Ujjászületésem 3

Gyorsan levetkőztem, a ruhákat összehajtogattam s a kezemben tartva térdepeltem az alagsori lejárat előtt.
Nem tudtam mi vár rám, de féltem.
Iszonyatosan féltem, rettegtem, hogy most hazazavar, vagy hogy bezár.
De ami jött ennél sokkal de sokkal szórakoztatóbb volt neki, s fájdalmas nekem.
Hamarosan megérkezett, tangában és melltartóban, derekán egy bőr szíj volt, melyre különböző fenyítőeszközök voltak előkészítve.
Nyakamba pórázt akasztott, levezetett az alagsorba, ahol kellemes hőmérséklet volt.
Egy hintaállvány jellegű kerethez vezetett, mely a padlóhoz volt csavarozva.
Egy láda volt mellette.
A kerethez állított a pórázt levette, s utasított, hogy várjak.
Kinyitotta a ládákat, bilincseket és bőrből készült kötöző eszközöket vett elő.
A lábaimat a keret alsó részén kialakított karikákhoz kötözte bőr szíjjakkal, a kezeimet meg odabilincselte a fenti karikákhoz.
Így kb X alakban ki voltam kötözve, meztelenül, és teljesen kiszolgáltatva.
Hamarosan egy pálcával a kezében körbesétált körülöttem, s figyelte kiszolgáltatott állapotomat s a rémült arckifejezésemet.
Szinte könyörögve néztem rá.
Most megbüntetlek, és te minden ütést számolni fogsz hangosan, csak akkor szólsz, ha utasítást adok, s csak akkor beszélsz, ha kérdezlek.
Értetted?
Igen úrnőm-válaszoltam.
Számold az ütéseket.
1. 2. 3. 4. 5. 6…..20
A fenekem nagyon sajgott, égett.
A vessző után paskolóval simogatta a bőröm, a lábam közét a combomat, a hasamat, az arcomat.
Az arcomra kaptam pár pofont.
Majd a paskolóval itt-ott ütéseket mért a testemre.
Mikor ezzel végzett elégedetten nézett rám.
Elém állt s a melleit kezdte erotikusan simogatni.
Erre ismét önkéntelenül ágaskodni kezdtem.
Mikor teljesen álltam, mint a cövek, elővett a ládából egy cipőfűzőt, a farkamat hurkolta körbe, a heréim alatt, s mi tagadás, ez nagyon jól esett.
A fejem fölé csigával rögzített kis vékony kötélkét kötött a művelet végén, a farkamon levő kötéshez.
A másik végét jól meghúzgálta, amitől éles fájdalom keletkezett az ágyékomban.
Majd egy kisebb súlyt akasztott rá, s ahogy elengedte, húzta a farkamat.
Könyörögni kezdtem neki, utasított hogy azonnal hallgassak el.
Majd a súlyt leakasztotta.
Mélyen a szemembe nézett. Minden valómat, mintha látná a belsőmet, a lelkembe látna.
Most itt hagylak, a sötétben s lepihenek.
Addig lesz időd gondolkozni, majd jövök érted, s ha jónak látom, talán kiengedlek.
Kioldozta a kezeimet, s utasított hogy a lábamról is vegyem le a kötéseket.
Így is tettem, s egy székre ültetett, amihez odabilincselte a bal bokámat.
A szék szintén jó masszív volt, s a padlóhoz volt rögzítve.
Elindult s mikor elhaladt mellettem még jobban féltem.
Sötétben, egyedül kikötözve. Legrosszabb rémálmom. Már kiskoromtól féltem a sötétben.
A villany lekapcsolódott, s hallottam, ahogy bezárja az ajtót, mellyel az utolsó fénysugár is eltűnt.
Rettentő hosszú időnek tűnt.
Én gondolkoztam, magamban átkoztam magam, hogy nem voltam elég figyelmes.
Számoltam a másodperceket, míg teljesen elvesztettem az időérzékemet.
A bilincs vágta a lábamat s zsibbadtság járta át a tagjaimat, reszkettem, mint a nyárfalevél.
Visszaérve kioldozott, s felvezetett pórázon a házba.
Mikor visszatért, állítása szerint nem sokat voltam egyedül a sötétben, mégis jobb kedvűnek látszott.
Utasított hogy fürödjek le s a kezemen a kis kidörzsölt sebeket fertőtlenítsem le.
Nem nagyon ment, remegett a kezem.
Segített lefertőtleníteni a sebeket, majd kérdezett.
Tanultál a leckéből?
Igen úrnőm.
Mindent megértettél?
Igen úrnőm.
Rossz volt egyedül?
Igen úrnőm.
Fájtak a verések?
Igen úrnőm.
Mi volt a legrosszabb?
Hogy nélküled kellett egyedül a sötétben lennem Úrnőm.
Rendben, úgy látom, tanultál a leckééből.
Most pedig vacsorázunk.
Szépen leültetet az asztalhoz, s most ő adott nekem ételt, rendes ételt, mivel látta hogy most képtelen lennék bármire.
Szépen felszolgálta az ételt megkente a szendvicseket, majd gyöngéden megsimogatta a kezemet.
Azt hiszem nagyon megkedvelt.
Szépen megvacsoráztunk, elmosogatott, mindent a helyére pakolt majd leült velem szemben az asztalhoz.
Két kezét előre nyújtotta, s ösztönösen felé nyúltam.
Már nem fájt semmim, minden olyan jó és tökéletes volt, azt kívántam sose múljanak el a percek Ahogy az én nagy és erős kezeimet, az ő gyönge kis kezébe zárta.
Mindenem lett ez a nő.
Sokáig csak néztük egymást, majd felálltunk s együtt a szobájába vonultunk, ahol meztelenre vetkőzött, az ágyába fektetett, oldalt feküdtem, hogy ne fájjon a fenekem, s ő háttal nekem lefeküdt.
Magunkra húztuk a takarót, kényelmes helyzetbe fészkelődött, farkam pont a feneke vájatába húzódott be, s ágaskodott, mely őt nem zavarta, s jól befickándozta magát a karjaimba, átöleltem s így aludtunk el ahogy, én védelmező karjaimmal öleltem, vigyáztam, s még a lélegzésemre is ügyeltem.
Hamarosan mindketten álomba merültünk.
S eltelt a második nap is, s ennél szebb befejezést a mai napra talán elképzelni sem tudtam volna

Folytatás hamarosan.