És eljött (1.rész)

Csöngettek. Remélem, hogy nem a szomszéd az! Nagyon izgulok és a torkomban dobog a szívem. Kimentem az udvarra, befordultam a kapu felé és fülig érő szájjal mosolygott rám. Annyi éjszakán át tartó levelezés után, itt áll előttem. Alig hiszem el. Nem is tudok másra gondolni, csakhogy magamévá tegyem és kisajátítsam minden porcikáját. Olyan erősen akarom, hogy megvaduljon alattam és szenvedélyes örömet okozzak neki, hogy megszűnik körülöttem minden. Ragyognak a szemei a tűztől, ami már megvolt benne és csiholtuk heteken át. Még, sohasem találkoztunk és nem ízleltük egymás érintését. Nem voltam hajlandó puszit adni neki, mint egy régi szeretőnek. Gondoltam, mindjárt csókkal kellene kezdeni. Kinyitottam a kaput és nekem esett.

Ahogy csókja oltotta szomjamat, közben még erősebb vágyat ébresztett bennem, szüntelen. Még mielőtt magamhoz húztam volna, már a fenekem markolászta. Ahogy összefonódott a nyelvünk, meg is szűnt minden létezni, hosszú perceken át. Alig kaptunk levegőt, annyira bújtunk volna egymásba. Hú, de jó illata van! Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább és nem tudjuk folytatni, itt a ház előtt. Muszáj volt lassítanom, visszahúzni a nyelvem és leválni a szájáról. A fülébe súgtam: - Szia, te kis ribanc!
A benne lévő nőstény mosolyogva nyugtázta a szívélyes fogadtatást és azt duruzsolta a fülembe, hogy: - Kúrjál meg, de keményen! Nagyon benedvesedtem, mire ideértem.
Még a nyakam is kinyúlott a hallottakon, de csak még jobban felkorbácsolta a bennem lévő indulatot. Az egyik dédelgetett vágyam vágta hozzám, amiről már az interneten beszéltünk. Nem gondoltam volna és nem is reméltem ilyen kemény kezdést elsőre. Azt hittem, hogy gyengéden lehámozzuk egymás ismeretlen testéről a ruhát, megmasszírozzuk egymást és az egymásra hangolódás után, kényeztessük egymás ölét. Én már előre, mindent aprólékosan felépítettem magamban, hogy hogyan kezdünk bele a mi végtelen történetünkbe és melyik testhelyzet után, milyen póz következik. A keményebb, a durvább részeket a végére terveztem, ha már megvan egymásra a kellő odafigyelés és bizalom. Persze, nem bántam.
Belenéztem a szemébe, megfogtam a kezét és nagy sóhajtás közben, óriási teher jött le a lelkemről. Tudtam, hogy nem kell színjáték és óriási körítés. Most, nem ezt akarja ez a dög. Viharos szenvedély és a tomboló vágyaink feszítettek belülről mind a kettőnket. – Gyere! – mondtam. És bekísértem a házba.

Tegnap még sok mindenért mentegetőztem volna neki, hogy mi miért nincs még kész a házon, de most nem számított semmi sem. Csak az, ami ránk várt a hálószobában. Még jó, hogy az már készen van annyira, hogy elengedheti ott magát. Szerencsém volt, hogy kész lett a franciaágy felújítása is. Új az ágynemű és egy gusztusos kép is felkerült a falra, amin két kéz összefonódik. Egy pillanat alatt körbenézett, megfordult és várt rám, amíg a szemembe nézett. Tudtam, hogy itt nincs helye beszédnek. (folyt. köv.)