Hőség 2.

Forró, élő, mocorgó hüvely kesztyűben a kezem. Ennyire nyitva még soha nem voltál.

Vízszínű folyadék, meleg és fanyar illatú. Spriccelő orgazmusod van. A csiklód ritmikusan lüktet. Irányíthatatlanul élvezed.

Van még egy szabad kezem. Három ujjammal átfogom a péniszként kidudorodó csiklódat, mintha pénzköteget számolnék. Gyűrűs és mutatóujjam a tövénél tartja, hüvelykujjam fel-le mozgatásával pengetek rajta. Újra spriccelsz, de ez már pisilés is. Mennyi van még benned?

Könyökömig nedves vagyok amikor kihúzom a kézfejemet belőled. Cuppanó, nedves hanggal szabadulok. Sóhajtasz. Nagyon fájhat a klitoriszod, már sötétbordó a színe.

Eloldozom a szádat fogvatartó kötelet. Megcsókollak. Simogatom az arcod. Remegsz és fáradt vagy. Nagyon tetszel. Meztelen talpadat simogatom.

Szó nem hangzik el közöttünk. Hallgatjuk a zenét. Én nyugodt vagyok, te meggyötört. Erős vagy, mindig tartod magad. Soha nem adod fel, pedig már vártam, hogy megtörsz.

Visszalépek a szőnyeghez, megtörlöm a kezem. Kortyolok a whiskeyből, füstös és karcos.

Sebészollóval levágom a csiklódról az elkötést. Felordítasz a fájdalomtól, ahogy másodpercek alatt visszaáramlik a vér a megkínzott húsba.
- Ssssssss.......- csitítlak hozzád bújva. Azonnal elhalkulsz, némán könnyezel.

Eloldozom a felkötött lábadat, és segítek földre rakni az elgémberedett végtagot. Arcod elárulja, hogy szenvedsz, mégis a hála apró fénye csillan a szemedben.

Friss vízzel itatlak.

Eloldozom a másik lábadat is, majd mindkét bokádat összekötözöm. A pisid és orgazmusod tócsájában állsz.

Egy szál kötél áthurkolódik a bokádat tartó kötözésen. Hátad mögé lépek a kötéllel. Néhány másodperc múlva erős rántással mindkét lábadat kihúzom alólad, és egy hurkon átvetve a lábaidnál fogva a magasba emellek.

Tested homorú ívben hajlik. Ha a feneked felől nézzük. Mindkét cicid csúcsként emelkedik ki a mellkasodból. Talpaid a szálkás tetőgerendához tapadnak. Kecses íjként megfeszül meztelen tested.

Lehajolva férek csak el alattad. Két kézzel egyszerre simítom a bőrödet fenéktől hónaljakig. Egészen gyengéden. Beleborzongsz. Majd a feneked résétől a gerinceden végig, ugyanezzel a mozdulattal.

Megérintem a szeméremdombod. Felszisszensz és a homorú ív elhúzódik. Fáj ott.

Az első csepp viasz a V alakra csöppen a farpofáid találkozásában. Vörös, mint a vér. Egy ér csorog végig a gerinced mentén, kis tócsában kihűlve megszilárdul. Égetően forró patakokban folyik a hátadról egészen a bordáid és hasad irányába. Öntöm rád a forró viaszt, vörös esőcseppek hullanak a száradó betonra.

Vergődve rázod le magadról az izzó patakokat, hátsód absztrakt reliefnek tűnik a gyertyalángok táncoló fényében.

A sarkadra is öntök olvadt gyertyát. Végigcsordogál a vádlidon, majd a térdhajlatodat megkerülve lecsöppen. Még több viaszt olvasztok.

A tarkódról elemelem a hajadat, és a nyakad finom pihés bőre felett kiöntöm a nagy gyertya folyékony, olvadt anyagát. Felsikoltasz, fejedet próbálod elrántani, de hajadnál fogva tartalak. Újabb adagot csurgatok végig a nyakadról a gerincoszlopod homorú vájatába amely a derekadnál kialakult viasztóba csordogál.

Lerakom a gyertyákat. Újra nyugodtan lógsz, ívben kikötözve. Megtörtnek és elgyötörtnek látlak. Csókólózunk. Hosszan, szenvedélyesen. Izgatott vagy. Felizgatott.

A szőnyegen fekszel mellettem. A viasz néhol még vörösre színezi a bőrödet, a nagyját már lehúztam rólad jókora darabokban. Simogatlak, dédelgetlek, hallgatjuk a zenét. Fáradtan, meggyötörten de kielégülten hajtod a fejedet az ölembe. Az imént dugtunk izzadtan és vadul. A kínzószerszámoktól eltekintve romantikus hangulat uralkodik.

