Az egyszerhasználatos szolgák... (Igaz történetem) (x)

Hónapok óta keresek egy odaadó, lelkes, szubmisszív slavet magamnak, akit rendszeresen, heti, vagy kétheti alkalommal magamhoz rendelhetek pár órára. Sokan írnak, kb. a jelentkezők fele meg is felel a feltételeimnek, majd egy megbeszélt időpontban azoknak is a fele, harmada meg is jelenik nálam. Mintegy 10 jelentkezőből ez mindössze 1-2 főt jelent. Számomra fontos, hogy a szolga fiatal legyen, 40 alatti, megfelelően igényes, ápolt, egészséges, az intim testrészein szőrtelen. (utálom ha valaki szőrős, vagy ha nem borotválkozik, de igényes, ápolt szakállal, bajusszal még nem zavartam világgá senkit sem, főleg, ha ezt előre jelezte is)
A szolga a megjelenést követően még az előszobámban meztelenre vetkőzik, aztán van, hogy ellátom kéz- és láb- bilincsekkel, nyakörvvel, pórázzal, erényövvel, van, hogy nem, vagy csak részben, olyan is van aki, csak egyszerűen megmasszíroz és ezt nem látom szükségesnek. Ahogy felszereltem, ő kitakarít, pl. porszívózik, kivasalja, összeválogatja a ruháimat, harisnyáimat, fehérneműimet, letörölgeti a vagy 200 pár cipőmet, csizmámat, kitakarítja utánam a fürdőszobát, persze ezeket nem mind egyetlen alkalommal, hiszen kell, hogy jusson idő a kényeztetésemre is. Imádom, ha kiszolgálnak, ha ezüst tálcán szolgálják fel a kedvenc, rózsás csészéimből a kávémat, teámat, vagy esti szolgálat esetén a vörösboromat, pezsgőmet, hozzá a szendvicset, finom süteményt, csokoládét. Még jobban örülök, ha a slave van olyan odaadó, és ajándékkal kedveskedik nekem, és hoz egy finom, minőségi vörösbort vagy pezsgőt, valami gourmet sajttal, vagy lazaccal, libamáj patéval vagy pogácsával, esetleg eperrel, finom belga csokival. Ahogy minden úrnő, én is szeretem a minőségi ajándékokat. Imádom a finom dolgokat, a kiszolgálást, kényeztetést, odaadást. Persze ezek nem feltételek ahhoz, hogy valaki a szolgám lehessen, de mindig örömmel töltenek el.
A kiszolgálás alatt vagy azt követően kerül sor a különböző kényeztetésekre. Attól is függ, hogy épp milyen kedvemben vagyok, vagy, hogy éppen meglátogat-e a domina barátnőm, Lady Bogi, akivel nagyokat beszélgetünk. Szeretem a slavet bútornak, asztalnak, lábtartónak használni.
Amikor egyedül vagyok, megparancsolom, hogy készítsen finom lábfürdőt, aztán mossa tisztára a lábamat, utána finom krémmel kenje be a talpamat, lábfejemet, lábujjaimat, (nagy krémgyűjtő vagyok, imádom a rózsaolajjal készült termékeket például), majd masszírozza azokat gyengéden és csókolgassa, majd finom masszázsolajjal haladjon a bokámtól felfelé egészen az ágyékomig... Ha kellőképpen fel tud izgatni, akkor jöhet az orális kényeztetés is.
Olykor csizmaszeánszot tartok, és a lábmasszázs után felhúzatom a neccharisnyámat és a csizmámat, majd azt imádtatom a szolgával... Hosszasan nézem, miközben korbácsommal paskolgatom a hátát, fenekét, ahogy lassú mozdulatokkal nyalja a csizmám minden porcikáját úgy, mintha a lábammal vagy a kelyhemmel tenné meg ugyanezt. Imádják csinálni, én pedig vagy jutalmazok korbácsommal, lovaglómmal vagy nádpálcámmal, vagy büntetek érte, attól függően, hogy hogy dolgozik, kellően erotikus-e. Van queenningem is, azaz királynői székem, ahol a feje alattam van, én gyakorlatilag rajta ülök, és ahol akár órákig tartó orál kényeztetést parancsolhatnék magamnak. Na eddig senkivel sem jutottam el...
Van trónom, fáklyákkal, ami előtt pórázomon fogva térdel a szolgám, miközben masszíroz vagy a lábamat vagy a puncimat a nyelvével, kezével kényezteti.
Magam is igényes vagyok, ápolt stb.
Szóval a körülmények is adottak a jó szeánszhoz.
Jelentkezés előtt aktív az érdeklődés, akár napi 2-5 emailt is küldenek a szolga jelöltek, fotókkal, fantasztikus levelekkel, stabil és rendszeres odaadásuk biztosítékául már így előre...
