mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Egy érdekes délután s éjszaka Pekingben (10)

2019. 04. 11. 08:34 | Megjelent: 955x
A foyerba, azaz a földszinti nagyterembe érkeztem, azaz álltam meg, ahol azért elég szép számmal voltak népek, úgy húszan. Voltak, akik éppen mentek, vagy érkeztek.
Persze szinte megállt a kés a levegőben!
Bennem is, ahogy körbepillantottam attól, amit láttam!
Mindenki engem, azaz minket nézett. A furcsa menetünket. Volt, aki mobilt rántott elő, de azokra rákiáltottak a mögöttem álló boy és a kínai srác: - Tilos a fényképezés! Mindent a szemnek, semmit a kéznek, gépnek!  
Zavartan álltam, a boy mögöttem, míg nem megláttam az előtér közepén, a liftek előtt, a barátomat és mellette szintén vigyorogva, a kínai domomat. Csak álltak ott.
A boy megtaszított, mire odamasíroztam eléjük, ahol újra megálltam.
A kínai domom intésére, a boy felém lépett. A farkamnál fogva, ami persze állt, meredt előre, mint egy zászlórúd, megragadott s megfordított az ott lévők felé s lassan kényszerített, s egyben segített, hogy térdeljek le, majd a magyarul beszélő kínaival együtt, hasra fektettek.
Mikor ez megtörtént, a boy a domomra nézett, az pedig beszélni kezdett, míg rám mutatott:
- Ez a fehér ember – nem elég, hogy betolakodott közénk, ide – még mindent ki is akart itt próbálni, amire csak ez a hely lehetőséget ad. Az este és éjjel több szolgát végig próbált, dominált. Volt közöttük kínai, mandarin, de más vidékről való s külföldi: thai, khmer és laoszi is; s végig próbálta rajtuk a maga tudományát, persze kíméletlenül, kegyetlenül.
- Huhhh! – zúgott a felháborodás végig az ott lévőkön. Majd így folytatta:
- Végezetül, ma reggel azt a szemtelenséget is megengedte magának – az után, hogy engem is – igaz saját kérésemre – megfenyített, hogy kifejezze azon óhaját, vágyát, kedvét: - Ha van valaki, aki meg meri tenni, hogy őt dominálja, hát áll elébe! – fejezte ne a domom.
- Íme: Ecce homo! Azaz, itt ez az ember! – mutatott rám, megvetően.
- Ez ember? Ugyan, dehogy. Eddig mi mindig meghajoltunk, elragadtatással néztünk fel egy fehér emberre, mert különlegesnek, másnak, kicsit természetfelettinek láttuk. Benne az urat, de úgy néz ez itt ki, mint egy Úr?  - mondta vigyorogva még.
Mások is elmosolyodtak erre s volt, aki közelebb lépett, hogy jobban is szemre vegyen ott, lent, előttük a földön.
- Nem hozzá érni! – figyelmeztette a közelebb jövőket a boy.
- De nem ám! – folytatta a kínai domom a megkezdett beszédét s folytatta is:
- Ha valaki kíváncsi s szeretné látni, hogy mit érdemel, s mit kap meg ez a köcsög itt a porban, az itteni viselkedéséért, az vegyen ott – mutatott a recepció melletti asztaloknál üllő két kínai felé – belépőjegyet s megláthatja. – ígérte meg a népnek.
Azok mind erre a mutatott irány felé kezdtek indulni, tülekedve, hogy szinte elsőnek érjenek oda s ezen időt kihasználva a boy s magyarul beszélő kínai srác felrántottak a földről, a középső liftbe vonszoltak s elindították azt.
A lift levitt minket az alagsorba, ott végig mentünk addig a kínzószobáig, ahol nem sokkal előbb is voltunk s belépve annak közepén álló kínzóoszlop elé állítottak s rám parancsoltak:
- Itt maradsz, mereven állsz, nem mozdulsz!
- Igenis Uraim! – válaszoltam lesütött fejjel.
S vártam.
