Átnevelésem története 2

Először, mintha csak egy szúnyog zümmögött volna. Aztán egyre többen kezdtek csatlakozni hozzá. Százak. Ezrek. Milliók. A zümmögés erőteljes zúgássá vált és kezdtem úgy érezni, hogy szétrobbantja a fejem. Kinyitottam a szemem és próbáltam kitalálni hol is lehetek, de a látótávolságomban minden táncra perdült, aminek következtében a fejfájásom mellé, erőteljes hányinger is csatlakozott. Fel akartam ülni, de rá kellett jönnöm, hogy jelen állapotomban ez lehetetlen és nem csak a szédülésem miatt, hanem mert ki voltam kötözve. Szemügyre vételeztem a helyzetemet. Egy ágyszerűségen feküdtem, amit furcsa foltok borítottak és rettentően bűzlött, a végtagjaim pedig az ágy 4 sarkához voltak kiláncolva. Legalábbis, akkor nekem így tűnt. A fejem felett valami furcsa szerkezet körvonalai látszottak, de képtelen voltam megállapítani, hogy mire is szolgálhat. Amennyire körbe tudtam nézni, az alapján úgy számoltam, hogy egy úgy nagyjából 25-30 négyzetméteres szobában lehetek. A falak festetlenül, zordan bámultak meztelen testemre és kezdtem magam határozottan kényelmetlenül érezni.

A fejfájásom múlni kezdett és a helyére lassacskán visszakúsztak az emlékeim. Egyre határozottabban és egyre részletesebben száguldottak a történések a szemem előtt, mintha csak egy mozgófilmet néztem volna, amit mindig ugyanahhoz a jelenthez tekertek volna vissza. Szinte éreztem a két kezet a bőrömön, ahogy határozottan megfogja és a tulajdonosa ölébe húzza a fejemet, majd ahogyan utat nyit ajkaim között a számba tolakodó hímvessző. Furcsa borzongás kerített hatalmába és rádöbbentem, hol is lehetek és hogyan is kerültem oda. Ismételten forogni kezdett körülöttem a világ és én a szemeimet lehunyva, zuhantam a sötétségbe.

- Ébredj kutya! - üvöltötte valaki, majd áramütésként ért az arcomba csapódó hideg víz. Rögtön magamhoz tértem és felnéztem. Ott állt felettem egy vödörrel a kezében és széles vigyorral az arcán. - Na végre! Itt az ideje elkezdenünk, így is már túl sokat lustálkodtál! - mondta nevetve. Megpróbáltam felkelni, de még mindig oda voltam láncolva az ágy négy sarkához. Láttam amint elővesz az ágyam alól egy nagy táskát, felrakja a mellettem lévő asztalra majd elkezd belőle kipakolni. Sajnos az asztal lapja magasabban volt annál, amit még láthattam, így kénytelen voltam a hangok alapján találgatni, a táska tartalmát illetően. Mikor végzett, elégedetten szemlélte az asztal tartalmát és közölte, hogy itt az idő. Egy gumicsövet vett elő, amit jó szorosan a péniszem és a heréim köré tekert, de úgy, hogy a két golyóm különálló részre került. Feszített, de annyira nem volt kellemetlen és éreztem, hogy a farkam merevedésnek indul. Ezek után krokodilcsipeszek kerültek a mellbimbóimra, majd madzag segítségével mindegyikre egy-egy fél kilós súlyt kötött, amiket átvetett egy a fejem felett lógó csigán. Szép lassan adta át a súlyokat a tehetetlenség törvényeinek, de én mégis úgy éreztem, hogy menten letépik a mellbimbóimat. Látván a szenvedésemet, rám mosolygott, megsimogatta a fejem, majd megszólalt:
- Nyugalom, ez még csak a kezdet. Persze, minden csak rajtad múlik. Ha, jól viselkedsz, hamar túl leszünk rajta! - mondta és ezzel egyáltalán nem sikerült megnyugtatnia. Egy rongyot tömött a számba, majd két tűt vett elő. - Ez most kicsit kellemetlen lesz. - közölte, majd egyesével átszúrta, a súlyok következtében égnek feszülő bimbóimat. Hallottam, amint a bőröm reccsenve utat enged az idegen tárgynak, majd elöntötte a fájdalom az agyamat. Üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért, de a számban lévő rongy túlságosan is jó hangszigetelőnek bizonyult. Így hagyott egy fél órára, majd visszatérvén, megszabadított a súlyoktól. A tűk helyére pedig két karikát rakott be. Ezek után, egy előzőleg besíkosított fémrudat kezdett benyomni merev hímvesszőm húgycsövébe. Ez a beavatkozás inkább kellemetlen volt, mint fájdalmas, bár ahogy egyre mélyebben belém hatolt, úgy kezdett a fájdalom is növekedni. Kiszedte a rongyot a számból, majd felmászott az ágyra. Letolta a nadrágját felém térdelt és nevetve az arcom kezdte csapkodni az álló farkával. - Gyerünk, kapd be! Kapd már be, na! - vihogott, én meg csak a fejem ráztam ellenkezésül. - Hát, jó. Ahogy akarod. - mondta, majd egy szerkezetet vett elő, amiből különböző drótok lógtak ki. Rácsatlakoztatta a húgycsövemből kiálló fémpálcára, majd a kissé kilógó rudat, teljesen betolta. Csak a makkomból két kilógó kábel jelezte, hogy valamit belém toltak. A szerkezetet áram alá helyezte, egy fali konnektor segítségével, majd ismét felém térdelve, a kezét egy tekerőgombon tartva, újra megkérdezte:
- Biztos nem akarod bekapni? Most még megteheted! - de, én újra csak a fejemet ráztam. - Rendben . - mondta, majd eltekerte a gombot. Éreztem, ahogy az áram átjárja a nemi szervem minden egyes sejtjét, majd égető fájdalom veszi át a helyét. Üvöltöttem, de ő csak vigyorgott, miközben az arcomat csapkodta méretes szerszámával. Fokozatosan tekerte feljebb az áram erősségét és eközben folyamatosan beszélt hozzám:
- Na, hogy tetszik? Tud ám ez sokkal többet is! Látom élvezed! Pedig hidd el, nem olyan rossz dolog faszt szopni. Mindössze csak kérned kell! Könyörögj azért, hogy leszophasd a faszomat. Én ráérek!

Nem tudom meddig bírtam. Összefolytak a percek – órák. Éreztem, hogy hamarosan megőrülök. Nem emlékszem mikor mondtam ki. Nem emlékszem, hogy könyörögtem-e. Csak azt tudom, hogy egyszer csak a számba került a farka és én őrülten szopni kezdtem. Emlékszem a kacagására, arra hogy megfogja a fejem és tövig nyomja a számba a farkát. A hányingerre, amit a makkja okozott, mikor behatolt a nyelőcsövembe. Megszűnt számomra a világ. Csak a fasz létezett, amit szopnom kellett. És én szoptam ahogy csak tudtam. Érzem a zsibbadást az állkapcsomban. A fájdalmat a torkomban. Az arcomon gőzölgő sperma szagát. Sírni lenne kedvem, miközben próbálok visszatalálni önmagamhoz. Mintha egy rossz álomban lennék.
Magam sem tudom miért, kinyitom a szám és a megnyalom a felső ajkam, pont ott, ahol nedves. Megkóstolom. Életemben először. Furcsa az íze, de nem kellemetlen. Érzem, ahogy vér kezd tódulni a hímvesszőmbe. Elsírom magam...

Folyt. Köv.