fordulj meg szépen lassan.
Miközben forogtam ő végigsimította a ruhám, megigazította a ruhán lévő néhány aprócska gyűrődést, arrébb túrt egy kósza hajtincset, majd leültetett közvetlen maga mellé.
- Jól jegyezd meg amit most mondok, mert csak egyszer mondom el! Mihalov úr jelenlétében csak akkor beszélsz amikor kérdeznek, de akkor sem sokat!
- Értem! -bólogattam hevesen.
- És ami a legfontosabb, hogy nem nézhetsz bele a szemébe, csak akkor ha kifejezetten ezt kérné tőled.
- Hogyan? -szakítottam félbe.
- Csitt! Köszönsz neki, onnantól pedig meredten magad elé nézel, ha kéréssel fordul feléd akkor azt teljesíted, ezennel nem kell várnod az engedélyemre. Megértetted?
- Igen megértettem! -mondtam reszketve.

Pontban hat órakor kopogást hallottam, Úrnőm kiáltott:
- Mihalov úr? Fáradjon beljebb.
- Kezét csókolom hölgyem. Ó, pardon, hölgyeim! -szólt egy ismeretlen, de kellemes csengésű idősebb férfihang.

..folytatás következik..