Álmok és valóság 1. rész

1. Fejezet
A Fórumbejegyzés
Forrón tűzött a nap a kertvárosi lakónegyedben, az utcák üresek voltak, mint nyáron mindig a déli órákban. A szinte hófehér beton szikrázva verte vissza a napsugarakat, árnyék alig volt. A házak nemrég épültek, így a néhány éve elültetett fáknak még nem volt idejük megnőni. A lakók kezdtek hozzászokni, hogy mediterrán mintára kénytelenek sziesztát tartani, mert a szabadban nem lehet elviselni a nagy hőséget.
A kis ház a lakótelepi forróság közepén mégis kellemesen hűvös volt. Halkan zümmögött a légkondicionáló, és a nappaliban a kanapén elégedetten hortyogott egy harmincas évei közepén járó férfi. Az ablakból lassan egyre szélesebb sávban tűzött a nap a lábára, így félig öntudatlanul lerúgta magáról a takarót.
Fent a padlásszobában csend volt, pedig Adri új laptopja be volt kapcsolva. Épp ezért szerette ezt az új gépet, szinte egyáltalán nem volt hangja, még a billentyűzetet is szinte teljes csendben tudta használni, ha odafigyelt.
A légkondicionáló itt fent is tökéletesen működött, Adri teste mégis forró volt az izgalomtól. A képernyőn egymás után jelentek meg a szavak, amiket fürge, bár sokszor megbicsakló ujjakkal gépelt be. Néha megállt, és gondolkodott, majd hirtelen összecsukta a laptop-ot, és kezébe temette az arcát. Halkan egy szót suttogott a kezébe: "Nem!". Majd lassan újra felnyitotta a képernyőt. Épp egy fórumbejegyzés volt előtte, élete első bejegyzése egy különleges témájú oldalon. A monitor bal felső sarkán egy ceruzarajzon két formás női csukló látszott, rajtuk csillogó ezüstszínű bilincs. Adri egy bdsm-fórumra írta első bejegyzését. Még játszadozott egy kicsit az egérrel a "Küldés" gomb felett, aztán hirtelen megnyomta és keményen lecsapta a laptop tetejét. Lentről hangos horkantás hallatszott, és Adri megint maga elé suttogott: "Csak meg ne tudja, Istenem, csak meg ne tudja... De úgysem lesz az egészből semmi..." Aztán hátradőlt az íróasztalhoz állított kényelmes bőrfotelben, és álmodozni kezdett. Amióta az eszét tudta, mindig ugyanúgy kezdte az álmodozást, elképzelte, ahogy egy világosbarna hajú, barna szemű férfi megsimogatja a nyakát, majd egy széles nyakörvet tesz rá. Ezután szájához emeli a lány kezeit, gyengéden megcsókolja, majd hozzáköti két kis kampóhoz magasan a feje fölött egy kereszten. Ezután játékosan megcsiklandozza a lányt a dereka körül. Közben végig a lány szemébe néz és mosolyog. Aztán rögzíti a derekát is egy széles bőrövvel. Végül a bokáit is a kereszthez bilincseli, majd forrón megcsókolja a lányt. Újra az arcát kezdi simogatni, aztán szorosabbra állítja a nyakörvet és a derekán a bőrövet is, így a lánynak nezezére esik levegőt venni. A férfi megáll előtte és csendben nézi, ahogy a lány levegő után kapkod, majd fokozatosan megszokja az új helyzetet és lassan, nyugodtan kezd lélegezni. Ekkor egymásra mosolyognak és a lány nagyra tátja a száját. A férfi beletesz egy piros latexgolyót, amit a hozzá tartozó szíjakkal a nyakörv mögött rögzít.
Adri hirtelen visszatért a földre az álmokból, mert a férje megint nagyot horkantott lent a kanapén. Vajon ő miről álmodhat? - gondolta, de jól tudta, hogy sajnos semmi olyasmiről, mint ő. Sokszor átbeszélték már ezt a dolgot, Péter szinte semmire nem volt hajlandó, amit Adri az ágyban kért tőle, így átvitatkozott és átsírt éjszakák után a lány végül belenyugodott abba, hogy a férjével nem tudja kiélni a vágyait. Később Péternek lelkiismeret furdalása volt, és elment odáig is, hogy kendőkkel kikötözte a lányt az ágyhoz, és úgy elégítette ki. Köteleket, vagy bilincset nem volt hajlandó használni, és mindig csak nagyon lazán, szinte csak jelzés értékűen kötötte meg a csomókat, így Adri bármikor ki tudott volna szabadulni. A lány úgy tett, mintha ez nagyon boldoggá tenné, és tényleg nagyon jólesett neki, hogy Péter ennyire kedvesen próbálkozott annak ellenére, hogy mennyire nem az ő világa volt ez, de mindez nagyon kevés volt a lány sóvárgó testének-lelkének, ő ennél sokkal többre vágyott.
Lentről újra nyugodt szuszogást hallott, így ismét hátradőlt, és onnan folytatta az álmodozást, ahol abbahagyta. Teste néha megfeszült, de aztán elernyedtek a tagjai, ő is elaludt, az álmodozás után nyugtalan álomba zuhant.
Közben a fórumbejegyzést egyre többen olvasták az oldal látogatói közül. Hiába, nem csak a kis kertvárosban töltötték sokan a számítógép előtt a déli órákat. Csak néhány sor volt az egész. Bár Adri százszor átfogalmazta, mégis sütött belőle, hogy egy tapasztalatlan lány bátortalan partnerkereső próbálkozása. A legtöbben gyorsan továbbkattintottak, néhányan mosolyogva nyugtázták, hogy íme itt egy új jövevény, újra kilépett valaki az álmodozások világából, legyőzte az első akadályt és többet szeretne, át szeretné élni végre mindazt, ami után elapadhatatlan vággyal epekedett már évek óta. Az olvasók között néhányan elgondolkodtak, hogy válaszolnak a lánynak, aztán hárman meg is tették. A fórumbejegyzés megjelenése után fél órával már három üzenet érkezett Adri titkos, csak erre a célra nyitott postafiókjába.
