Egy érdekes délután s éjszaka Pekingben (7)

Mikor végre ott állt előttünk – mezítelenül – az a srác, aki azt szerette volna, hogy szolgálhasson engem hajnalban, mielőtt elmegy innen, s tisztáztuk a harmadik - kínai srác – miért van ott, még előtte még pár kérdést feltettem neki:
1. Miért döntöttél úgy, hogy itt akarsz szolgálni és miért pont engem?
- Azért Uram, mert bár magam Úr vagyok, s szeretek dominálni mást, de azért néha én is szeretem, ha valaki, akiben sokkal több dominanciát vélek felfedezni, mint ami bennem van, engem/rajtam uralkodik s akkor olyan jó engedelmeskedni a másik akaratnak. – felelte komolyan.
- 2. Szerinted, akkor én dominánsabb vagyok nálad? Miből gondolod? – folytattam a kérdéseimet.
- Abból Uram, ahogyan ide beléptél, nem törődve az itteni szabályokkal, s utasítottál itt mindenkit, akár szolga, rab, akár úr volt, mint Te. – jött a válasz tőle.
- 3. Ha domináns vagy magad is, van állandó szolgád, vagy csak itt éled ki eziránti vágyaidat?
- Sajnos nincs Uram! Sokat dolgozom, így nincs alkalmam állandó szolgával foglalkoznom.  Ide pedig azért szeretek jönni/itt lenni, mert én választhatom ki a szolgát, akár egyszerre többet is aktuális kedvem szerint s azt teszem s úgy azzal, amit csak akarok. Kiélem tehát vágyaimat maximálisan. – felelte őszintén.
- Jól van, már csak egy utolsó kérdés: - Ma mit tettél, amit különösen kiemelnél, illetve mit tettél volna mg meg, de nem lehetett?
- Uram! Szinte mindent lehetett – jó voltokból – a két thai srácot is alaposan meggyötörtük, de előtte azt a szolgát is, akit Te szedtél ki a kezeink közül. Ami nem sikerült, az csak egy van: - még sohasem sikerült olyan külföldi szolgára szert tenni/tennem, aki fehér bőrű és maga is dom, de megengedi/eltűri, hogy én domináljam őt.  - fejezte be a válaszát sóhajtva. Majd még hozzátette: - De legalább ma kiélvezhetem, hogy én szolgálhatok Neked Uram!
- Rendben. Akkor, ha jól értettem, közel másfél órám van a gyötrésedre, mert utána mész, menned kell, ugye? – kérdeztem meg, azaz pontosítottam.
- Igen, így van Uram! – jött szinte azonnal az alázatos válasz, de már közben nem állt, hanem térdre vetette magát előttem s lábcsókkal köszöntött.
Én pedig kiköveteltem a kézcsókot is tőle, majd mikor teljesítette kapott jobbról, s balról is egy-egy olyan maflást, hogy szinte beleszédült s elég nagyot szólt is.
- Ez volt a bemelegíts. – szóltam s próbáltam megmarkolni a haját, de nem nagyon sikerült, mivel eléggé rövid volt, így végül is meglöktem, a földre borult, az oldalára, s már tapostam is rajta teljes testsúlyommal.
Nyögött, vergődött, de látszott, hogy a kínjai ellenére igen élvezi is.
Alaposan végiggyalogoltam rajta ide-oda, majd utasítottam, hogy hanyatt feküdjön már s most a mellkasán lépkedtem, majd a hasán át a már duzzadó farkára és golyóira álltam s ott egyensúlyoztam egy ideig.
Intésemre a magyarul tudó kínai srác hozott és mellénk állított egy gyertyatartót több, égő gyertyával s széttett lábbal a teste mellé állva alaposan végiggyertyáztam a testét a mellkasától a hasán át a farkáig, de a golyói bőrét is alaposan meglocsoltam, majd kaptak a belső combjai is. Szép színes lett mindenhol a stearin cseppektől.
Élvezettel néztem végig, de hagytam időt a megdermedésre.
Néha-néha megtapogattam, hogy eléggé megszilárdult-e már? Mikor úgy éreztem igen, akkor sokágú bőr korbácsot kaptam fel s azzal vertem végig, míg csak mindenhonnan le nem tudtam szedni róla a sztearin cseppeket.
