Próbafülke

Belépek a próbafülkébe, kezemben a kiválasztott lenge nyári ruhákkal. Felpróbálom az elsőt. Csinos, de semmi különös. A második már merészebb, de annak az anyaga mégsem kellemes érzés a testemen. Na majd a harmadik. Felveszem, tökéletesen kiemeli a mellem formáját, derekam karcsúságát, fenekem kerekségét. Meglazítom a pántokat rajta, hogy lássam mit fogsz majd látni. Hm ... így sem rossz. A mellem néha ki-kikandikál, ha ügyesen fordulok. Felhúzom a szoknyát, alját betűröm az öv alá. Bugyim épp hogy kilátszik belőle. Leveszem, hogy lássam magam. Kis terpeszbe állok, ahogy parancsolnád. Megfordulok, hátul is feltűröm a szoknyát. Lehajolok még mindig terpeszben. Tetszik a látvány, biztos Neked is tetszeni fog. Előveszem az ajándékod, amit mindig magamnál tartok. Megnyálazom, behelyezem. Hűvös simítása felizgat. Visszafordulok. Benyúlok a mellemhez, megcsippentem a mellbimbót, ahogy Te szoktad. Lezárt szemhéjam mögött pereg a film. Megfogod, megcsavarod, majd picit meg is húzod a mellbimbómat. Kiveszed a ruhából, majd a másikat veszed a kezedbe. Előbb finoman, majd egyre durvábban csavarod, míg fel nem szisszenek. Ezt a mellemet is kiveszed a ruhából, majd a ruha pántját visszaszorítod, hogy vissza ne is mehessenek. Kezed lecsúszik a szoknyám alá, simítani kezd. Finoman, Tőled egész szokatlan módon. Halkan sóhajtok, Te tovább simogatsz. Megfogod az ékszeremet s mozgatni kezded. Egyre hangosabban zihálok. Kezed ismét a csiklómon, orgazmusig simít ... Kinyitom a szemem, megszakad a filmem. Valóban lihegek, kezem a combom között, az orgazmus nedve lecsöppen róla. Lenyalom, majd megtörlöm. Mosolygok. Sejtem, hogy büntetés lesz az engedély nélküli orgazmusért, de ez most megérte. Átöltözöm, fizetek, rohanok haza az új szerzeménnyel.
A parkolóban igazi meglepetés ér. Az autómnak támaszkodva vársz rám. Biztos tudja - fut át rajtam a gondolat. - Érzi, látja ... - kínzom magam tovább. Még köszönni is elfelejtek, zavaromban csak beszélek-beszélek mindenről ami épp az eszembe jut. Elmesélem milyen napom volt, kicsit hozzá is teszek, hogy elmúljon a pír az arcomról. Beülünk az autóba, nem szólsz, csendben ülsz mellettem, csak a tenyered mozgásából érzem, hogy tudod... Tudod, hogy olyat tettem amit nem engedtél. És azt is tudod, hogy azonnal elmondanám ha kérdeznéd. Én viszont tudom, hogy nem fogod kérdezni, mégis el kellene mondanom.
- Vettem egy ruhát - bököm ki végül, s érzem a kezed végigsimít a combomon, egészen combtőig. Várom, hogy kérdezz. Némán ülünk egy ideig. Lüktet a vérem, forrósodik az ölem.
- Felpróbáltam. - ismét néma csend, kezed alatt lúdbőrözik a testem.
- Nagyon tetszett. Elképzeltem ahogy Neked mutatom majd. - finoman belemarkolsz a combomba. Sistereg a bőröm, dübörög a vérem.
- Felizgatott a látvány, s olyat tettem amire nem adtál engedélyt.
- Szállj ki. - mondod halkan, szinte nyugodtan. Nem akarok hinni a fülemnek.
- Hogy? - kérdezem bután.
- Semmit nem mondok kétszer - válaszolod egy fokkal emeltebb hangon.
Nem értem, de nyitom az ajtót, kiszállok. Előveszed a ruhát a táskából.
- Vedd fel.
- Itt? - hördülök - Itt a parkolóban? - nincs válasz. Mit is gondoltam. Ha egyszer itt, akkor itt. Előkészítem a ruhát, hogy gyorsan fel lehessen venni. A rajtam lévő pántját lehúzom a vállamról, remélve, hogy nem csusszan le azonnal. Az újat egy mozdulattal próbálom magamra rántani. Ahogy megemelem a kezem, a régi ruhám lecsusszan, az új viszont beleakad a hajamba. Érzem ahogy a szellő végigcirógatja meztelen testem. Előbb sírni, majd vigyorogni szeretnék. Itt állok egy parkolóban, és gúzsba kötött egy ruha. Kiszabadítom a hajam és a ruha a helyére libben. A pántok lazák, ahogy hagytam. A szoknya elejét, szó nélkül is tudom, hogy fel kell tűrnöm. Megfordulok és hátul is feltűröm úgy, ahogy a próbafülkében tettem. Lehúzom a bugyimat, kilépek belőle. Csendesen állok a nyitott kocsiajtó előtt.
- Eddig rendben van - mondod, s érzem haragod nem valós. Mindig elárul a szemed. Most is mosolyog. - Lássuk, mi történt még.
- Ahhoz kell a táskám is - szólok csendesen. Persze nem lenne muszáj, de ha már belekezdtem, mindent elmondok, úgyis tudnád, ha kihagyok valamit.
Felvonod a szemöldököd, de odaadod a táskám. Kiveszem az ékszerem, megnyálazom, bár szinte felesleges is, nedvem épp elég lenne, már a combomon csordogál. Finoman a helyére illesztem. Benyúlok a ruhába, megsimítom a mellemet. Kicsit meg is csippentem, húzogatom ahogy nem is olyan rég tettem. Tombol a vérem, de még egyszer nem követem el azt a hibát, hogy engedély nélkül élvezek. Óvatos vagyok.
- Folytasd, úgy ahogy tetted.
Megsimítom a csiklóm, finoman megmozdítom az ékszerem. Épp csak hozzá érek, már ez is támadásnak minősül, beleremeg a lábam is.
- Lássam, ennyitől még nem pirultál volna annyira amikor találkoztunk. - érzem, hogy mosolyogsz a kínomon. Tudod, hogy mit tettem, és azt is tudod, hogy még egyszer nem akarom megtenni. Én pedig azt tudom, hogy nem fogsz engedélyt adni, és mégis be kell fejeznem. Dupla büntetés néz ki ma nekem. Odasétálsz elém. Egyik oldalról a kocsiajtó, másik oldalról Te takarsz. Felteszem a lábam a küszöbre, erősebben morzsolom a csiklóm. Egész közel állsz hozzám, szinte érzem ahogy lüktet a Te véred is. Ez eldönti a harcot, egyetlen mozdulat még, s halkan sóhajtva elélvezek.