Minderről ő egyelőre semmit sem tudott, tovább aludt nyugtalanul a bőrfotelben. A férje közben felébredt, és készített egy koktélt. Nemrég kapta a koktélkeverőt a feleségétől, hozzá egy koktélos könyvet, így most hétvégenként minden délután újabb koktélokat kevert, több-kevesebb sikerrel. Adrinak eddig mindegyik nagyon ízlett, így ezen felbátorodva most kipróbált egy nehezebben elkészíthető italt is. Majd amikor kész volt, magának, és feleségének is töltött, és a két poharat egy tálcára téve felegyensúlyozta a padlásszobáig. Adri felriadt a poharak csörgésére és próbálta rendbe szedni magát. A nyugtalan alvástól kiizzadt, vörös volt az arca és csapzott a haja. Ahogy Péter meglátta, letette a tálcát és gyorsan hozzásietett.
"Baj van, rosszul vagy, Adri?"
"Nem, minden rendben, csak elaludtam és valami rosszat álmodtam"
A férje gyengéden megsimogatta az arcát. Adrinak erről eszébe jutott az álmodozása és még jobban elvörösödött. Péter ezt persze a vágy jelének vette, és elkezdte máshol is simogatni a lányt. Észrevette, hogy a bugyija olyan nedves, hogy átütött a kényelmes elasztikus nadrágon is, amit Adri mindig viselt otthon. A felesége fülébe suttogta a kérdést: "Mi volt abban a rémálomban?". Mindezt persze viccnek szánta, de Adri felugrott, és faképnél hagyta. Péter nem értette a dolgot, ő tényleg csak viccelni akart. A lány kiszaladt a fürdőszobába, de egy perc múlva visszajött:
"Ne haragudj, lehet, hogy mégis beteg vagyok egy kicsit. Nem baj, ha nem iszom meg a koktélt?"
Péter már rég elfelejtkezett a koktélról és most aggódva nézett a feleségére.
"Beteg vagy? Megfáztál? Mondtam én, hogy nem kellene ilyen hűvösre állítani a légkondit. Pihenj csak, én elmegyek sétálni kicsit. Hozzak Neked valamit a gyógyszertárból?"
"Ugyan, annyira nem vagyok rosszul. De hozz egy doboz C-vitamint. Úgyis elfogyott".
Péter elment, Adri pedig visszaült a laptop elé. Hat új üzenet, látta meg rögtön az kis ikon alatt. Megint elöntötte a forróság. "Ez a nap már csak ilyen lesz"-gondolta, és megnyitotta a levelezőoldalt. Az első levél egy reklám. A második is. Idegesen tovább kattintgatott. A harmadik levélben egyetlen mondat volt "Ha kellek, itt vagyok, ennyire rádizgultam. Majd két hatalmas kép egy férfi falloszáról, az egyik ernyedt, a másik merev állapotban. Adri elborzadva törölte az üzenetet. A következő megint reklám, majd két üzenet. Az egyik meglehetősen rövid, egy Kata nevű lány érdeklődött, hogy a feladott társkereső hirdetésében fiút, vagy lányt keresett-e. Mert ha lányt, ő szívesen találkozna vele. "Oh, tudtam, hogy valamit kihagytam az üzenetből"-gondolta Adri, majd írt egy rövid válaszüzenetet, amiben kifejtette, hogy heteroszexuálisabb már nem is lehetne, de megköszönte a lánynak, hogy érdeklődött utána és felajánlotta neki, hogy esetleg levelezhetnének a partnerkeresésben szerzett tapasztalataikról. Nagyon lassan nyitotta ki a hatodik üzenetet. "Ha ez is reklám lesz"-gondolta. Mert a tárgyban csak ennyi állt: "Frank". Egy viszonylag hosszú levél volt. Nem reklám, ez bizony szintén egy válaszlevél. Gyorsan átfutotta és a torkában kezdett dobogni a szíve. Ez Frank nevű fiú, aki nemrég él Magyarországon, részletesen leírta, hogy mit szeretne csinálni vele, ha Adri őt választja. Elkezdte olvasni újra, lassabban. A férfi kínos pontossággal írt le egy szeánszot az elejétől a végéig. Egy helyen a "lány" megfogalmazás helyett az "Adri" nevet használta. Ettől Adri hirtelen nagyon megijedt, de aztán hamar megnyugtatta magát, nem lehet abból semmi gond, hogy megadta a keresztnevét. Hány Adrienn nevű nő élhet az országban? Ezer? Tízezer? Semmi más személyes adatot nem adott meg magáról. Mindenesetre vigyáznia kell a jövőben is, -gondolkodott tovább-, nem szabad kiadnia magát. De egyszer mégiscsak el kell mondania, hogy ki ő, ha azt akarja, hogy történjen is valami. De honnan fogja tudni, hogy megbízhat a másikban? A legjobb lenne hagyni az egészet... Ilyesmin morfondírozott, miközben már harmadszor futott neki a srác levelének. Hopp, jutott eszébe, a fórumot is meg kellene nézni, hátha valaki ott válaszolt? De a fórumon nem talált semmit, a tagok már másról beszélgettek, az ő hozzászólása már nem is volt a címlapon, sőt már a második oldalról is lecsúszott. "Várok még", suttogta megint szokása szerint maga elé, majd holnap, vagy holnapután válaszolok, addig biztos jön még több üzenet is.