Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A Kisherceg

Törölt felhasználó
2019. 05. 19. 21:59 | Megjelent: 957x
Nos ez nem a méltán híres regény beteg változata lesz. Eszembe se jutna egy szívhezszóló ifjúsági könyvet megcsúfolni.
Csupán utólag ezt a fedőnevet találtam ki főhősömnek, mert úgy vélem ez pontosan illik rá.
Emlékeimben is úgy él mint az ártatlan naivitás megtestesítője, aki mocskosul keres valamit a világban.
Egy hosszúra sikeredett randi alkalmával volt lehetőségem közelebbről szemügyre venni ezt a csodát. Ártatlan szemeivel bámul bele a világba, a nézetei naprakészek, habár itt-ott kissé gyerekesen hajlamos hinni dolgokban, ami kifejezetten tetszett nekem.
Kisherceg korán ébredt, s bár nem hazai terepen volt, de készségesen ágybaszállította a kávémat. Nem tudtam eléggé értékelni, mert nekem az igen korán volt még, de nem zsörtölődtem, megköszöntem és kómásan kortyolgattam a takaró alatt, ő az ágy végében ült borzas hajjal, kissé komikus látványt nyújtott ahogy tolja magába a fekete nedűt. Nem igazán vettem eddig jobban szemügyre, mert nem tudtam betelni azzal, hogy a karjaiban fekszem. Megbaszta az agyamat rendesen.
A reggeli részemről kimarad, megnyugtató, hogy ő sem ragaszkodik hozzá.
Annyi mindent akartam neki személyesen mondani, de nem jut eszembe semmi egész délelőtt, a fene enné meg. Fekszünk, játszunk, néha váltunk pár szót. Mintha már hónapok óta itt lenne. Zavar a saját zavarom.
Nekiállok ebédet készíteni. Rántott húst ígértem. A konyhába telepszik, hol a telefonját bújja, hol engem néz. Ha akkor kellett volna felvágnom a húst, biztosan elvágom a kezem. Amennyire lehet, a pultot és a kaját nézem. Előkészítem a megszokott munkasort: a lesózott hús az elején, majd liszt, tojás, zsemlemorzsa, s a sor végén a serpenyő és a tálalóedény, amire kiszedem.
Kisherceg egy "segítek" kíséretében feláll és nekiáll panírozni. Ez egy számomra idegen jelenség volt. Kissé ügyetlen volt, de belül megmosolyogtam a jelenséget. Eszembe se jutott kritizálni, pedig egyébként szokásom.
Elkészült a kis ebéd, nyugalomban elfogyasztottuk, s ledőltünk kipihenni az ebédkészítés fáradalmait.
Szelíden csókolgatta a homlokomat, melyet igyekeztem a nyakába fúrni, végül elhelyezkedtem és élveztem a dolgot. Szeretett egyébként beszélgetni, de valamiért nem ment most, nem tudtam rá értelmes magyarázatot találni, s belül bántott is a dolog.
Én, akinek élete-halála a D/s, sosem gondoltam, hogy ennyire közvetlenül és hamar találkozom a pszichológiai oldalával. Tudtam, hogy megbízom benne és tudtam, hogy kibaszottul az övé akarok lenni. Az elmémet kapta el, s hiába a napokig tartó szótlanság, így sem eresztette el egy pillanatra sem. Nem csináltam nagy felfordulást abból, hogy eljött hozzám, amit utólag bánok, de az a tapasztalat, hogy megszokják s utána elvárják a férfiak, s ez nekem igencsak terhessé válik egy idő után. Igyekeztem a realitásba kapaszkodni, s azt az oldalamat adni, melyet a későbbiekben is nyújtani szerettem volna.
Teltek a napok és egyre jobban magaménak éreztem a helyzetet, hogy Kisherceg mellettem van és engem eltelít a zen-i nyugalom és a boldogság, habár ezt igyekeztem palástolni valamennyire.
Végül eljött a nap, amikor otthon kellett hagynom. Nem szívesen tettem, de dolgoznom kellett. Ez volt az első olyan alkalom, amikor siettem haza, mert tudtam, hogy várnak otthon.
Szájon csókolt köszöntésképp, majd közölte, hogy fáj a torka. (Itt egy kicsit tikkelt a szemem, később hetekig beteg voltam.)
Itt említést kell tegyek az együttlétekről. Több orgazmusom volt néhány nap alatt, mint az összes többi aktusom közben életemben. Rám figyelt. Velem törődöt. Az igazat megvallva én is örömmel elégítettem ki ahogy csak tudtam. Láncok és bilincsek nélkül birtokolt. Egyszer sem kellett sehová húznia a kezem, vagy a fejem. Egyetlen érintéssel rartotta ott ahol valamelyiket is tudni akarta. Csak egy érintés, semmi több. Kibaszottul élveztem.
Másnap aztán véget ért az álom, mennie kellett. Munkába menet kísért el a buszig mely a vonatállomástól indult. A kollégáim egykedvűen várakoztak mikor megérkeztünk. Kéretlen mosoly ült ki az arcomra, azt hiszem ez a büszkeség volt. Hozzábújtam még utoljára, s eltorzult az arcom. Majdnem sírtam, hogy elmegy. Ennek véget vetve sietősre és felszínesre fogtam a búcsút. Különben tényleg megsirattam volna. Ahhoz meg túl büszke vagyok.
Így hódítottak meg négy nap alatt.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.