gergo2

Tudtam, hogy a mai este más lesz, mint a megszokott. Arról már korábban is említést tett, hogy ma lesz egy vendégünk, de hogy ki, és milyen céllal, arról fogalmam se volt. A találka előtt az utasítások a szokásosak voltak, összes házimunka időre elvégzése, és a kellő időpontban a helyzetemhez illő várakozás. Ehhez mérten a feladatok elvégzése után, amikor már közeledett a várt időpont, a megszokott és elvárt módon, meztelenül térden állva vártam, hogy megérkezzen.
Úrnőm ritkán szokott pontos lenni, de most az volt. Ahogy megjött, láttam, hogy egy nagyjából velem egykorú férfi is van vele. Én hirtelen nem tudtam hova tenni a helyzetet, de mivel semmi más utasítás nem volt, a szokásos módon, leborulással és lábcsókkal üdvözöltem Úrnőmet.
-gergő, had mutassam be mai vendégünket – szólalt meg Úrnőm – dávidnak hívják, és legalább annyira szerencsétlen talpnyaló, mint te. A mai napon ketten lesztek a játékszereim.
Majd hanyagul dávidra nézett, és ismét megszólalt:
-Nem láttad, mi itt az elvárás? Ugye nem kell már most egy pofon? – szólt rá Dávidra, aki szinte egyből vetkőzni kezdett, és néhány pillanat múlva ugyanúgy térdelt mellettem Ön előtt, mint én.
Egyértelművé vált, hogy egy vendégszolgát hívott a szórakoztatására, kíváncsi voltam rá, mi a terve velünk.
-Gondoltam, a mai napra meglepem magam még egy talpnyalóval. De hogy ne legyen túl lapos a hangulat, versenyezni fogtok értem. Ami a feladat lesz, azt fogjátok csinálni, és aki az ügyesebb, ő fog jutalmat kapni. Tetszik az ötlet, ugye? – kérdezte sejtelmesen.
Egyszerre bólogattunk, és Úrnőm mosolyából sejteni lehetett, hogy a feladatainkat már biztos kitalálta, nem lesz könnyű dolgunk.
-Kövessetek!
Kisétált a teraszra, mi négykézláb követtük. Kinn a kerti padokhoz sétált, majd leült, és megvárta, hogy mi is odaérjünk. Az egyik kedvencem, egy fekete, vékony pántos tűsarkú papucs volt a lábán, amire finoman fel is hívta a figyelmet, amikor a lábát feltette a pad kartámlájára.
-Egyiké a bal, másiké a jobb. Benyálazni a talpat, azonnal!
Az én arcom elé a jobb lábát emelte. Mivel semmi egyebet nem mondott, finoman megtámasztottam a bokáját, és nyalni kezdtem. Bő nyállal, ahogy kérte, néhány nyalás alatt a száraz papucstalp teljesen nyálas lett, még a sarok hegye is csillogott tőle. Pár perc múlva elhúzta tőlünk a lábát, majd felállt elénk. Mozdulatlanul térdelve néztük, ahogy a pad körül sétál pár kört, majd mosolyogva visszaül elénk.
-Az első feladat: Remélhetőleg a nyálatoknak köszönhetően a papucsom talpára sokféle apró szépség ragadt. Nem igazán néztem, hova lépek, de lényegtelen is volt. Ami számít, az nyeri közületek az első fordulót, aki először nyalja makulátlanul tisztára a talpat. Indul!
Lepillantva láttam, hogy az előttem lévő lába alól egy fél levél is kilóg, de amikor az arcom elé emelte lábát, akkor döbbentem rá igazán, hogy a papucs talpára rengeteg apró levéldarabka, kavics, por tapadt. Kissé megijedtem, de tudtam, hogy nem mondhatok nemet, és meg akartam nyerni a versenyt, úgyhogy leküzdve első félelmemet odahajoltam, és erős nyalásokkal tisztítani kezdtem. A talpán volt pár akkora levéldarab is, amit már rágnom kellett, de ahogy tudtam, nyeltem őket. A helyüket apróbb, alaposabb nyelvcsapásokkal tisztítottam le, majd a sarok leszopása után vigyázzba vágtam magam, és elcsukló hangon szóltam, hogy kész. Láttam, hogy a másik fiú még az ő adagját rágta, úgyhogy ha Úrnőm tisztának találja a talpat, akkor reméltem, hogy ezt én nyerem meg.
