Orvosi és egyéb kezelések Félixnél (2)

A prof. most Gabriel nővérkéhez fordult s ezt mondta neki:
- Még gyakorolnia kell, ezért a még hátra lévő két hét után újabb egy hónapos gyakorlatra osztom be – két hét szünet közbeiktatásával! – nyilatkoztam ki Gábriel nővérnek, majd a Ketteskéhez fordultam. – Tényleg Maga volt az ügyeletes helyett eljáró az éjjel?
- Igen, én! – válaszolta Zsombor. – A többit is, jól adta elő Gábriel nővér. Azért kerültem ide, ezen intézmény falai közé, furfanggal, hogy beleláthassak abba, mi folyik itt! Éjjel volt szerencsém közelről is látni, mondhatnám has közelből! (Újra kitört a röhögés mindenkiből.) Mikor csillapult, Zsombor folytatta: - Meg kellett állapítanom, hogy a Professzor úron kívül - komoly - praxissal rendelkező nincs, ebben az intézményben.
- Köszönöm az elismerését kolléga úr! – mondtam gúnnyal a Ketteskének, s Gábriel nővért arra utasítottam, hogy krónikus túlzott magabiztossága, tudathasadásos állapota okán hozza majd le – később a lenti kezelőszobába - külön személyes kezelésre a Ketteskét, mát is beleszámítva, háromszori alkalommal. S elrendeltem, hogy a nővérek szakmai továbbképzésének alkalmai is ezek lesznek, így a megjelenésük kötelező azon. Megértették? – kérdeztem szigorúan mindkettőtől.
- Igen Professzor Úr, ott leszünk! – válaszolták egyszerre Kelen és Gábriel nővér.
Ezzel befejezettnek nyilvánítottam a mai vizitet. A nővéreket utasítottam a kezelések elvégzésére, a betegeket, pedig eltűrésére.
Mikor kimentem a szobából, kitört a röhögés mögöttem. Szinte egyszerre beszéltek mindahányan:
- Ezt jól elintéztétek – szólalt meg nagy nehezen a nevetéstől Zsolt. – Akkor gyerünk, jöhet is az első piócás kezelés, mert utána hat óra múlva lehet csak - a prof. utasítása szerint – a második kezelés. Nekem még délután indulnom is kell majd hazafelé! – szólt Kelihez. – Nővérke, ugye a kezelésen csak Magácska lesz jelen? – tette még hozzá kérdésként.
- Ha ragaszkodik hozzá Egyeske, akkor igen, de én ajánlanám a nyilvános kezelést, mert Gábriel nővérnek még sokat kell gyakorolnia s ne zárjuk ki/el a lehetőségtől! – nyögte ki nehezen a kacagása mellett a választ Kelen nővér.
- Pedig úgy szeretett volna Magácskával kettesben lenni az Egyeske, nővérke! – viháncolt tovább Zsolt. – Kettesben az Egyeskével meglátja, milyen vidám lenne az élet! A kezel(t) és a kezelés is adhatna Magácskának valami többletet ! – villantotta fel a lehetőséget a szituáció kibontakoztatására a továbbiakban.
- Ne prézsmitáljon, inkább előre, azaz pontosabban le a kezelőbe! – szólt Kelen nővér az Egyeskéhez, de szemével intett a többieknek is, hogy ne maradjanak le!
- Akkor Gábriel nővérke, megkérhetem, hogy a professzor úrnak is szóljon, hogy hamarosan a kezelőben az én kezelésemet is megkezdhető, ha Kelen nővér és Egyeske hamar végez egymással ! - jelentette ki sejtelmesen a Kettes beteg. – Jó lenne, ha a prof.-nak adna előtte valami (szív)erősítőt, hogy rosszul ne legyen mán ott lent! A látványtól, meg a röhécseléstől!
- Adok én Magának mindjárt itt és rögtön valamit, de az nem erősítő lesz! – mordult rá Zsomborra Gábriel nővér. - Itt utasítást az aranyos Professzor úr adhat csak! Maguknak, kuss, pofa alapállás, mert különben jön a kalapálás! Megértve? – utánozta a hanghordozásomat Gábriel nővér.
A nevetés, viháncoló röhögésbe torkollott, de azért elindultunk lefele a kezelőbe mindannyian. Ugyan a folyosón, Kelen nővér lassított, mert bizonytalan volt, hogy melyik helyiségbe menjen be, de Gábriel nővér megelőzte, s a sporttermet nyitotta ki és mutatta: - Itt a kezelő!
Bemasíroztunk az ajtón. Odabent Gábriel nővér vette át a parancsnokságot. Elhúzatta a középről a futópadot, s helyére egy nagy asztalt állíttatott a sarokból, amit leterített fehér viaszos vászonnal. Lejjebb húzta a középről lógó lámpát is, ami így jobban az asztalt világította meg, a terem többi része kissé árnyékba borult.
