Előadás 1

Izgága volt, látszott, hogy valami bántja. Az egyetemről ismertem a Emmát. Meglepett, amikor elhívott aznapra teázni, a szünetekben beszélgettünk, vagy a haveri körben néha, de különösebben nem hívta fel magára a figyelmemet. Tíz perc sem kellett és a lényegre tért.
- Zoli, te ugye oda vagy a második világháborús fegyverekért…?
- Érdekesnek találom őket.
- Zeller tanár úr kért egy előadást a keleti fronton használt magyar fegyverzetről…
- Igen, Emma?
- Szóval, ha lehet… izé… megírnád nekem?
Hátra dőltem a széken, és a lány kérlelő szemeibe néztem. Mély karikák húzódtak meg a szeme alatt. Vajon miért nem alszik? Összefűztem az ujjaim.
- Hány perces előadásnak kell lennie?
- Harminc.
- És mikorra?
- Hétfő.
- Szombat este van.
Összeráncoltam a szemöldököm és szigorú pillantást vetettem rá. Ha elvállalom akkor az éjszakát és a vasárnapom egy részét is rá kell szánnom. Ráadásul elő kell adnia, szóval el fog jönni hozzám begyakorolni.
- Tudom, Zoli.
Már nem nézett rám, félrekapta a pillantását. Szégyellte magát és ez tetszett nekem. Kiszolgáltatta magát hisz, ha nem írom meg, bajba kerül. Elmosolyodtam.
- Holnap négyre gyere el a lakásomra! Addigra meglesz.
Látszott rajta a megkönnyebbülés, ahogy mosolyra húzódott a szája. Szép szája volt, harapni való ajkai. Felálltam, ha kész akartam lenni a munkával neki kellett kezdenem. Hagytam, hogy fizesse a számlát, mikor felajánlotta. Legalább úgy érzi, törleszt valamit a szívességből... Pedig ennél sokkal többet fog törleszteni. Felsegítettem rá a kabátot, aztán az erős szélben még a kereszteződésig együtt mentünk. A szél pirosra csípte a bőrét. Vajon máshol is ilyen cseresznyepirosra pirul a bőre?
- Nagyon rendes tőled, Zoli. Hálás vagyok.
- Legyél is!
Bizonytalanul felfelé rándult a szája sarka, mintha megsejtett volna valamit. Ült egy pici anyajegy a szája szegletében, eddig fel se tűnt, de most alig tudtam levenni a pillantásomat róla.
- Vigyek valamit holnap?
- Magadat hozd! De azért egy pendrive se ártana. Papírt adok a jegyzeteléshez.
- Köszönöm, Zoli.
Kétoldalról megpuszilt, aztán hátat fordított és elindult. Figyeltem távolodó lépteit, kecsesen mozgott. Mintha mondta is volna valamikor, hogy táncolt. Elvigyorodtam. Ez bizony jó játék lesz! Na de előbb még el is kell készülnie annak a dolgozatnak!