Ismeretlen (2.rész)

Mary összerezzent a hangra.
Kinézett az ablakon, és egy régi belvárosi épületet látott a parkoló autó közvetlen szomszédságában. Az utca fényei még káprázatosabb hangulatot adtak neki. Most ébredt csak rá, azt sem tudja ,hol van. Annyira belemerült gondolataiba, hogy nem figyelte merre mennek, mennyi ideig haladnak. Túl könnyelmű volt. De aztán amilyen gyorsan jött ez az érzése, olyan gyorsan tova is illant. Nem lesz semmi baj. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból bár félt, mégis belül olyan fokú bizalmat érzett az ismeretlen férfi iránt, hogy nem gondolkodott sokáig azon,hogy kiszálljon e az autóból. Mary megfogta a kocsi ajtajának kilincsét és meghúzta, az ajtó pedig résnyire kinyílt. Sóhajtott egyet, majd hirtelen erős rántást érzett a karjában és az ajtó feltárult, a férfi pedig ott állt mellette.
-Jöjjön Kedves! Ne féljen!
Reménnyel és bizalommal telve követte a férfit a birodalmába, az ígéretek birodalmába.
Mikor Mary átlépte a tetőtéri lakás küszöbét úgy érezte, szíve már a torkában dobog. Mögötte halk kattanással jelezte egy hang, az ajtó kulcsra zárult. Izgatta ez a fajta új és bizsergető félelem. Hangulatos szobába vezette be a kedves. Leültette egy fotelbe, és arra kérte itt várjon, míg visszajön.
Magára maradt ismét. Végigpásztázta tekintetét a szobán, mely barátságosan volt berendezve. Csak az utcáról beszűrődő fények, és az ágy melletti éjjeliszekrényen pislákoló gyertyalángok fényei világították meg.
Az ablakot klasszikus, arisztokratikus hatású, nehéz függönyök díszítették. Olyan zöldben pompázott, mint az a magas háttámlás bársony fotel, amiben ült.
A szoba közepét egy hatalmas, impozáns ágy foglalta el. Hívogató volt. Rajta a fekete selyem ágynemű, melyben talán hamarosan elmerülhet.
Hátradőlt a fotelben, szemeit behunyta. És várt.
Mary már sokadszor érezte úgy a mai este folyamán, hogy teljesen elvesztette az uralmat a történések felett.
De hát, nem ezt akarta? Nem ez hajtja mindig?
Nem erre várt eddig, hogy valaki elérje azt nála, hogy legyőzze az akaratával, az erejével a lényével?
Sokan nem értik ezt. A barátnője sem értette. Pedig mindig azt gondolta, hogy igazán ismerik egymást. Eddig mindenben teljes mell bedobással egymás mellett álltak. Most pedig betegesen perverznek titulálta. Na és? Majd ezentúl nem mond el neki semmit. Ezt nem értheti senki. Csak Ő. Ő megértette. Az első beszélgetésnél is. A mondatait szinte befejezte. Mintha belelátott volna minden rejtett zugába. Felismerte a titkát. Azt a titkot, amit nagyon sokáig önmaga előtt is rejtegetett. És csak az érzést ismerte, ami hajtotta, az ismeretlen felé. Az elmúlt napok beszélgetései alatt úgy érezte, olyan számára ez a kedves idegen, mint a tükör. Oly sok mindent tudott meg saját magáról, a lelkéről, hogy úgy érezte, egy teljesen más Mary született.
Mindig zárkózott nőnek gondolta magát, és eleinte őt is megrémisztette, milyen fokú bizalommal fordul a férfi felé. És hogy volt képes magáról órákon át, csak mesélni, mesélni, mesélni. Ettől aztán felszabadult, miközben egy másik énje észrevétlenül édes rabságba hajtotta fejét.
Ha jól belegondol, a férfi kis pelenkás kora óta tud róla mindent. Ő pedig még a nevét sem. Nem tudja ki ő, honnan jött, és hova tart. Csak az életről, szerelemről, hiányról és vágyakról szőtt gondolatait ismeri. Mégis bízott, mert Mary úgy érezte, utat kapott a férfi rejtekébe. És ettől a titokzatosságtól vált a játék még izgalmasabbá. Az első. Egyszeri és megismételhetetlen. Ennek a találkozásnak ez lesz a varázsa.
