Egy érdekes délután s éjszaka Pekingben (12)

Miután lenyalta s így „megkóstolta” a vérem ízét, a sarokból hozott valami sprayt, azt ráfújta, ami igencsak csípett, de láttam szinte azonnal összehúzta a bőrömet s megszűnt a vérzés.
Most megint visszament a sarokba, sokáig válogatott, majd kezében sok, rövid pálcikával tért vissza hozzám s gumikkal. Odatolt egy kis asztalkát is s azon elrendezte ezeket, hogy jól lássam, majd sorban vett mindig egy pár pálcikát s azok közé fogta először a jobb, majd a bal mellbimbómat, s mindkét végét áthurkolta a gumikkal, így közrefogva azokat. Kezdetben nem nagyon éreztem semmit, de egy idő múlva kezdett zsibbadni, majd érdekes bizsergést éreztem, ahogyan a vér már nem tudott beleáramlani s odanézve kezdtek is először rózsaszínűvé, majd folyamatosan világosodva fehérré válni. Ekkor már fokozatosan egyre erősebben fájt is, de mg tudtam tűrni, bár már erősen össze kellett szorítani a számat, hogy ne sziszegjek.
A következő, ami a pálcák közé került s össze lett szorítva az az egyik golyóm lett, majd a másik is sorra került s végül – bár ez kicsit macerásabban ment – a farkam töve lett. Mikor végre sikerült az is sorra került, hogy a testemtől elálló – golyóimat szorító pálcákat egy-egy távolságtartó harmadik pálcával eltávolítsa egymástól, hogy minél távolabb álljanak, azaz lógjanak.
(Ezt kíváncsian néztem, mert ennek okát, célját nem értettem. Csak később értettem meg.)
Még pálcák közé lettek szorítva a fülcimpáim s végül mindkét lában legnagyobb ujjai is.
Mikor végzett, a kínai domom hátralépett, végig nézett kedvtelve rajtam, s elmosolyodott.
Nekem már ugyan kevésbé volt kedven mosolyogni az érzett fájdalom következtében, de nem tehettem meg, hogy ne viszonozzam a kedvességét, mosolyát, így ha kínnal is, de mosolyogtam. 
Most a kínai domom széles mosollyal nézett, majd közelebb lépve, sorban megpiszkálta a pálcikákat. Volt, amelyiket kicsit még összébb is nyomkodta, volt, amelyiket csak megforgatta, de mindegyik tette növelte kínjaimat, amit iparkodtam palástolni.
Kicsit megint a sarokhoz lépett, valamit keresve válogatott ott a kitett eszközök között, majd végre megtalálhatta, mert visszatért hozzám, de kezében nem láttam semmit. (Biztosan a markában tarthatta elrejtve. )
Hirtelen megvillant a szeme s már le is csapott a keze.
Én pedig felüvöltöttem a fájdalomtól.
Az eddig markában rejtett rövid, de többágú bőr szíj korbácskával ugyanis pontosan az összecsíptetett mellbimbóimat találta el s ráadásul a bőr szíjacskák végei rákulcsolódtak a pálcikák végére s megrántották azokat szörnyű fájdalmat okozva.
(Rájöttem, hogy nem az általam eddig legfájdalmasabbnak tartott ütés a legfájdalmasabb, hanem ez! Az sem kutya, mikor pontosan az ember popóvágatában lévő anuszrózsáját találják el a mogyorófavessző végével.)
Szerencsére a kínai domom nem ismételte meg ezt az ütést, de kitalált helyette másikat!
Sok, kis, apró ütéssel körbeütögette a szintén megkötött, pontosabban pálcikák közé fogott, golyóim egyébként is feszes bőrét.
Ez nem fájt ugyan, de a sokszori ismétlés kiváltotta bizsergés is „fájdalomszerű” hatást keltett, így nem tudtam megállni, összeszorított szám ide, vagy oda, hogy hallhatóan ne sziszegjek.
A kínai domom elmosolyodott, s valamit elégedetten mondott, többször is, majd bólogatott hozzá, mellé.
(Valami olyan lehetett. Igen, pont ezt akartam!)