Intett még Zsombornak s kimenve a szomszéd teremből átcipeltek egy spéci szerkezetet is. Az állvány gördült négy kis keréken s egyben stabilitást is adva a szerkezetnek. Egy vastagabb, masszívabb rúdhoz volt rögzítve a V alakban elhelyezkedő vízszintes fém rudak, melyek felső része egyenes volt, de több helyen is át volt fúrva vízszintesen. A rúd mögött téglalap alakú, fémből készült keret állt, szintén az alaphoz stabilan rögzítve. Azokon is sok helyen fémkarikákat, csatokat, bőrszíjakat stb. lehetett megfigyelni.
Érdeklődve néztük, de nem tudtuk még elképzelni a célját, szerepét. Gábriel nővér intett Kelen nővérnek és Egyeskének, hogy övék a terep az asztalnál, ő és Ketteske hátrébb húzódott az árnyékba.
Ekkor beléptem s hoztam kezemben a piócás dobozt. Kelen nővér is bámulta a kezemben lévő dobozt s benne az izgő-mozgó furcsa nyálkás valamiket. Egyeske hasra feküdt az asztalon s széttette a lábait, karjait. Odaléptem, a megfelelő helyekre feltettem a piócákat, s közben elmagyaráztam azok élettani szerepét s a munkásságuk várható eredményét. Míg a piócák szívták magukba Zsolt vérét, s lassan kezdtek a feketéből rózsaszínbe, majd halványpiros színre változni, addig érdeklődtem Egyeskétől, hogy nem zavarunk-e majd, ha már Ő végezheti az eltervezett „kezelését” Kelen nővéren.
Egyszerre pirosodott el Keli és Gábor arca is. Összehúzott szemmel rájuk néztem s vártam Zsolt válaszát, ami megérkezett:
- Jobban szeretném kettesben végrehajtani, de már belátom, hogy egy ilyen „kórházban”, ahol még az egyébként szigorúan magányosan végzett egyéb személyes szükségletet is regisztrálják, megtekintik, mérik, szagolják stb. – sorolta (mi pedig megint dűltünk a nevetéstől), ez megoldhatatlan! Így hát – lehet, hogy egy kicsit akadályoztatva leszek - s feszélyezni fog a tudatalattim, de majd túlteszem rajta, pontosabban meghatározva bele teszem magamat a nővérke …ööööööö….kegyeibe! – vágta ki magát a végére.
(Mivel erre szinte mindenki - Keli kivételével - felnyerített) folytatta: - A lovakat tessék kivezetni, azok…ööööö…..méreteivel nem tudok versenyezni! – komolykodott még Zsolt.)
- Pedig éppen most akartam Kelen nővért arra utasítani, hogy nézze meg, hogy kanca ”tej” mellett, pontosabban az helyett, valamilyen csődör származék nem fejhető-e ki itt ? – szóltam, szintén alig tudván visszatartani, kitörő nevetésemet.
Keli még nagyobb zavarba jött s nem tudta mit tegyen. Ezért utasítottam, hogy vegye le és tegye a dobozba a piócákat. Megmutattam ennek módját. Ez a cselekvés, feladat, egy időre palástolta zavarát. Mikor Zsolton már nem volt egy pióca sem, felemelte fejét és megkérdezte Kelen nővértől komolyan, hogy milyen pozícióban kívánja elvégezni a csődörfejést? Az csak pirult tovább s nem tudott megszólalni.
Az Egyeske segítőkészen megmutatta a lehetséges pozitúrákat a hanyatt fekvéstől a térdelésen át a fél kézre támaszkodott, kifacsart testhelyzetig. (A nézőközönség megint dűlt a nevetéstől ezen.)
Mivel Kelen nem tudott választani, így Zsolt ez utóbbiban maradt, de kérte Kelen nővért, hogy sietve végezze, mert sokáig nem tudja ezt a pozíció megtartását garantálni. Erre megszólalt Zsombor, megkérdezve:
- Miért, mást tudsz garantálni? Te, vagy Kelen nővér, vagy ketten együtt? – kérdezte szinte vinnyogva a röhögéstől. Zsolt megsértődött!
- Én minden helyzetben tudok produkálni. – kezdte izgatottan a mondandóját, mire közbevágtam:
- Nem a produkciód garantálásában kételkedünk, inkább a sikerességében! Mi a szökőkutak közül azt díjazzuk, amelyiknek van erős középsugara, s az sem baj, ha kísérő sugarak is jól láthatóan kísérik azt! – fejeztem be az elvárásunk ecsetelését nagy hahota közepette.
Zsolt elhallgatott s szabad kezével Keli felé nyúlt. Megfogta a kezét, s odahúzta mutatva, kezdjen neki. Kelen nővér ebben ügyetlennek bizonyult, így Zsoltnak is be kellett segítenie, de végül is sikerült a „mutatvány”! (Mindenki fellélegzett, leginkább Keli!)
