Egy érdekes délután s éjszaka Pekingben (8)

Az utolsó gyötrése, a tűs kerék makkján megjáratása - bár nagyon fájhatott neki – mégis bár sziszegett, vonaglott, de tűrte, élvezte is egyben. Kis ideig semmi sem történt, ekkor óvatosan rám nézett s halkan megszólalt:
- Uram, csodálatos volt, nem csalódtam. Köszönöm. – hallottam.
- Szívesen, máskor is. Kár, hogy menned kell, mert szívesen tettem volna még mást is Veled. Akár még arra is sor kerülhetett volna, ma s itt, ami a legfőbb vágyad, ha jól értettem. – mondtam sokat sejtetően, majd búcsúzóul még két hatalmas maflást kapott tőlem s mutattam az ajtóra miközben utasítottam: - Kifelé!
Mikor kiment odaszóltam a magyarul tudónak:
- Kár, hogy mennie kellett.  Szívesen kipróbáltam volna, magamon, mit tud, mint dom s mit is mer megtenni a mostani után.  De ez sajna nem jön össze. Most. 
- Menj Te is s én visszamegyek a barátomhoz s megbeszéljük ezt a szép este s éjszaka eseményeit Vele. – mondtam s tettem is, amit elmondtam, elhatároztam kissé szomorúan.
A magyarul beszélő kínai srác is hálálkodott előtte, hogy szolgálhatott, majd ment.
Visszaérve a barátomhoz, a szobába, az azonnal látta rajtam a szomorúságomat, amit nem értett s persze meg is kérdezte:
- Mi a baj? Nem sikerült azt tenned azzal a kínai pöccsel, amit elterveztél? Vagy csak nagy volt a szája s nem bírta a kiképzésedet? – noszogatott érthető kíváncsisággal.
- De, azzal nem volt baj. Mindent meg is tudtam tenni, bírta is, élvezte is s nem csak ő, még én is. Előtte kérdezgettem is erről-arról s akkor elmondta legfőbb vágyát őszintén, hogy egy fehér embert szeretne egyszer dominálni, de hát erre kicsi az esélye itt, Kínában. A végég már akár meg is engedtem volna, hogy ezt tegye velem, de sajna mennie kellett. Ezért dühömben még kapott két, nagy maflást búcsúzóul. – fejeztem be válaszomat szomorúan.
- Hogy, Te lettél volna a szolgája? Hagytad volna, hogy bármit megtegyen Veled itt, azaz ott, lent? Te normális vagy, de komolyan? De ha csak erre vágysz, máris csöngetek a boyért s visszamegyünk egy üres kínzókamrába s megteszem én Veled! Meg én! – jelentette ki a barátom s közben meg is nyomta a csengőt.
- Várj! Állj! Nem! – kiáltottam fel.
- Bocsáss meg, de Te most nem vagy erre alkalmas számomra. Nem Te tedd! – hadartam el.
Egy ideig csend volt. A barátom - láttam - összetörten ült s hallgatott, mert megbántottam ezzel a mondásommal, hiszen annyi mindent vállalt, tett értem az este-éjjel folyamán. Ez lett volna számára is kis elégtétel.
Most tudatosult bennem, hogy nem csak arra vágyott, hogy szexeljünk, amit meg is tettünk jó párszor s változatosan, de szívesen játszott volna is velem, rajtam, mint dom a szolgájával. Ő is kínai volt én pedig fehérbőrű ember. Tehát neki is ez volt a legfőbb vágya. – értettem meg.
Már éppen mozdultam volna, odamenni hozzá, megsimogatni, arcon csókolni, hosszú, nyelves puszival s engedni tegyen vágyai szerint, mikor kopogtak az ajtón.
Basszus, jöhettek volna akkor is, mikor ott térdelek előtte, így csak - Szabad! – kiáltottam.
Nyílt az ajtó és a boy jött be rajta s a magyarul tudó kínai srác. Ott álltak zavarban, az ajtóban. Rájuk néztünk. Én már el is felejtettem, hogy a barátom csengetett érte, ezért rájuk kiáltottam:
- Mi a faszt akartok itt? Ki hívott titeket ide? Zavartok! Kifelé! – ordítottam.
