Titkok a pincében

Ha a szolgának van egy kis ház a várostól távol, nagyon meghitt találkozó hely lehet, még akkor is csak félig kész a felújítással. A házban már volt kandalló, az két szoba közül az egyik ki is volt festve, a veranda és a pince tekintetében még nem történt változás.

Ahogy hallottam az Úrnő kocsiját közeledni, rohantam a ki a ház elé, hogy üdvözülhessem. Kinyitotta az a kocsi ajtaját, az ujjával parancsolóan a földre mutatott. Hanyatt feküdtem az autó mellett és mellkasomra tette magas sarkú cipőben ragyogó, istennői lábait. Pár másodpercig elégedetten nyújtózott, a cipő sarkát igen szépen benyomva a bordáim közé, majd utasított, hogy takarodjak arrébb. Benyújt a kocsiba és kivett egy kutyaláncot és egy tasakot. A láncot a nyakamra tette majd a pincébe vezetett. A falhoz állított és kivette a kis papírzacskóból aznapi szeánszunk kellékeit, a csipeszek, de maradt benne még valami, amiről nem tudtam, hogy mi lesz. Meztelenre vetkőztem parancsra kezemet tartóra tettem. Azzal kezdte, hogy a két mellbimbómra csipeszt rakott, majd a kezem a hátam mögé kellett tennem, és felpofozott, közben olykor kedve szerint helyes körmeit mélyen bevéste a mellkaromba, nyakamba és huncut örömmel 20-30 centi hosszan, alaposan rányomta emléket szántott a bőrömbe. A csipeszeket levette a mellbimbóról leütötte, felszedtem és feladtam neki. A kezével ebben a félig térdelő helyzetemben a vállam visszanyomta, hogy maradjak térdelve. A csipeszeket a nyelvemre tette, majd a hátam mögé állt és azt parancsolta, hogy csukjam be a szemem, nem nézhetek hátra, egyik kezében néha a hajamban turkált, néha a nyakam szorította, néha a mellbimbóm morzsolgatta, a másik kezét nem éreztem. Az egyre szaporább sóhajait hallottam, de természetesen közös bizalmunkat nem akartam elveszíteni, így nem szóltam, a szemem sem nyitottam ki. Az egyik pillanatban éreztem, ahogy sóhajtása egy megnyugvó légzésre vált és hullámzóan, de csillapodik, néha egy kis plusz szisszenés, majd csend. A fejem így csukott szemmel a pince porába nyomta és azt parancsolta, hogy csak akkor emelhetem fel a fejem, ha ő parancsolja. Hallottam, ahogy a kis cipőjét leveti, és az ingemre lép, leveti a tangáját, majd visszaveszi a cipőjét. Most felkelhetsz! – utasított – de a szemed nem nyithatod ki tette hozzá. A nedves fehérneműt a számba tömte és egyszer alaposan és határozottan megmarkolta a hajam.

Ismerős csilingelés, fém… Kivett a zacskóból egy korábbi szeánszainknál már használt erényövet, amit csak a szeánszok ideje alatt használtunk. Határozott mozdulatokkal préselte a golyóim a karikába, majd tette fel a ketrecet. Felnyögtem párszor a fájdalomtól, de igyekeztem szolgához méltóan tűrni, csattan a lakat, egy izgatóan bársonyos érintést éreztem az arcomon, majd ennyit mondott: 10 nap múlva jövök.