Elijesztek másokat

A fiatal férfi máris eszét vesztette a punci illatától. Először azt gondolta, finoman bánik majd a törékeny, vézna teremtéssel, de ahogy ajkuk nyálasan összetapadt és egyre hevesebben nyomta csípőjével a falnak a lányt, annak szégyentelen kuncogása mind vadabb mozdulatokra ösztökélte. Az ajtó csak most koppant be mögöttük, egy tapodtat se mozdultak az előszobából.
A srác már készült erre, mindvégig, amíg kezét a lány fenekén pihentetve kísérte haza választottját...
...választottját...
Valójában csak a szemét legeltetni ment le a kávézóba, ahol az egyetemista lányok vihorásznak állandóan két előadás között. A menyasszonya úgyis elutazott egy egész hétre, mi mást tehetett volna... aztán ott volt ez a lány, a rövidre nyírt hajával, szinte áttetsző, fehér ingével... őt nézte. Szemeztek. Ebben sincs semmi rossz. Aztán a lány átült az ő asztalához...
... és most azon kapta magát, hogy elhalón zihálva tépi a lány nadrágjának gombjait. A lány a nyakába csimpaszkodva fojtatta a nevetgélést, amibe nem kevés kéjes sóhaj is vegyült. A bugyija is átnedvesedett... a fiú visszahúzta a kezét.
...vagyis...
... a lány semmit nem viselt sem az ing, sem a nadrág alatt.
- De meg foglak most dugni! - tört fel a fiúból. A lány válasz helyett lehúzta kidolgozott, izmos testéről a ráfeszülőpólót és körmeivel végigszántott a mellkasán.
- Ne már - bosszankodott a srác - Ez fáj te... - a mondat végét elnyelte, nem akarta kapásból le "hülye picsázni", de a kezét ellökte magától. A lánynak szeme se rebbent az élesebb hangtól. Hosszú pillái alól talányosan nézett fel a fölé tornyosuló, félmeztelen férfira.
- Ha jól meg akarsz dugni - mondta édesen - Ahhoz áldoznod kell egy cseppet...
"Mi ez a szarság?" akarta a fiú kérdezni, amikor lépteket hallott a lakás belsejéből. Odakapta a fejét és egy árnyat látott eltűnni az egyik ajtó mögött.
- Ez mi volt? - kérdezte. A lány közben fürge ujjacskáival teljesen kigombolta magán az inget és formás kis melleit a kockás hasfalnak dörgölte.
- Micsoda? - kérdezte unottan, míg a férfi övcsatját babrálta.
- Valaki van ott - a srác hirtelen képtelen volt arra figyelni, amire kellett volna. Aztán a homályból egy nyurga, lassú alak csoszogott elő, mint valami fránya horrorban. Kattant a villanykapcsoló és a fiú tényleg megijedt.
Idősebb, csúf, sebhelyes férfi állt a falnak dőlve, pizsamanadrágban, félmeztelenül. Bordái kilátszottak fakó bőrén, amit barnás hegek és temérdek tetoválás bőven borított.
- Csak én... - mondta a nagy, rút alak jámboran, szinte félve.
- A lakótársam... - mondta a lány és kézbe vette az izompacsirta méretes, de bizonytalanul vonagló szerszámát - Mondtam, hogy van... nem?
- Én arra gondoltam... - kezdte a fiú hirtelen teljesen más hangon.
- ...hogy valami hozzám hasonló fruska, akivel majd váltásban szopjuk a fenséges farkad? Hááát, nem. Szörnyi lakik velem. Vagy én vele... igazából ő fizet mindent, cserébe nézheti, ahogy huncutkodom... Néha azt is kiválaszthatja, hogy kivel...
- De ugye... nem most?
- Nem... drágám, téged én választottalak... mert kefélés után le akarlak rajzolni... gyönyörű vagy. És rajzolás után megint rám fekszel... aztán megint rajzolás... reggelig csak festek és dugunk, édesem...
- Úgy értem... ő nem fogja nézni, ugye?
- Mi baj, fiú? - a langaléta nem tágított, ugyanazzal a hányaveti testtartással várakozott az előtérben - Nem kell az én gyönyörűségem?
A srác bátorsága visszatért. Ellökte magát a faltól és a testét tapogató kezektől, megindult a Szörnyinek nevezett fickó felé.
- Perverz farok... ne bámulj rám így a... dülledt szemeiddel! Azt dugok meg, akit akarok!
- Hajrá! - mögötte a lány játékosan csapkodta össze a tenyereit, majd valósággal rárontott hátulról és lökdösni kezdte - Azonnal, a hálóba!
A fiúnak nem tetszett ez az egész... a hírekben ilyeneket olvasni... elcsábították, majd élettársa feldarabolta... kirabolta, megette... és ebből a kettőből kezd bármit kinézni... máskülönben... a lány baromi dögös!
Másodperceken belül nagy huppanással dőltek az ágyra és folytatták a csókolózást, a vékony, izmos bestia már fölébe is kerekedett, mellbimbói harciasan meredtek. Minden nagyon is tökéletes volt, de a fiú egész máshogy érezte magát... és nem tudta kiverni a fejéből, hogy a nyitva hagyott ajtó mögött reszelős légzést hall.
Hagyta, hogy lekerüljön róla a nadrág és a boxeralsó. A hátán feküdt, izzadt és zihált. Erőt akart meríteni a lány karcső testéből, amit csak a kintről beszűrődő lámpafények öleltek körbe és rajzoltak körül halványan, izgatóan. Ujjakat érzett a farkán. Hideg ujjakat és egy pillanatra arra gondolt, a csúf ember markolja meg.