-Na mutasd csak ide! – szólt flegmán Úrnőm, majd a papucsot levette a lábáról, és a csupasz lábát a fejemre tette, amíg a papucs talpát átnézte.
Nem is rossz! – szólalt meg jókedvűen, majd az általam letisztogatott papucs talpát dávid felé mutatta – Így kellett volna neked is lenyalnod, te szerencsétlen!
Ezzel a másik lábával elrúgta magától a srác fejét, és kijelentette, hogy az első kört én nyertem. Töröljük a hajunkkal szárazra a papucs talpát, és irány vissza a házba.
Meg is tettük, ahogy parancsolta, majd miután a száraz papucsot visszaadtuk a lábára, követtük Önt a lakásba.
-Feküdjetek egymás mellé, szorosan!
Miután megtettük, mellénk állt.
-A következő teszt egy kis tűrőképesség próba lesz. Aki először felszisszen, az veszít.
Először dávidra, majd a másik lábával rám lépett, és a falnak támaszkodva lassan lépdelni kezdett rajtunk. A hegyes tűsarkú keményen belemélyedt a hasamba, combomba, de egyelőre éreztem, hogy szisszenés nélkül is bírni fogom a fájdalmat. Kicsit eljátszadozott a két farokkal, majd fentebb sétált. Ránk állt úgy, hogy a tűsarkak alatt a mellbimbónk legyen, majd finoman elkezdte a súlyát ide-oda helyezni. Először még biztosan éreztem a tartást, de az egyik ütemnél sikerült úgy a mellbimbómra támaszkodnia, hogy önkéntelenül felszisszentem, és az arcom a fájdalomtól teljesen eltorzult…
-Hoppá, mi volt ez, kisfiú? – kérdezte Úrnőm nevetve, majd fölém hajolt, és fentről egy jól irányzott köpéssel teljesen szemközt talált
-Remélem, tudod, hogy az előnyöd eddig tartott, utolért a kis talpnyaló haverod! Az állás egy-egy. A következő versenyszámon sok múlhat! Felállni, mindkettőnek!
Mindketten felálltunk, de a másik fiún is látszott, hogy a tűsarkak megtették a hatásukat rajta is. Sajogott mindenünk, de nem tudtunk mit csinálni, kihúztuk magunkat, és vártuk, mi lesz. Úrnőm egy láncot hozott, két végén két kicsi szíjjal. Ezeket a golyóinkhoz kötötte, majd térdre parancsolt minket. A szoba két felébe letette a két papucsát, majd mezitláb mellénk állt.
-Kötélhúzás lesz. Aki először bele tud nyalni az elé kitett papucsba, az nyer. Rajt!
Óvatosan kezdtük húzni egymást, de néhány másodperc után érezhető lett, hogy ez iszonyúan fáj. Egyikünk se bírt a másikkal, hol én ernyedtem össze egy pillanatra, és csúsztam hátra, hol a másik fiú, de a tőlük két méterre lévő papucsok mindkettőnknek nagyon messzinek tűnt. Szemmel láthatóan Úrnőm nagyon élvezte a helyzetet, egy heverőn ülve fényképezgetett minket, és jókat derül a feljajdulásokon.
Hosszú percekig ment ez a huzakodás, majd amikor már Úrnőm is kezdte unni a helyzetet, felállt, hozzánk sétált, és mindkettőnknek lekevert egy pofont.
-Ezt ugye ti se gondoljátok komolyan? Ennyire szerencsétlenek vagytok? – erre megfogta a láncot, és megrántotta. Mindketten feljajdulva hátráltunk, majd Úrnőm addig tekerte a láncot, amíg szinte már össze nem értünk.
-De tudjátok mit? Adok még egy esélyt, hogy döntsetek, ki a jobb. És hogy lássátok, milyen nagylelkű vagyok, ez most kellemes lesz. Vegyétek le a szíjakat!
Amíg mi lekapcsoltuk a láncot a sajogó golyóinkról, addig Úrnőm az ágyra feküdt, hasra, háttal nekünk. A két gyönyörű talpikóját mutatta felénk.
-A feladat egyszerű. Az nyer, aki előbb ráspriccel a talpamra. Gyerünk!
