Mit lehet rögtönözni 10 perc alatt ? (1-rész)

A történetem a West-End City Centernél kezdődik, és a Margit szigeten fog véget érni...

Ismertem egy lányt, aki sok minden dologban „balhéban” benne volt, és szeretett volna mindenképp legalább egyszer velem lenni úgy sexuálisan, mert úgy gondolta, hogy az én fantáziám, nem hétköznapi. Megbeszéltünk egy találkát a West-End tetőkertjén. Már jó ideje beszélgettünk különböző fétisekről, amikor elővettem a zsebemből egy igazi rendőrségi bilincset. Felcsillant a szeme, és ki nem hagyta volna az érzést, hogy a kezére tegyem a meglehetősen nehéz, és hideg vasat. Csakhogy azt nem gondolta, hogyha ráteszem, akkor nem is fogom levenni. Személyiségi jogok ide, vagy oda, mindannyian tudjuk, hogy a játékot az élvezetért csináljuk, és aki belemegy a játékba, az később ne hivatkozzon a szabadság korlátozása rovatra...

Természetesen hátrabilincseltem a kezét, mint ahogyan a bűnözőknek szokás, hogy méginkább kiszolgáltatottnak érezze magát, és a melleihez is hozzá tudjak férni.
Egy kis nyilvános játszadozás után rákényszerítettem, hogy lemenjünk a tetőről, át a plazán, ki az utcára a parkolóba. Csakhogy ő ezt akkor meredek szituációnak ítélte meg, és nem szerette volna, ha mások is látják amint megbilincselve elvezetem őt. (Normál esetben a filmekben azt látni, hogy az alany kezét elöl bilincselik össze, és letakarják egy kabáttal, hogy a jónép ne lássa, ne bámulja).

De a mi esetünkben ebben nem lett volna semmi izgalom, akkor meg minek játszani? Semmi nyilvános megalázásféle, magamutogatás... Tehát nem hagytam magamat lebeszélni a tervemről, és úgy tuszkoltam, vezettem őt a karjánál fogva, mintha én egy "beépített", civil ruhás rendőr lennék, aki most csípett fülön, egy tolvajt. Az ugyan igaz, hogy nem volt rajtam sem security ruha, sem adóvevő a nadrágomon, sem a kollégám nem volt velünk, aki kísért volna minket, de hát egy civil ruhás detektív, nem szolgálati ruhában, pont így nézhet ki...

100 szónak is egy a vége, már bent voltunk a plazában, amikor a lánynak jött egy mentő ötlete, hogy megszabaduljon a ciki helyzettől, és a bilincstől. Neki most azonnal be kell mennie a női WC-be (biztos azt gondolta kénytelen lesztek kinyitni a bilincset, és vége a játéknak). Csakhogy a játék most élesedett ki igazán. Ugyanis, ha tartom magam a nyomozó szerephez, akkor nem engedhetem szabadon a végre elfogott „bűnözőt” tehát határozottan azt mondtam, hogy vagy kimegyünk így az épületből, vagy bejövök vele a női WC-be.

Még mindig makacsul hitte, hogy a bilincs lekerül róla, és a WC-t választotta. Erre irányba vettem vele az első emeleti WC-t, ami az épületnek a közepe tájékán van, és persze miért is ne, a legforgalmasabb helyek egyike, majd a karjánál fogva odavezettem. Már vártak a WC előtt a nők a sorukra, talán ketten, maximum hárman, és én közöltem velük, elnézést de ez egy sürgős helyzet, és nem hagyhatom magára az őrizetemben levő személyt, tehát amint kijön valaki be kell kísérnem.
A hölgyek tiltakozás nélkül félreálltak, és utat adtak nekünk. Bekísértem, kioldottam elöl a farmernadrágja gombját, és behúztam az ajtót utána. Kérte, hogy vegyem le a bilincset, de azt válaszoltam hogy nem tehetem, van időnk, oldja meg valahogy a vetkőzést.
Akik a szomszédos fülkében voltak, éppen hallották a diskurzusunkat, talán furcsállhatták is, de hát ha leveszem a bilincset, akkor még képes lesz hadonászni, és a végén megszökik a fegyenc.
Ekkora rizikót ugyebár meg nem vállalhattam volna a szerepem szerint, tehát a lány kénytelen volt addig ficeregni, amíg letolta a bugyit, és pisilt. A punci kitörlése sem mehetett könnyedén hátrabilincselt kézzel, de lassacskán ezt is megoldotta.
A nadrág felhúzásánál, valamint elöl a cipzár és a gomb helyreillesztésénél már segítenem kellett, de a lány nem rendezett jelenetet.

Kifele menet megköszöntem a hölgyeknek a türelmet, és a hatósággal való együttműködést, és vittem tovább a lányt a parkoló felé. Amikor már kinn voltunk, és véget ért a rögtönzött játékunk, akkor megkérdeztem, hogy miért nem sikított, vagy hívta a biztonságiakat, ha tényleg olyan ciki volt neki a megalázó szituáció?

A válasza meglepett. Egyrészt a szíve kétszer is gyorsabban vert mint valaha, és élvezte a magabiztos felállásomat, a kiszolgáltatottságát, a magatehetetlen helyzetét, és hogy valaki nem csak megdugni akarja végre, és hogy a pasi nem is egy egyszerű hétköznapi eset...
Ezt tetézte, hogy elmondása szerint korábban volt már problémája a rendőrséggel, fiatalkori bűnözés miatt, (lopás, csalás, stb piti dolgok) és félt attól, ha egy tényleg hivatalos személy megállít minket, és kérdőre vonja a helyzetet, akkor elő kellene vennie a személyi igazolványát, és abból majd a nevére rákeresve kiderülhet, hogy körözés alatt van. Akkor pedig játék ide vagy oda, a bilincs marad...

Tehát jobb volt hamar meglépni, mint segítségért kiáltani, és megvádolni a játszótársát, hogy nem is igazi zsaru, és nem is civil-ruhás rendőr és visszaél a szabadságjoggal...
Persze még egy dologgal meglepett, (hisz valóban nem néztem ki belőle) de állítása szerint a játék fénypontja a WC-ben volt, amikor mindennek ellenére sem engedtem szabadon, és úgy érezte minden szem rá szegeződik. Nemi izgalomba jött, és legszívesebben egy őrült kefélésben folytatta volna tovább a játékot.

Úgy gondolom ebben a rögtönzött 10 perces esetben volt nyilvános polgárpukkasztó magamutogatás, (még ha nem is meztelenül), kiszolgáltatottság, és megalázás is. És csakazért, hogy itt ne érjen véget a dolog, felültünk egy 4-6 os villamosra, és kimentünk a Margit szigetre, hogy az a bizonyos benedvesedési ügye, ne maradjon annyiban... De erről majd legközelebb írok részletesen.

Ui.: akiket érdekel ez a téma, azok próbálják ki, minél feltűnőbben játszani a szerepüket. A férfi a hatósági szerepét, és a nő is minél jobban tiltakozik a letartóztatott szerepben (pl.: hagyjon békén! Ne rángasson, mert jogaim vannak!...), annál inkább mindketten garantáltan úgy fogják érezni, hogy minden szem rájuk tapad... :-) Jó játékot mindenkinek.