- Látod ott azt a ládát? - kérdezlek.
- Azt a nagyot? Mi van benne? - kérdezel nem titkolt kíváncsisággal.
- Még semmi. Meg szeretnék neked tanítani néhány szabályt az udvariasságról, alázatról. Ez a láda lesz az első leckéd része. - Látom a szemeidben a csodálkozást.

Néhány perc múltán a másfélszer másfél méteres, ugyanilyen magas faládán térdelsz. Még mindig meztelen vagy. Fejed a faláda tetején kialakított szűk, kalodaszerű nyílásba dugva, teljes sötétségben. Csuklóid széles vas bilincsekkel szintén a láda tetejéhez csavarozva. Combjaid közepes terpeszben, térdednél és bokáidnál egy-egy vaspánttal és csavarokkal a ládához rögzítve. Lábfejed leszorítva talpaid védtelenül felfelé néznek. Feneked a mélyen meghajló térdelő tartás miatt szintén hozzáférhető, kidomborított pózban. Két szép melled szabadon lógva várakozik.

Bekapcsolom az éjjellátó infrakamerát. Egy apró monitoron látom az arcodat a láda feneketlen sötétjében. Szemeid kísértetiesen fehérlenek a monokróm infraképen. Rémültnek tűnsz.

- Hogy érzed magad? - kérdezlek
- Szörnyű ez a sötétség - jön a folytott válasz a monitor hangszórójából.
- Nem vagy sötétben, majd később meglátod.
- Akkor most érezni fogsz valamit, amire te a számomra megfelelő módon fogsz reagálni. Ha nem teszed ezt, akkor folytatom, egy következő teszttel. Addig csináljuk, amíg nem érzem úgy, hogy megtanultad a leckét. Értetted?
- Igen, hallottam, de mit értesz azon, hogy megfelelő reakció? - Kérdő hangsúlyod a teljes tanácstalanság rémült remegését tartalmazza.
- Meg fogod tudni!

Egyetlen tiszta erőből leadott nádpálca ütés a lerögzített talpad közepére. Pontosan a talpboltozatodra. Üvöltesz, dobálod magadat, próbálod kitépni a bokádat tartó bilincset.
- Bassza meg!!!! - kiabálod, az első sokk után.
- Hibás válasz!

A második ütés erősebb, majdnem milliméterre ugyanoda. A nádpálca rojtosra törik a csapás erejétől.

Kontroll nélküli sikoly szabadul ki belőled, az LCD hangszórója eltorzítja a hangodat.
- Ez nagyon-nagyon fáj, könyörgöm, elég legyen! – rimánkodsz sírva.
- Rossz válasz!
A harmadik ütés egy vékonyabb ám annál rugalmasabb rattán vesszővel minden erőt beleadva, hajszálpontosan ugyanarra a pontra érkezik. Talpad bőre abban a pillanatban tűszúrásnyi véraláfutásos pontok tucatjaival lesz tele.

Sikolyod csillapodásával zokogó hangon válaszolsz - Nem tudom, mit kellene mondanom, Uram! Kérlek ne folytasd a talpam kínzását, nem bírom tovább!

- Még mindig rossz válasz!

A negyedig ütéstől a levegő beléd szorul hang nem jön ki a torkodon, csak összeszorított szemeidből a patakzó könny.

Egy perc is eltelik némán, megfeszült izmokkal. Nem szólsz.

Punciajkaid közben teljesen szétnyíltak, nedvesség csillog rajtuk. Ánuszod ki-be lüktet. Várok.

- Köszönöm, Uram, bocsánatodért esedezem! - szipogod.
- Nem hallom?
- KÖSZÖNÖM, URAM, BOCSÁNATODÉRT ESEDEZEM! - ismétled el hangosabban is.
- Helyes válasz! Látod nem is volt annyira nehéz! Akkor folytassuk a második leckével.
- Uhhh! - nyugtalanul mocorogni kezdesz.

Tenyeremmel végigsimítom a puncidat. Nedves, meleg, szétnyíltak a szeméremajkak. Két ujjal benyúlok a hüvelyedbe, miközben másik kezemmel a csiklódat izgatom. Nagyobb adag hüvelyváladékot kanalazok ki belőled, amit a segglyukadba kenek két ujjam bedugásával. Szűk vagy, és itt is nagyon meleg. Izmaid tiltakoznak, aztán engednek, mintha egy kaput nyitnál meg előttük....