Néhányuknak van már némi tapasztalata a BDSM világából, többen azt hiszik, hogy van tapasztalatuk, de még sosem volt rajtuk sem bilincs, sem erényöv, vagy nem is jártasak az orális kényeztetés terén. Kivételesen vannak olyanok is, akik már tényleg tapasztaltak ilyesmit.
Aztán eljön a várva várt szeánsz.
Megérkezik a szolga, némi izgalommal toporog a kapuban, betessékelem, levetkőztetem, felszerelem és elkezdődik a szeánsz.
A szeánsz, ami elméletileg az úrnő kényeztetését szolgálná, hiszen, mint mondják erre vágynak, hogy odaadóan szolgáljanak végre, hogy leboruljanak, hogy használva, megalázva, tárgyiasítva legyenek, büntetve-dicsérve, ha kell megvesszőzve vagy felpofozva, vagy csak sarokba állítva, nevelve, hogy úgy foglalkozzanak velük, hogy azt érezzék, mintha nem is foglalkoznának velük...
Na és ebben van ám a csapda, ebben rejlik a trükk.
Hiszen vége a szeánsznak, látszólag élvezték, bár nyilván egy porszívózás, mosogatás, csizma-vagy puncinyalás, kéz-, láb- vagy teljes testmasszázs sokkal unalmasabb, mint a fantáziában, miközben föl-le jár a keze a hímvesszőn otthon az ágyban, szóval nyilván sosem válik valóra egy fantázia a nélkül, hogy ne veszítene az értékéből. Hiszen ezért fantázia a fantázia, és valóság a valóság. De még olyan is van, hogy valaki láthatóan imádja a sessiont, élvezi, hiszen látom rajta, hogy mikor kerül módosult tudatállapotba, mikor szűnik meg az egója létezni, mikor adja át magát a szolgálatnak, alázatnak. Látom a tekintetéből, hogy imád szolga lenni, hogy hódol a csizmám előtt, hogy komolyan veszi a kéz-vagy a lábcsókot, hogy tényleg néhány órára más dimenzióba, a subtérbe kerül. Ilyenkor lecsendesül, megnyugszik, kisimul. Elkerüli a stressz, nem foglalkozik a mindennapok problémájával, csak itt van az itt és most-ban. A helyén van és jól érzi magát... Csöpög...Imádja a helyzetet és hálás.
Aztán a szeánsz végén elköszönünk, és felöltözik, és váltunk pár szót, mielőtt elköszön. Megbeszéljük, hogy 24 órán belül küld egy visszajelzést, ami aztán soha nem érkezik meg.
De vajon miért?
Mert ez az ő vágyvilága. Nem az enyém. Én csak egy eszköz vagyok neki ehhez. És ahogy megélte, amit akar, elönti a szégyen, a bűntudat, mert ébredezik és megijed ettől, amit megélt. Hogy talán baj van vele, hogy ő nem is normális, nem is igazi férfi, hogy micsoda perverz állat is, hogy erre vetemedett és a többi, és a többi és már húzza is vissza magát oda, honnan jött.
Előlem úgy tűnik el, mint a kámfor.
Benne az emlék, az élmény, amelynek hatására akkor élvez el, és ott, amikor csak akar.
Én meg hiába várom, hogy írjon...
Mert ilyenek az egyszerhasználatos slavek... benne vannak egy örök körforgásban, amely így néz ki: vágyódás, képzelgés, sóvárgás, acting out - azaz megélés, szégyen, bűntudat, fogadás, hogy soha többet, elkerülés, majd egyszer csak jön egy trigger, egy hang, egy kép, egy illat egy vágyódás, képzelgés, sóvárgás...
Csak miközben elment és a szégyen, bűntudat, fogadalmak fázisában elfelejtett visszajelezni, kapcsolatban maradni, már felégette a hidat maga mögött. Így kénytelen várni, vagy verni, vagy új áldozatot keresni, aki egyszer legalábbis elhiszi majd neki, hogy ő tényleg szolgálatra vágyik, a NŐ szolgálatára, alázatra stb.
Igazából a saját vágyai megéléséhez keres magának Úrnőt, és nem fordítva. Szerintem ez nem egy igazi szolgaság. De még ezzel sem lenne nagy baj, ha ezt előre bejelentené vagy megtanulná kezelni a ciklusait, és nem döntené romba az emberi részét, mert akkor jöhetne újra 3 vagy 6 hónap múlva, amikor már sóvárgás olyan erős benne, mint egy démon...
De addig is marad a tudat, és a remény, hogy végre találok egy igazi, odaadó, fiatal (18-40 közötti) és szimpatikus sex slavet, aki a mellett, hogy odaadóan takarít, masszíroz, felszolgál, talpat és csizmát nyal, még orálisan is jól tud kényeztetni az erényövében...
Mistress Olga