Üvöltött, teljes torkából, de nem volt kegyelem.
Mikor végeztem ezzel, közben megkérdeztem, hogy tartozik-e a kínzóteremhez zuhanyozó, s igenlő válaszra oda vonszoltam be s alaposan végigzuhanyoztam váltakozó hideg-meleg vízzel. Eddig sem volt fehér, azaz sárga a bőre, de most határozottan rózsaszínre, majd vöröslő pirosra váltott.
Arra is volt gondom, hogy teste minden porcikáját érje a víz. Kimostam az ánuszát, de kapott alaposan a még mindig mereven álló farka és a csüngő golyói is.(Ez utóbbit eléggé nehezen tűrte, többször is elmozdult, hogy védje a golyóit, de mindig visszahúztam, állítottam a megfelelő állásba.)
Mikor már láttam, hogy kezd vacogni a foga a hideg víztől, kirántottam a víz sugarából és kapott megint jó pár maflást minden oldalról. Ez felmelegítette a srácot.
(Magamban elismeréssel adóztam neki, mert meglepően jól tűrte, sőt élvezte is az eddigieket.)
Mikor visszavonszoltam a kínzóterembe, ott a bokabilincseinél fogva felkötöztem egy kötélre s felhúztam, míg csak a feje sem ért le a földre.
Ott lógott, himbálózott előttem. Alaposan körüljártam, itt-ott belecsíptem, meghúzkodtam a golyói bőrét, majd megrángattam a merev farkát s megragadva azt – annál fogva – hintáztattam egy ideig.
Majd még annyira feljebb csörlőztem, hogy a szája pont a farkamhoz érjen s elővettem a sajátomat s odakínáltam, hogy szopja fel.
Ügyes volt. S érzéssel tette, alaposan körülszopta, lenyalta mindenhol s hamarosan már állt is, nekem is, mereven.
Ekkor visszaengedtem, de előtte odahelyeztettem egy bakot, arra s így azon áthajolva kényelmesen megdöngettem, majd kirántva belőle meg is locsoltam a hátát.
Megkerülve mg azt is megengedtem, hogy „takarítson”. 
Hozattam egy alacsonyabb bakot is, s míg az elsőn hasalt a kisebben áttetettem s odaköttettem a bokáit s így kényelmesen „terítve lettek” a versre a puha talpai.
Először csak alaposan átmasszíroztam, majd egy vékony vesszővel végig is kenegettem a sarkaitól a lábai ujjáig, majd vissza.
Most is kapkodta volna a talpait, de rögzítve voltak, így nem tudta elhúzni a vessző elől. 
A végén még meg is kenegettem, hogy hamarabb gyógyuljon.
S ha már ott volt kikötözve előttem, lehozattam a vasabi krémemet a szobámból s azzal is megkenegettem az anuszrózsáját kívül, körül, majd mg belülre is kapott, de már kevesebbet.
Feloldoztam a kikötésből s hagytam „táncolni” a csípő, égető érzés „csillapítására”.
Mikor kiugrálta magát s csillapult a „tánca”, még kicsit megujjaztam, hogy minden „vasabi” rész elkenődjön belül is, majd levezetőül még pár maflást adtam.
Igencsak pihegett előttem, de próbált szabályosan feltérdelve állni, mint ahogyan a szolgának kell.
Ahogyan ott térdelt, még egy-, majd több tűs kerékkel végigjártam a testtájait. Különösen a feszes golyói bőrén húztam, de nem hagytam ki az újra merevvé vált s ezért onnan lehúzódó bőr alól kilátszó, makkját sem.
Bár fájhatott neki, de mégis nagyon élvezte is.
Mikor abba akartam hagyni, láttam a csalódást a képén, ezért folytattam mg egy ideig, de már kicsit erősebben nyomtam rá a tűs kerekeket. Sziszegett, vonaglott, de tűrte, élvezte is egyben.
Kis ideig semmi sem történt, ekkor óvatosan rám nézett s halkan megszólalt:
- Uram, csodálatos volt, nem csalódtam. Köszönöm. – hallottam.
(folyt. köv.)