-Álljon fel és jöjjön ide hozzám!
Összerezzent a hangra ami kiszakította a gondolataiból. Értetlenül felnézett mintha nem tudná ki és miért szólt hozzá. Majd mikor tudatosult benne, nyelvével picit megnedvesítette szája szélét. Megszorította a fotel két karfáját majd felállt. A férfi eközben rezzenéstelenül figyelte, tekintetét nem vette le róla, fejét pedig kicsit feljebb emelte. Mikor Mary felállt kinyújtotta felé a kezét tenyerét felfelé tartva. Csak pár lépés gondolta a lány.
Pár lépés, és elkezdheti azt az utazást, amit az elmúlt pár napban már gondolatban számtalanszor, számtalan formában megélt. És most végre megérintheti, beszívhatja az illatát. Tenyerét a feléje nyújtott kézbe helyezte, és mikor odaért a férfi elé sem engedte el. A kedves a másik kezével tenyerébe fogta az arcát, hüvelyk ujjával alig érezhetően megcirógatta. Majd keze lassan hátrasiklott Mary nyakára, ott elidőzött egy darabig, majd egy határozott mozdulattal beletúrt a hajába, belemarkolt, fejét ívben hátrahúzva. Az idegen épp csak egy pillanatig rezzenéstelen arccal a lány szemébe nézett. Aztán nem tétovázott tovább, szája rátapadt Mary ajkaira. Soha nem volt eddig ilyen megsemmisítő csókban része a lánynak, egyszerre élte meg a mennyet és a poklokat, egyszerre érezte magát megsemmisítve, és felemelve. Érezte, hogy ezzel a csókkal végképp megpecsételődött az élete. Már nem akar, de ha akarna sem tudna többé szabadulni az idegentől. Mary úgy viszonozta a csókot, mint egy fuldokló, aki most kapja meg az éltető levegőt. Aki most szívja magába a tudást, egy új,számára eddig ismeretlen világból.
Mikor a férfi elengedte, Mary lábai már remegtek az átélt, és a még előtte álló izgalmaktól. Kábán meredt maga elé.
Néhány pillanat múlva azonban visszatért a valósághoz és értetlenül pislogva meredt maga elé. Nem tudta elhinni hogy ez tényleg vele történik. Vele ilyen nem történik. Vele sosem történik különleges izgalmas dolog, csak átlagos dolgok. Ujjaival megérintette a száját és végigsimította ott ahol az előbb még a férfi megcsókolta. Lehunyta a szemét. Oh Istenem- gondolta. Ha most kisétálna az ajtón is elégedett lenne. Miközben gondolatai száguldoztak fejében észre sem vette hogy lassan megnyugszik, légzése lelassul és a szíve sem ver már úgy mint az előbb. Érezte, hogy a férfi eltűnik a közeléből, ekkor megijedt és kinyitotta a szemét. A férfi nem volt sehol, megfordult a tengelye körül, ott volt. Elfoglalta az ő helyét a fotelben és ránézett.
Nem kellettek szavak. A férfi várakozó tekintetéből is kiolvashatta a lány, mi a dolga. Elkezdett hát megszabadulni minden ruhadarabjától. Lassan vetkőzött. Közben közben úgy fordult, úgy rakta formás lábait,úgy tolta ki feszes fenekét, hogy tessen a férfinak. Ezt akarta. Nem volt most más vágya, csak hogy Ő, örömét lelje benne. Minden egyes levetett ruháját gondosan összehajtott, majd háttal a férfinek lehajolva, láttatni engedve izgató kis háromszögét letette a mögötte lévő fotelbe. Miután végzett, megfordult és lehajtott fejjel, piruló, izgalomtól lázas arccal közvetlenül a férfi elé lépett.
Mary érezte, hogy lábai közt aprócska folyamban megindult kéjnedve lefelé. És bár türelmetlenül várta az érintést, akarta már nagyon a beteljesülést,mégis , ebben a percben úgy érezte, szeretné megállítani az időt. Nem akarta, hogy vége legyen, arra vágyott, örökké ebben a mindent elsöprő csodás állapotban lebegjen.