- De Uram, Ön, vagy a másik úr csengetett, azért is jöttünk. – válaszolta a boy halkan, alázatosan, de határozottan. – No meg másért is! – tette még hozzá. – Küldtek! Minket. – folytatta s közben zavartan tétlábolt, lesütött fejjel.
Én már újra rájuk akartam kiáltani, mikor a barátom megfogta s megszorította a karomat és ennyit kérdezett:
- Hozzám, vagy hozzá küldtek Titeket? – mutatott rám.
- A másik úrhoz. Uram. Bocsáss meg, Uram! – hajlongott a boy.
- Akkor mond, amiért küldtek, majd fordítom! – szólt rá a barátom, de az ingatta a fejét.
- Azért jöttem Uram ezzel – mutatott a magyarul beszélőre – mert ő majd fordítja, amit mondanom kell az Úrnak. – folytatta halkan, de látszott zavarban van.
Mi a barátommal egymásra néztünk. Ő nem, de én már kapiskáltam ennek az értelmét, ezért megszólaltam, a barátomhoz beszélve:
- Kérlek, hagyj minket magunkra! Menj addig át a másik szobába, jó? – simogattam meg a karját s kapott egy puszit is, míg a másik kezemmel szelíden toltam a másik szoba felé.
- Rendben, megyek már, látom, útban vagyok. – zsörtölődött, de míg ment halkan megszólalt: - Sok sikert, de vigyázz Magadra!
- Meg lesz, s ha lehet, nem maradsz ki Te sem. – bíztattam én is halkan, majd a boy felé néztem s intettem a szememmel, hogy kezdje.
Az megvárta, míg a barátom kimegy, becsukódik az ajtó is utána s akkor kezdte el mondani az üzenetet:
- Uram. Furcsa parancsot kaptam. Itt nem szokás megkérdezni a szolgától, hogy mit szeretne, mit akar, de most mégis ez fog történni: - Uram! Meg kell Öntől kérdeznem, hogy az elkövetkező időben hajlandó-e egy dom rendelkezésére állni, Őt szolgálni feltétel nélkül?
- Igen, ha az a dom az, akit én már láttam itt, azaz ott – mutattam lefelé - nem sokkal ezelőtt. – válaszoltam remegő lábakkal s izgatottan.
- Igen, Ő az a dom. – válaszolta a boy. – akkor igen a válasza?
- Igen, igen! – hadartam izgatottan. – Mikor szolgálhatom az Uramat? – kérdeztem, de a boy válasz helyett kioktatott:
- Itt csak Urak, Domok beszélhetnek, kérdezhetnek, szolgáknak hallgass a nevük! Megértve? – dörrent rám.
- Igen, Uram, természetesen. – válaszoltam mg mindig remegő lábakkal, de már alázatosabb testtartással s lehajtott fejjel.
A boy folytatta:
- A Domod azt is kérdezteti, hogy egyedül akarsz-e szolgálni, vagy többesben? Válaszolj!
- Ha választhatok, mert Uram megengedte, akkor egyedül szolgálnám Uramat. – adtam meg a kért választ.
- További még egy kérdése van, arra is felelj! Ő is egyedül legyen, vagy lehet kettesben valakivel?
- Uram biztosan tudja, hogy miért kérdezi ezt, én nem, de ha én választhatok, akkor tegyen kedve szerint, elfogadom. – válaszoltam szerényen, de magamban már nevetve, mert tudtam, vagy csak sejtettem mi fog következni.
De tévedtem, nagyon is!
Hamarosan ki is derült.
A boy így folytatta tehát a válaszom után:
- Határozott parancsot, utasításokat kaptunk, hogy mit tegyünk. – kezdte, majd ezt mondta:
- Térdre s úgy maradsz, míg végrehajtjuk a kapott parancsot! Nem mozogsz! Megértve?
(folyt. köv.)