Régi történetek I.

Régi történetek I.

Megesik, hogy egy baráti társaság iszogatás közben régi történetekre emlékezik, és egymás után megosztják ezeket egymással. Így történt ez a minap egyik régi barátom kastélyában is, ahol az estebéd után néhányan átmentünk a szomszédos szobába, ahol kedélyes anekdotázás közben múlattuk az időt. Mindannyian ötvenes-hatvanas éveinkben jártunk, és régi barátság fűzött össze közös iskolai tanulmányok vagy katonáskodás okán.

Távolabbról érkezett gróf Selmecbányai Istók uram, aki felpanaszolta, hogy a hintóban egészen elgémberedett, megmacskásodott a lába, alig tudott leszállni, amikor ideért. A mindenből tréfát csináló Galambossy Vajk, aki családfáját Árpád apánkig tudta visszavezetni, erre nyomban azt találta mondani, hogy meg kellene kenegetni mogyorófa hájjal. Hangosan kacagtunk Istók uram rovására, akinek eszébe jutott egy régi eset, mely még jó húsz éve esett meg vele. Az inas bort töltött kupáinkba, és meghallgattuk az első történetet.

- Éppen Erdélyországban utazgattam akkoriban, és eleget téve Máramarosi Zebán uraság meghívásának, néhány napra megszálltam kastélyában kíséretemmel. A gróf szívélyesen fogadott, legjobb hálótermeit készítette elő a magam és kíséretem számára, majd sétára invitált ősei kastélyában. A hosszú rázkódás a hintóban nem tett jót nekem, és ezért vele tartottam, hogy megmozgassam elgémberedett tagjaimat. A kastély valóban impozáns méretű volt. Hamarosan elhalt mögöttünk a beszélgetés zaja, kihalt folyosókon haladtunk. Időről időre átmentünk egy szobán, mely mögött újabb folyosó várt. Megjegyeztem, hogy csoda, hogy nem téved el a saját kastélyában, mire kinyitott egy újabb ajtót. A szoba közepén egy deres várakozott. Meghökkenve néztem a grófra, aki intett, hogy feküdjek fel rá. Két hajdú állt az alkalmatosság mellett, hogy deresre húzzon. Az első meglepetés után kényszeredetten felhasaltam, és letoltam hátsó felemről a nadrágot. A gróf magamra hagyott a hajdúkkal, akik egy szó nélkül tették a dolgukat. Szabadkozva nyögdécseltem, miközben botoztak, mert elszoktam az utóbbi időben ettől. Utoljára a kiképzés alatt húzatott deresre a tiszt, de annak is már másfél tucat éve volt. Miután huszonötöt jó botot vágtak hátsó felemre, lassan felkeltem, és méltóságom maradékával megkérdeztem, hogy mennyivel tartozom. Azt felelték, hogy a kastély vendégeként nem kell kifizetnem a verést, de ha küldenék nekik egy-egy messzely bort, az örömükre szolgálna. Így felhúztam a nadrágomat, és magukra hagytam őket. A gróf épp visszajött értem, és megkérdezte, hogy jólesett-e botozás? Hálásan megköszöntem figyelmességét, miközben biztosítottam arról, hogy a hosszú utazás alatt elgémberedett testemnek gyógyírként hatott a mogyorófahájjal való kenegetés. Ezután lakosztályomhoz vezetett, és ott kísérőimre bízott azzal, hogy találkozunk az estebédnél.

A történet felettébb tetszett asztaltársaságunknak. Kupáinkat Istók urunk felé tartva ittunk az egészségére.