Vacsora

Imádok a konyhában tündérkedni, a főzés egy hétköznapi varázslat, pont mint a jó szex.

Amikor különleges vacsorával készülök szívem választottjának mindig csak egy kötény van rajtam egészen a tálalásig. Míg pucér fenékkel kóstolgatok, énekelgetek eltervezem a kis meglepetéseimet számára, néha ráhúzok egyet a popsimra a fakanállal, de csak picit, mert ma nem nekem fog fájni. Csak élvezem. ;)

A kedvencét főztem, de hogy mennyit kap belőle azt még nem tudom, meglátom mennyire lesz kezes. Lezuhanyzom, hogy illatos legyek, mint egy finom tavaszi este. Nem csak a szememet csillogtatják meg a gondolataim, kénytelen vagyok kicsit elidőzni bizonyos testrészeimen, legalább egy alapos mosás erejéig. Piros ruhát, bugyit, necces combfixet húzok, cica szemeket firkantok és vörös ajkakat, kis parfüm, magassarkú. Ha így meglát máris tudja majd milyen estéje lesz, bár már reggel utaltam rá, hogy ma nálam lesz a fakanál. Nyílik az ajtó, forró csókkal fogadom, neki pedig villog a szeme, amint végigmér.
-Szusszanj egyet drága, aztán gyere vacsorázni, meztelenül!
Elterül az arcán az a drága mosoly, amit úgy imádok, rákacsintok és már el is vonul vetkőzni. Szeretem, hogy ilyen szótfogadó. Amikor visszatér a szobába odamegyek hozzá és szorosan hozzásimulok, dörgölőzködöm, mint egy cica, átölelem, simogatom, cirógatom, majd végig húzom a körmeimet a hátán, újra és újra, majd megcirógatom elől a nyakát és végighúzom a mellkasán a körmeimet, egészen le a már kőkemény farkáig.
- Kicsit felszisszen, kicsit összerándul, valami gond van, szívem?
- Nincs semmi gond, mondja halkan.
Ráteszem a kedvenc nyakörvemet a nyakára, nem szól egy szót sem, csak néz rám csillogó szemekkel. Beleakasztom az ujjamat a nyakörv karikájába és magamhoz húzom egy finom csókra, mire visszacsókolna már irányítom is lefelé, egyetlen hatásos szóval.
- Térdre!
Lelkesen térdel le elém, utasítom, hogy a kezeit hátul fogja össze és ne merészeljen hozzám érni. Így még nagyobb önuralomra van szüksége, mintha összekötném a kezeit, hiszen tudja, ha hozzám ér engedély nélkül, akkor nincs vacsora.
-Húzd le a bugyimat légy szíves, ügyesen a száddal!
Még be sem fejezem a mondatot már ráncigálja le rólam a fogaival a bugyikát. Nagyon ügyes vagy, dícsérem meg, miközben megpaskolgatom az arcát. Kiveszem a szájából a bugyit, végighúzom az arcán és rátekerem jó szorosan a farkára, nincs nehéz dolgom, mert áll, mint a cövek. Rádőlök a szépen terített asztalra és felkínálom a pucér fenekemet.
- Gyere Édes, itt az előétel!
Hozzám mászik térden állva és falná a fenekemet, de csitítom, először csak csókolgasd, puszilgasd, majd ha szólok megszagolhatod, nyughass! Zihál, érzem mennyire izgatott, puszilja a nagy, domborodó popsimat, pedig legszívesebben harapná. Hátranyúlok és feltárom neki a kincsemet, most megszagolhatod, igen, és most belenyalhatsz egyszer, na jó mivel ilyen ügyes vagy még tizenegyszer. Egyre hevesebben nyalja a fenekemet, amit én erősen tolok rá az arcára, hé ez már tizenkettő, lököm el magamtól.
- Nem tudsz számolni, vagy mi a csuda?
Tudod ugye, ezért mi jár, te telhetetlen? Bizony, hogy a büntetés, majd megtanulsz számolni közben legalább tizenegyig. A bugyimat letépem a farkáról és megsuhintom vele. Odanyomom az asztalra a felsőtestét, izmos, kerek feneke szinte hívja a fakanalat. Hozom is rögtön, szívecske van a közepébe vágva, tökéletes.
- Na, akkor te hangosan számolj én pedig adom, ami jár.
És számol édesen, mint egy kisiskolás, nem tiltakozik, ahogy csattan újra és újra a feneke egyik partján a fakanalam egészen tizenegyig, aztán megsimogatom a kipirosodott fenekét, majd rávágok még egyet, hogy meglegyen az a bűnös tizenkettedik is.
- Ugye, milyen könnyű tizenegyig számolni?-kérdezem tőle az állát az ujjammal feltolva.
- Igen, Úrnőm, nagyon könnyű-válaszolja kipirosodott arccal.
- Remek, akkor megismételjük a feneked másik oldalán is, hogy szép egyformán legyen piros a két fele.
Ő nem túl boldog ettől a pompás ötlettől, de szeretem a majdnem szimmetriát. Látom, hogy már kínlódik, ezért a hatodik csattanás után megjutalmazom, betömöm a száját a bugyimmal, figyelmeztetem, ha kiköpi száztizenegyet ütök a seggére, és tudja, hogy meg is tenném, ha muszáj, ezért szorosan a szájában tartja, míg megvan a tizenegy, plusz egy csattanás.
Megdicsérem, hogy milyen ügyesen számolt, kiveszem a szájából a bugyimat, csupa nyál.
- Húzd fel ezt a piros, csipke tangát! - utasítom, látom, hogy sérti az hiúságát. De mivel sajog a segge hát felhúzza, nem kívánna most több büntetést.
- Forogj lassan körbe nekem, gyönyörű vagy, szépen áll benne a farkad.
Az arca pont úgy lángol a szavaimtól, mint a feneke a fakanalamtól. Felülök az étkezőasztalra és szélesre tárom a lábaimat, elkezdem simogatni a puncimat.
- Gyere, térdelj ide a lábaim közé, tedd hátra a kezeidet, nem nyúlsz sem hozzám, sem a farkadhoz, amíg nem szólok, ha szólok.
Szótlanul teszi amit mondok, látom a farkán, ha hozzá érnék elsülne úgy feszül bele a bugyimba.
Leveszem a ruhát, hogy lássa a melleimet, a hasamat is, simogatom, markolom magamat, ő már toppog, szenved, mint a ketrecbe zárt tigris.
Hevesen simogatom a csiklómat, nem kell sok, hogy a csúcs közelébe jussak, amikor érzem, hogy mindjárt kitörök, magamhoz rántom a nyakörvvel.
-Dugj meg a nyelveddel!
Ahogy teljesíti a parancsot elélvezek egyből, összeszorítom a combjaimat és közéjük a fejét, falja a tocsogó puncimat. Én pedig szorítom magamhoz és minden gyönyört nekiadok. Csitulnak a hullámok és a nyelve csapásai..megcsókolom a száját, hagyom, hogy falja kicsit a számat is.

Hallom, hogy kordul a gyomra, tálalok, leülünk az asztalhoz egymással szembe, én meztelen vagyok, ő a bugyimban. Mindketten még zihálunk, piros az arcunk, csillog a szemünk. Látom, hogy feszeng.
-Mi a baj Kincsem? Fáj a segged? Adjak rá puszit?
-Beleélveztem a bugyidba. - böki ki mosolyogva.
-Óhhh, hát semmi baj, megoldjuk. Fagyit akartam desszertnek, de akkor a te adagodat is megeszem én, a te desszerted meg ott van a bugyimban.
Jó étvágyat, egyél!