A másik oldalon

Pár napja zajlott városkánkban a szüreti fesztivál és ez alkalommal kirándulást tettem a "másik oldalra". Nekem a mulatság munkát jelentett, hiszen a rendezvény szervezői között szerepeltem. Több feladatot is vállaltam, hajnaltól éjjelig talpon volt a csapat. Estefelé egy italosztó pultnál dolgoztam, és már eléggé elfáradtam, ráadásul át is fagytam a nedves, hűvös őszi időben. Észrevettem, hogy egy idősebb, jóképű úriember feltűnően sokat ácsorog a pultomnál, szemüvege mögül barna szeme folyton engem keresett. Eleinte idegesített, mint minden ilyen közeledés. Én amolyan jó markolnivaló, husis menyecske vagyok és ez tapasztalataim szerint az idősebb férfiaknak tetszik nagyon. De engem meg egyre inkább az erős, harmincas pasik vonzanak és nem bírom elviselni a "papákat". Ebben biztosan első, félresikerült házasságom is közrejátszik, amit egy nálam 23 évvel idősebb férfival kötöttem. Mikor már sokadjára szólított meg átlátszó ürüggyel az úr, nevezzük J. -nek, hirtelen gondolat cikázott át elcsigázott agyamon: játszom egy kicsit vele, de úgy, hogy én diktáljak neki! Hamar felélénkültem ettől a gondolattól.
Kedvesen beszélgetni kezdtem vele, és láttam, egyre boldogabb ettől, sőt, merész pillantásokat is megengedett magának. Nem egyszer a kezemet is megszorította, vagy a derekamat fogta át egy-egy pillanatra. Jól van, gondoltam, benne vagy az én utcámban. Megbeszéltem vele, hogy munka után hazakísérhet. Hűségesen megvárt a csepergő esőben, jól megvárattam persze, elbeszélgettem a kollégákkal a melegedőben, míg ő kint fagyoskodott.
Elindultunk a kihalt utcán. Szándékosan nem hazafelé irányítottam a sétát, hanem a város széle felé, ahol alig állt már pár ház. J. meglepődve kérdezte, itt lakom-e?
- Mi közöd hozzá? - rivalltam rá hirtelen. Csodálkozva kapta fel a fejét.
- Mi ez a ... - kezdte hebegve, de nem adtam időt a folytatásra.
- Ide figyelj, te szánalmas kutya! - nem is esett nehezemre ez a tónus - azt hitted, kapsz ma éjjel egy húsos, nedves puncikát? Itt van nálam, amit akarsz, de nem olyan egyszerű ám, ahogy képzelted! Kellenék, ugye? Minek nézel te engem? Valami ócska ribancnak??
- De kicsi .. én nem.. illetve nem is tudom... - dadogta J. teljesen elveszítve a fonalat. Éreztem, hogy hatalmam van felette. Felnevettem diadalmasan.
- Játsszunk kicsit - ajánlottam majdnem kedvesen - és megkapod, amit szeretnél.
Nem tudom, mi játszódott le a dús őszes hajjal borított koponyájában, de pár pillanat múlva bólintott. Megragadtam a kezét és a lábam közé húztam.
- Küzdj érte, te kutya!
Szerintem soha nem beszélt ezzel a joviális úrral így senki eddig, és ő maga sem hitte, hogy ott áll egy sötét térségen, egy esős, hideg éjszakán egy alig ismert nővel, aki egészen különös erővel hat rá.
Rászóltam, hogy csókolja meg a kezemet, és mikor régies, tisztelettudó meghajlással elvégezte, nagy pofont mértem az arcára. Felsóhajtottam örömömben.J. megrándult, de ráüvöltöttem, hogy meg ne merjen nyikkanni, mert rossz vége lesz.
Tudtam, hogy sokat nem tudok kezdeni vele ott a pusztaságban, de nem is ez volt a fontos. Közöltem vele, ha engedelmes lesz, abban a kivételes szerencsében részesítem, hogy élvezheti dús testem kegyeit. Ettől aztán teljesen kész lett, és láttam, teljesen alárendelte magát.
Gondoltam, nevelek rajta egy kicsit, úgy mint gyerekkorában a tanítója. Láttam az odaszüremlő lámpafényben, hogy bokrok vannak a közelünkben. Törtem pár nedves ágat, letéptem a leveleket,kisebb gallyakat. Ráparancsoltam J.-re, hogy tolja le a gatyáját és térdeljen a földre, nem érdekel, hogy sáros lesz, úgyse látja senki. Mikor ott villogott pucér hátsója előttem, jól odacsapkodtam neki, és a nyögéseiből kivettem, hogy kezdi élvezni a dolgot.
Nocsak – gondoltam, micsoda egy vén ribanc ez itt.
Lehajoltam és alaposan megmarkolásztam a heréit, közben az ág végével böködtem a fenekét, nem kíméltem. Aztán feltérdeltettem és elölről a farkát kezdtem vesszőzni, néhány ütés a hasát érte, láttam a homályban, hogy csíkos is lett neki. A kabátja alatt nyitott mellényt és inget viselt. Az inget szétrántottam, csak úgy pattogtak a gombok szerteszét. Feltárult őszes szőrzetű mellkasa, azt is csapkodni kezdtem, pihenésképpen a mellbimbóit csavargattam.Közben szavakkal is gyaláztam, elmondtam mindenféle vén kéjencnek, stricinek, élvhajhász disznónak. Letoltam én is a farmeremet, és néha a popsim, vagy az ágyékomat az arcához szorítottam, de nem engedtem se megérinteni a kezével, se megcsókolni. Ütlegeltem aztán a kezemmel is mindenhol, pofoztam, vertem, rugdaltam, téptem a mellét és a farkát, fojtott nyögéseibe a lihegésem hangjai vegyültek. Aztán elővettem a melleimet és ráparancsoltam, szopja, mint egy csöcsösgyerek. Közben a dús haját markoltam és éreztem, hogy felizgultam. Megfordultam, és megengedtem neki, hogy kinyalja kerek, rugalmas popsimat, persze meg is ujjaztattam magam. Éreztem, ahogy remeg a vágytól és persze a félmeztelen testét átjáró hidegtől is. Nem teketóriáztam sokat, elélveztem az ujjain, majd a nedvet lenyalattam vele a saját kezéről. Gondoltam, ennyi is túl nagy jutalom volt egy ilyen hapsinak, és nem engedtem neki, hogy belém tolja a farkát. Rászóltam, hogy látni akarom, amint kiveri ott a sárban térdelve.Mikor a földre lövellt az ondója, hirtelen fellöktem, és elnyúlt a lábaimnál, mint egy béka.
- Tocsogjál csak a mocskosságodban – mondtam és meztelen fenekére, hátára léptem, jól belenyomtam a talajba. Majd rendbeszedtem a ruházatomat, felvettem az ő kabátját is, jó meleg volt. Csuklyát húztam a fejemre, és kényelmesen leültem J.-re. Volt nálam pár szál cigaretta, bár nem dohányzom, alkalmanként ital mellett elszipákolok egyet-egyet. Rágyújtottam, békésen eregettem a füstöt és persze J. fenekére hamuztam. El is akartam nyomni rajta a csikket, de ettől végül eltekintettem. Aztán felkeltem, a kabátját rádobtam és egy szó nélkül otthagytam. Mire ráeszmélt, hogy elmegyek, már távolabb jártam, de hallottam még, ahogy szólongat.
Az egyik e-mail címemet tudja és azóta minden nap jönnek a könyörgő levelei. De sosem válaszolok...