Pesten (1.rész)

Nem számítottam rá, hogy tényleg eljön. Olyan bizonytalan volt a hangja a telefonban. Azért, bíztam benne. Úgyis, volt egy szabad órám. Kellemesen csalódtam és kecsesen lépdelt az autó felé, a sötétben. Látszott rajta, hogy izgul és szégyelli is magát, de ott van benne a feszültséggel teli várakozás, meg a tűz, ami engem is hajt. Alig tudtam leplezni a bizonytalanságomat, mert még a hideg is futkározott rajtam. Most látjuk egymást először. Egymás adatlapjáról sok minden kiderült és folytattuk e-mailben az ismerkedést. Ő komoly kapcsolatot akar, én nem. Mindegy, megpróbálom elhitetni vele, hogy lesz még alkalom. Bár, nem is néz ki olyan rosszul a kedves és fegyelmezésre váró anyuka. Majd meglátjuk, hogy teljesít.

. Szia! – mondtam neki. – Van egy kis meglepetésem a számodra. – Neked is, szia! Mi az? – kérdezte. Elővettem egy szép, fekete sálat. Erre, elmosolyodott. Ez volt számomra a jel, hogy mehetünk tovább és már nincs visszaút. A háta mögé léptem és bekötöttem a szemét, közben finoman végigsimította a kezem. Szükségem is volt erre a kis megerősítésre, de úgy látszik, hogy ő már tapasztaltabb odaadó szolga, mint amilyen Dom vagyok én. Miután megkötöttem a sálat, megfogta a bal kezem, az arcához húzta és megcsókolta. Még erősebb tűz lobbant fel bennem, hogy ennyire kész szolgálni és odaadni magát. Tudtam, hogy bármit megtehetek vele és hagyni fogja. Sőt!
Beültettem a kocsiba és kerestem egy félreeső helyet. Pesten nem is olyan egyszerű. Főleg, hogy nem is vagyok ismerős. Tekeregtem az autóval egy darabig és néha végignéztem rajta. Tetszett, hogy vágyik az újra, az ismeretlen kalandra. Láttam, hogy jó nagy levegőket vesz a kis éhes Szub ribanc és a mellei se voltak rosszak. Direkt nem akartam hozzányúlni, végigsimítani vagy fogdosni, amíg nem jön el az ideje. Gondoltam, hogy ezzel is szítom benne a tüzet. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mire gondol, és mit érez, de nem kérdeztem. Nehogy eláruljam a bizonytalanságomat! A csend csak növelte bennünk a feszültséget. Végül, találtam egy félreeső helyet. Gondoltam, játszom egy kicsit vele. Férfiasan megköszörültem a torkom, hogy jelezzem neki, itt ül mellette egy alfa. Minden rezdülésemet figyelte. A hatás kedvéért, szóltam neki. – Megérkeztünk. – mondtam. Finoman benedvesítette a szája felső felét, nagyot nyelt és sóhajtott. Élveztem, hogy ennyire titokzatos lehetek előtte.
Úgy álltam meg az autóval a sötétben, hogyha ő kiszáll az autóból és letérdel, akkor ne lássa senki. Még, jó, hogy este van, és már nem járkálnak úgy az emberek. Megpróbáltam megfontolt és kimért lenni. Leállítottam az autót és behúztam a kéziféket is, nehogy baj legyen. Még, 1-esbe is raktam, nehogy a kis játékunk közben meglepetés érjen minket. A szívem a torkomban dobogott. A farkam már bevetésre készen volt. Majd szétdurrant, olyan kemény volt. Kiropogtattam a nyakam és a kezeim. Ittam egyet, mert már nagyon ki voltam száradva és kiszálltam a kocsiból. Kinyitottam a csomagtartót, hiszen a meglepetésnek a nagy része benne volt a táskámban. Kivettem a táskát és letettem a kocsi oldala mellé, ahol térdelni fog a szuka.

Kinyitottam az ajtaját és szóltam neki, határozottan: - Szállj ki! Gyere, add a kezed!
Ahogy nyújtotta finom kezét, én megfogtam azt. A másik kezével megtámasztotta magát és felém fordult az ülésen. Amikor fordította a térdeit, jobban kapaszkodott belém. Kiemelte a lábait, mintha mindig ezt így csinálta volna. Előre dőlt és már kint is volt. Ott állt előttem a szolga lelkével és reményem szerint, éhes puncival. (folyt. köv.)