- Menjetek, majd gyertek vissza utána, addig mi a Ketteskét előkészítjük! – szóltam s mutattam kifele nekik. Megértették s kimentek. Mi pedig, Gáborral egymásra néztünk és Zsomborhoz fordultam: - Tudod, mire szolgál az? – kérdeztem Tőle.
- Már jó ideje nézegetem, de még nem jöttem rá, pedig valami rémlik, hogy hasonlót láttam valahol az interneten, de nem ugrik be mire, és hogyan használták. – válaszolta morfondírozva. – Én leszek a bemutató alanya? – kérdezte meg. Egyszerre bólintottunk. – Rendben, de akkor nem biztos, hogy látni fogom, inkább érezni! – jegyezte meg.
- Pontosan! – szólaltam meg – Még pedig nagyon is fogod érezni! Megvárjuk Őket is, remélem nem zavarnak le egy másik menetet ott kint! – Nem, már jönnek. Hallom őket! Rendesek, de kíváncsiak is! – tettem hozzá. Bejöttek, s csodálkoztak, hogy nem történt semmi.
- Csak nem elmarad a bemutató, mert Ketteske meggondolta magát és nem vállalja az áldozat szerepét? – kérdezte Zsolt. – Nem lenne méltányos velem szemben. – duzzogott. – Én is szeretnék valamit látni, tapasztalni máson is, nem csak mindig magamon! – zsörtölődött hangosan.
- Nem marad el, csak Titeket vártunk! – állítottam le a zsörtölődését. – Akkor kezdhetjük is! Állj oda elé, beállítjuk a V idom magasságát Hozzád! – szóltam s intettem Zsombornak is, hova álljon s Gábornak is, hogy segítsen az állításnál.
Addig engedtük a V idomot lefele, míg Zsombor combjának felső fele magasságába került. Itt rögzítettük, majd Zsombort mellen lökve ráhuppantottam a V idomra. Én az egyik, Gábor a másik oldalról kapta el a lábát, húzta szét, hogy pontosan a V megfelelő szára fölé kerüljön a combja s térdből behajlítva rögzítettük is bokáinál azokat. Ekkor elé álltam, Gábor meg mögé. Most hozzányomtam a kerethez a hátát s Gábor a kezeit kiterjesztve, könyökénél meghajlítva, felfelé állítva rögzítette a bilincsekkel a csuklóinál, könyökénél és a vállához közel is. Utoljára a mellkasán keresztül vezetett erős, vastagabb kötelet s azzal is a kerethez rögzítette. Végezetül a combjain is a V keret ágaihoz kötözte. Mindenki nézett, hogy miért kell ennyi helyen ki-, megkötni? Meglátták, mikor kezdetét vette a kezelés!
- Elektrosokk kezelést alkalmazunk! – jelentettem ki.
Elővettem a hat tappancsot, amit két – két helyen a combjaira, majd kettőt a hasára helyeztem el. Ekkor intettem Gábriel nővérnek, aki hátulról simogatni kezdte az ágyékát, farkincáját s az lassan merevedett már. Ekkor vettem elő és helyeztem fel a farka tővére a fém vastagabb karikát, amennyire csak rá tudtam húzni. Ezután mindent csatlakoztattam a vezérlő dobozhoz, és az áramerősség szabályzót fogtam meg, a jobb kezemmel. Alacsony frekvencián kezdtem s kis erősséggel. Így csak gyenge borzongás futott végig Zsomboron. Lassan emeltem a frekvenciát és az erősséget is. Erősödött a rengés, majd a farka kezdett még merevebbé válni, szinte teljesen megkeményedett. Ritkábbra állítottam, de nem nyúltam sem a frekvenciához, sem az erősséghez már. Intettem Gábornak, aki kimenve áthozott egy szerkezetet, amit Zsombor alá állított s plugot helyezett rá, amit kellően be is kent, valamint Zsombor ánuszába is juttatott kellő mennyiséget a síkosítóból. Most értette meg Zsombor, mire is szolgál a szerkezet! Egyszerre okoz itt is és ott is izgatást. Megindítottuk a szerkezeteket, de figyeltük Zsombor reakcióit. Jól bírta, még élvezte is. Megszólalt. - Lehet kérni ott alul, kicsit gyorsabb ütemet? Változtattunk, s láttuk az élvezetet, a kéjt is elterülni az arcán. Figyelni kellett nagyon, mert a kilövelléskor mind a két szerkezetet meg kell állítani. Sikerült. Zsombor kéjesen lövellt s voltak utórezgései is. Feloldoztuk. Úgy döntöttünk, hogy kis pihenő után megebédelünk, alszunk, majd 4 órakor megismételjük Zsolt kezelését, aki utána el is megy.
Megtörtént, de Keli is ki akarta próbálta a szerkezeteket s nagyon élvezte.
Ennyi volt a vasárnap. Este még négyesben kártyáztunk a teraszon. A vesztes mindig tízet kapott - a popójára - mindenkitől.
(vége)