Ennek hallatán mindkettőnk szeme felcsillant, egyből ugrottunk Úrnőm lábaihoz. Én térdre vetettem magam, majd miközben elkezdtem magamat izgatni, a nyelvem végigsiklott a talpán. folyamatosan, a lábujjaktól a sarokig, hosszú nyalásokkal kényeztettem a talpát, miközben a sajogó heréim ellenére is gyorsan bemerevedtem. Egy hosszú, lassú, utolsó nyalást még a talpára hintettem, majd felálltam, és a makkom hegyét húztam végig a talpán. Teljesen átszellemültem ettől, közelebb hajoltam, és már úgy kezdtem tovább izgatni magam, hogy éreztem, nem sok van hátra. Kicsit fentebb emeltem a lábát, a farkam a talpa közepére irányítottam, és egy félhangos nyögés kíséretében kilövellt belőle az ondó. Több hullámban jött, a sarkától egészen a lábujjakig húzódtak a csíkok, jókora adagot rálőttem. Miután már vége lett, a makkom hegyét a kislábujja oldalába töröltem. Kissé kimerülve pillantottam oldalra, láttam, hogy más a srác is teleélvezte Úrnőm másik talpát.
-A bal talpam előbb érezte a nedvességet. Az melyik talpnyaló volt? – fordult hátra kérdőn Úrnőm. Én ekkor kezdtem kétségbe esni, mivel én a jobb lábát kényeztettem…
-dávid, látom téged jobban fel tudtalak izgatni. Ügyes kisfiú! A másik szerencsétlen viszont lefekszik, arccal felfele!
A parancs egyértelmű volt, egyből befeküdtem a lábai alá.
-Ha már a farkadat nem tudod időben irányítani, legalább az élvezetetek eredményével ismerkedj kicsit!
Erre megfordult, és mindkét ondós talpát az arcomba nyomta. Éreztem, ahogy a lábaival az arcomra nehezedik, és teljesen elönti a fejemet a meleg nedves sperma. Rosszul voltam az érzéstől és a szagtól, de nem tehettem mást, mozdulatlanul feküdtem összeszorított szemmel és szájjal. Pár másodperc után a lábait a mellemre tette, felém hajolt, és megnézte közelebbről is az arcomat.
-Hé, az egyik fele az arcodnak alig lett ondós! Ez a bal lábamnál volt, dávid! – fordult kérdően a másik fiúhoz – Ekkora adagot tudtál produkálni? gergő legalább normálisan telelőtte, de ez… Na jól van, ezzel eljátszottad a lehetőséget, hogy az igazi ajándékot Neked adjam.
Felemelte a lábát rólam – Kellj fel, és töröld le az arcodat!
Egy kendővel letöröltem, majd ugyanazzal a kendővel Úrnőm bekötötte a szemem.
-dávid, takarodj a másik szobába!
Bekötött szemmel nem láttam semmit, de hallottam, hogy a másik srác elvonult, Úrnőm pedig mintha lehúzta volna a nadrágját. Hirtelen hátulról belemarkolt a hajamba, és magához húzta az arcomat.
-Nyalni!
Egyből éreztem, hogy az arcomat a csupasz puncijába nyomta. Kinyitottam a számat, és egyből rácuppantam Úrnőm csiklójára. Finoman szopogatással és erős nyalásokkal kezdtem kényeztetni, de mivel nem láttam semmit, csak a hangokból és Úrnőm mozgásából érezhettem azt, hogy jól csinálom-e. Pár perc múlva már begyorsultam, erős nyalásokkal folytattam, majd hirtelen egy jókora pofon csattant az arcomon
-Folytasd, ribanc! – Kiáltotta, de a hangjából már éreztem, hogy nagyon élvezi. A nyalások egyre erősebbek és gyorsabbak lettek, és Úrnőm kéjnektárját is egyre intenzívebben éreztem. Néhány perc múlva teljesen belenyomta arcom, és a falnak dőlve, apró vonaglásokkal és kéjes nyögések kíséretében elélvezett.
Miután lecsengett Úrnőm orgazmusa, ellökött magától, és amikor már levette a kendőt a szememről, ismét rajta volt a nadrág.
-Na ribancok, ennyit foglalkoztam ma veletek. Lehet, hogy ez is felesleges volt, nem érdemeltétek meg, de legalább készült rólatok néhány fénykép, amivel tudom dekorálni a weblapomat. – A pulóveremet vette el, és azzal törölte le a maradék ondót a talpairól. Majd visszabújt a papucsába, és így szólt.
Most megyek. Mire visszaérek, ismét rend legyen mindenhol, különben bajok lesznek!