Nem sokáig, mert hallottam nyílik az ajtó s valaki(k) beléptek oda.
Magam mögött még hallottam több ember hadaró beszédét, majd megjelent a látókörömben a barátom, elém állt s ennyit mondott szinte vidáman:
- Eddig egészen jól ment, nem hittem volna, de talán Te sem. – hallottam tőle.
- Kicsit talán furcsa lehetett a szitu, ott állva mezítelenül a sok ember előtt, de ez kellett, hogy letörjük a „szarvaidat” és megtörjük a fenenagy egódat!  - szellemeskedett. - Pontosabban a „szarvaid” még épek, mert most is állnak, merednek előre rendületlenül.  - nevetett a saját kiszólásán. – De majd teszünk, vagy teszek arról is alkalomadtán! – ígérte meg sokat sejtetően.
- Igenis, Uram! Tetszésed szerint.  – válaszoltam én is vidáman s szinte gondtalanul. Pontosabban kajánul.
- Ez már tetszik, hogy nem veszítetted el a humorodat még most sem. – állapította meg Ő is, megpaskolta az arcomat majd folytatta: - De most átadlak az általad már úgy várt domodnak, hogy „élvezkedjetek” együtt a következőkben. S ne feledd, még én is jövök, leszek, teszek a végén Neked, rajtad, Veled!  - fejezte be továbbra is nevetve, gúnyosan s kínai dom kezei közé taszított.
Ettől a mozdulattól majdnem elestem, de végül is erővel visszanyertem egyensúlyomat s így farkasszemet néztünk. Mereven a másik szembe fúrtuk nézésünket, majd szinte egyszerre kaptuk is el.
A kínai dom is hallotta mindazt, amit barátom nekem mondott fordításban, így végül közelebb lépett, mikor már nem a barátomra, de rá néztem s még nem kaptam el, sütöttem le a tekintetemet. Megszólalt:
- Emlékszel, mondtam, hogy „még sohasem sikerült olyan külföldi szolgára szert tenni/tennem, aki fehér bőrű és maga is dom, de megengedi/eltűri, hogy én domináljam őt.” Most azt kérdezem Tőled, hogy én is halljam: - Megengeded, pontosabban eltűröd, hogy itt s most, én domináljalak Téged?
- Hüm, Uram. Ön engedélyt kér erre tőlem? Tőlem, a szolgájától? Egy köcsögtől? Aki az előbb ott feküdt a porban a sok ember lába előtt a foyerban?
A kínai dom hallgatott. Én folytattam:
- Nem elég válasz volt erre, hogy mikor odaküldte hozzánk, értem a boy-t, jöttem s szó nélkül eltűrtem mindazt a megaláztatást, amit egy dom nem, csak egy switch tűr el! – feleltem.
S vártam, hogy reagáljon a domom.
De nem tette. Mereven állt, várt. (Mint egy kínai. :-)
Én is vártam egy darabig, majd végre megszólaltam újra:
- Csak nem azt várja, hogy itt és most, alázatosan megkérjem, könyörögjek Önnek, hogy fogadjon el a szolgájának s tegyen velem mindazt, amire csak vágyik?
Megint nem jött válasz.
- Aha, már értem. Azt szeretné Uram, hogy úgy könyörögjek, mint Ön, hajnalban, nekem, ezért a kegyért.
- De azt nem!
- Én dom vagyok, még ha switch is. Igen, ha kedvem tartja, szívesen átmegyek a másik oldalra s hagyom, hogy szolgaként bánjanak velem. Sok mindent megteszek, de van, amit nem.
- NEM! Soha nem könyörgök, hogy csicskaként bánjanak velem!
- Azt nem! Sohasem fogom ezt megtenni! – jelentettem ki dacosan, összeszorított szájjal végül.
- Majd meglátjuk! – ejtette ki halkan a szavakat a kínai domom s közben továbbra is mereven nézett rám.
Lesújtóan, földbe döngölően, s m e r e v e n.
Hosszasan álltam csak előtte, s álltam a tekintetét.
Egy ideig!
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.