- Naaaa - búgta a lány, lágyan verve a lankadt faszt - Nem akarsz bennem lenni, jól megdöngetni és a végén a cicimre élvezni egy hatalmasat?
De, a srác úgy gondolta, hogy ez jól hangzik... kicsit meg is mozdult, de akkor valaki - nagyon jól tudta, ki - az ajtóban hangosan megköszörülte a torkát. A lány is arrafelé kapta a fejét és sokadjára, csengőn felnevetett. Két kezecskéjével a melleit kezdte simogatni, bimbói olyan feszesek voltak, hogy szinte hallani lehetett, ahogy ujjaival pendít rajtuk egyet-egyet. A szűk szobácskát, tele félkész, falnak fordított festményekkel, betöltötte az átható, buja illata.
- A másik lehetőség... hogy lucskosra nyalsz - suttogta, ráhajolt és megcsókolta a merev ajkakat - De akkor közben őt fogom szopni... Na?
- Figyu... miért nem megyünk át hozzám? Anyám már alszik ilyenkor, és nálam...
A lány mérgesen fújtatott. Felpattant az ágyról és meztelen talpainak távolodó csattogása hallatszott. A fiú ott maradt, letolt gatyával, fekve, egyedül.
Hamarosan fény gyújt a szomszéd szobában. A legnagyobb meglepetésére, kicsi ablak választotta el egymástól a két szobát. Óvatosan felkelt és közelebb araszolt, zavarában még nadrágját sem húzta fel.
Elhűlt attól, amit látott.
A Szörnyi becenevű férfi egy széken ült, a lány pedig az ölében, lobogó ingszárnyakkal, fehéren izzó mellecskékkel, dühösen rugózott a nagy, görbe farkán. Ebben a pillanatban elnyíló ajkakkal az ablak felé fordult. Talán meglátta, talán nem, de sejtette, hogy ott van.
Mert rá mosolygott. A srác lekapta a fejét... de a szomszédból feltörő sikolyoktól és hörgésektől csak kilesett újra.
A lány (mi is a neve?) gépiesen, vad ritmusban dolgozott, talpával a szék ülőkéjén támaszkodva. Aztán a fiú látta, ahogy felemeli a kezét és erősen a férfi sebhelyes arcába csíp. A nyitott ajtók, talán valami rejtett trükkös nyílások miatt hallotta, amit mond neki:
- Ne merészelj a puncimba élvezni! - a fickó hörgött, nyögött és közben még szabadkozott, eres, tetkós nagy kezeivel a lány apró, hófehér fenekébe kapaszkodott. Csattogtak, ringtak, keféltek, a lány rövid fürtjei izzadtan lobogtak átszellemült, piros arca körül. A langaléta hamarosan állatiasan felmordult.
- NEM... BÍROM... TOVÁBB!! - ordította, de a lány nem eresztette arcát sem ujjaival, farkát sem mohó puncijával.
- DE IGEN! - kiáltott rá élesen - Mert én még nem vagyok kész... És tudod, mit kapsz... ha mégis belém lövöd magad... Ugye tudod?
A nagy ember feje vörösödött, szemei azzal fenyegettek, hogy kirobbannak üregükből. Fogai csikorogtak, a nyála dúsan áztatta a lány ingét és melleit, de még a haját is.
A lány ütemesen dolgozott tovább, kezével elengedte a férfi vállát és ujjaival, körmeivel bele-belemart, a mellbimbójába, oldalába, nyakába. A leskelődő fiú pár csepp vért is látni vélt.
- NEM... ÉLVEZHETSZ... BELÉM... TE... ÁTKOZOTT... SZÖRNY! - az utolsó szónál a lány már sikoltott, hátradobta felsőtestét és egészében remegett, melleit markolászta. De nem adta át magát minden élvezetnek, lábával már elemelkedett társától, remegve, de megállt fölötte... aztán fölé hajolt és hosszan, ráérősen megcsókolta annak egy hosszanti sebhelytől nyúlszájú ajakit. Valamit súgott a fülébe, de az már nem hallatszott. Kezébe vette a nem lankadó farkat és nem kapkodva, de azért elég hevesen a saját hasára verte Szörnyi magjait. A sápadt, rút férfi vergődött és morgott ültében, majd elernyedt, mint akiből elszállt az élet.
A srác ott állt, megbabonázva, váratlanul megint harcra készen. A túloldalon akkor felzúgott egy furcsa, gépi hang. Amikor felnézett, a lány egy tetováló pisztolyt tartott a kezében. Kényelmesen elhelyezkedett a férfi ölében és kurtán rákanyarított valamit, érzéstelenítés és fertőtlenítés nélkül...
Aztán kialudtak a fények.
Az előszobában találkoztak megint. Mindketten felöltözve. A srác újra zavarban érezte magát, a lány fölényesen mosolygott rá. Letusolt, pizsamába bújt, de az arcán ott maradt a szex okozta pír és buja mosoly.
- Szóval... hát... remélem, még találkozunk... - mondta a fiú.
- Nem hiszem. Mindenkinek egy esélyt adok, hogy egy éjszakára a lelketlen baszógépem legyen... szépen mutatsz... lehet, hogy egyszer mégis lerajzollak... de nem téged kereslek... ahhoz többet kell adnod nekem, mint amit Szörnyi ad... és ő... hát... - kéjesen nyújtózkodott - Egyelőre megfelel.
Talán a neve hallatára, de a szobájából kikacsázott a magas, görnyedt férfi is. Fültől-fülig ért a mosolya... és miért ne ért volna?
Mellkasán, számos más tetoválás ("Úgy mint, "Nem hátrálok, nem adom fel" vagy "Mocskos a szám" vagy "Nem tisztellek eléggé") mellett frissen, feketén ez állt: "Elijesztek másokat."