Akaratlanul is kis terpeszben állt meg a férfi előtt. A kedves idegen először végigsimította combjai belső vonalát, egészen fel, de a vágyott pontot elkerülte. Majd a hasát érintette, és felfedező útra indult a keze , fel egészen a mellekig. Ott elidőzött egy darabig, aztán minden átmenet nélkül visszatért az imént elkerült legérzékenyebb részhez, és 2 ujjával egy határozott mozdulattal felnyúlt.
Mary száját a hirtelen kéjtől hangos sikoly hagyta el. Térdei rogyadozni kezdtek, a háta mögött összekulcsolt kezeit ökölbe szorította. Pupillái kitágultak, majd a következő pillanatban, mikor csillapodott szemei becsukódtak. A férfi az egyik kezével átfogta a derekát, közelebb húzta magához, a másik kezének pedig a két ujja vad táncba kezdett Maryben. A lány már vonaglott, eddig soha nem tapasztalt módon az idegen percekig tartotta orgazmus közeli állapotban. Aztán a lány érezte, elönti a forróság, teste megfeszült, ajkát épp elhagyni készült volna az a kéjes sikoly, ami jelezné, igen, megkönnyebbült. De a férfi az utolsó pillanatban, mielőtt még beteljesedhetett volna, elengedte.
Mary ha nem érezte volna megalázónak, olyan állapotba került, hogy legszívesebben a földhöz vágta volna magát, de így csak halk panaszos nyögdécseléssel merte jelezni, hogy akarja már nagyon. Vágya elviselhetetlen. Tudta, hogy ez fog rá várni. Megígérte neki a férfi , hogy megmutatja, milyen az a kéjes kínzás. Milyen az, ha órákon át csak a határig juttatja el, majd a végén jön az igazi, ájulásig lévő nagy robbanás. A férfi felállt, majd mintha csak egy pille könnyű madárka lenne, a lányt egy mozdulattal a karjaiba vette. Mary kezeit a férfi nyaka köré fonta. Befektette a lányt a fekete selyem ágyneműbe, az idegen pedig fölé kerekedett. Nyelvük érzéki játékba kezdett. Először csak lassan, ízlelgetve egymást. Majd egyre vadabb és szenvedélyesebb játékban folytatva.
A lány maga sem értette, hogy a következő pillanatban, hogy került a kedves kezébe az a kötél, de elengedve őt, egy határozott mozdulattal Maryt a hasára fordítva, majd a következő másodpercben a kezeit már hátrakötözve találta.
Az elkövetkezendő egy órában, Mary átélhette a legmerészebb álmaiban megélt vágyait is. Megélhette a mennyet, és a kéjes poklot. Egy valami váratott csak magára, a beteljesülés. Már minden egyes orgazmus közeli állapotban sírás kerülgette a lányt. A férfi megszabadította kötelékétől. A lány a hátán feküdt, kezei a feje felett nyugodtak a párnán, lábai felhúzva, széles terpeszben, utat engedve a férfinak. Az idegen először csak egy ujját dugta be, aztán kettőt. Majd fokozatosan eljutott a negyedikig, ahol egy darabig elidőzött, közben a nyelvével simogatta a csiklóját. Aztán egy határozott lökéssel becsúsztatta az egész öklét. Mary először fájdalmat érzett, könnye kicsordult, de aztán ez a fájdalom a következő pillanatban átváltott a legcsodálatosabb élvezetté, amit valaha is érzett. Mary hallotta saját gyönyörét, hallotta a hangját, sikolyát, nyöszörgését. Hosszan élvezett, sírva, közben spriccelve. Öntudatlan állapotba került. A férfi egy másik dimenzióba repítette, és ájulásig élveztette.
Mary elnézte a kedves arcát. Elégedettséget tükrözött. Elnézte szája keskeny, szigorú érzékeny vonalát, amivel nem rég olyan mindent elsöprően csókolt. A férfi már rég elaludt, de ő beakarta szívni magába minden egyes részét. Elakarta raktározni magában az elmúlt órák eseményeit, mint egy filmet. Majd jólesően befészkelte magát a férfi karjába. Arca a mellkasán nyugodott. Kezével átölelte, mint aki attól fél, mire felébred eltűnik és elmúlik a varázs.
Szemei lassan becsukódtak. Félálomban még arra gondolt, bátraké a világ.