Mostanra már nagyon kényelmetlenül kezdtem érezni magamat: nem elég, hogy már jó ideje hátra volt kötve a testem mögött a karom, a bokáim is oda lettek kötve a kínzóoszlophoz, pálcikák közé lettek fogva s így elszorítva a golyóim, farkam töve, fülcimpáim, de még a lábaim nagy ujjai is s az utóbbi fájdalmak sem estek túl jól.
Észrevehette a kínai domom is ezt, mert mg kicsit megütögetett a rövid szíjú korbácskával a golyóimnál, a farkam tövénél, a hasamon is, de a mellkasomnál már csakúgy, hogy ne húzza meg a visszacsapódó szíj a pálcikákat.
Komótosan ugyan, de szép lassan a megkötés sorrendjében mindent leoldozott rólam s végül még a bokáimat is eloldozta – de óvatosan úgy állva, térdelve, hogy ne tudjam megrúgni, ha arra vetemednék. 
Végül még a karjaim kötést is feloldozta s mutatta ugráljak, mozogjak, csináljak karkörzéseket, szóval lazítsam el az izmaimat.
Jót tett a mozgás.
Lassan visszatért a vérkeringésem a normális medrébe.
Még meg is futtatott pár körrel a teremben, miközben próbált egy másik, már hosszabb szíjakból font bőr korbáccsal a lábaim közé ütve „elgáncsolni”, de szerencsére ügyesen mozogva mindig elkerültem a korbács szíjai végének a lábamra fonódását. Ugyan az ütések hatását, a csípéseket éreztem, de mik voltak ezek az előbbiekhez képest. 
Mikor látta, hogy már minden „rendben” velem, akkor odamutatott, ahol az előbb álltam s én pedig engedelmesen visszatértem, visszaálltam a korábbi helyemre.
Most is a sarokba ment s egy üveggel tért vissza a kezében s lecsavarva a tetejét belenyúlt, majd az ujjával kiemelt egy adagot abból s azt a valamit a mellkasomra kente. Újabbakat is vett az üvegből, amiket olyan helyekre kent el, ahol csak voltak szőrszálaim. Sok, csoportban.
Mikor végzett, mosolygott s egy kis adagot nyújtott felém, a szám felé.
Először nem értettem, majd igen s lenyaltam az ujjáról.
Méz volt.
Rájöttem megérezve a méz ízt, mi a célja ezzel.
A méz rá fog ragadni a szőrszálaimra, s mint a gyanta, annál fogva akarja lerántani a szőröket rólam.
Ez igen fájdalmas lesz, mert szinte kitépi a szőrtüszőkből a szőrszálaimat. 
Próbáltam felkészülni a fájdalomra, de nem az következett be, amire számítottam. 
Hanem, csak megfogta, megrángatta a szőreimet s mutatta, hogy nem fogja lerántani azokat, de cserébe kér valamit.
Jutalmat. 
Mivel teljesen szabadon voltam, nem voltam megkötve, megértettem, hogy ezt nekem kell kitalálnom s végrehajtanom. Már, mint a jutalom megadását számára.
Rövid gondolkozás után, azt találtam ki, hogy elé térdeltem, végig simogattam – érzéssel – a lábait, vádlijait, majd fokozatosan haladtam felfelé a combján, áttértem a belső combjaira is s végül a golyóihoz érve – benyúlva a sportnadrágja alá azok szárain át – cirógattam a farkincáját, ami még nem állt, de már éreztem a merevedését.
Elmosolyodott, intett a fejével, így lassan megfogtam a sportnadrágja alját s kezdtem lehúzni róla, óvatosan, kiemelve a már duzzadó szerszámját s végül lehúztam a térdéig. Ekkor rábuktam a farkára, szívtam, szoptam, de nem csak azt, hanem időnként mind a két golyóját, annak bőrét is megszopogattam, megszívtam, kissé meg is harapdáltam, majd újra a farkincájával foglalkoztam, míg csak végül el nem durrant.
Összerándult a teste, többször is, de kirántotta a farkát a számból s a mellkasomra juttatta „anyagát”.
Kár volt. 
(folyt. köv.)